GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Nem lepett meg K. Csontos Miklós felszólalása és a Kisgazdapárt felfogása ebben az ügyben. Nagyon érdekes: amikor arról beszélünk, hogy a mi kultúránk alapja a zsidó, görög, római elõzmény, ebbõl egy szeletet emel ki K. Csontos Miklós. Az Ószövetség egyes passzusait idézte, amely kétségkívül a fajtalankodásról szól, mint az egynemûek szerelmérõl, és ezt büntetni, megkövezni rendeli - ha mai jogi kifejezéssel akarnék élni.
De hát ha már más kulturális alapja is volna a mai kultúránknak, emlékezzünk az ógörögökre. Nem feltétlenül kell követni õket. A görögöknél Szókratész, Platón idejében a férfiak közötti szerelmet tartották az isteni szerelemnek.
(18.00)
Nem fontos ezt követni, kérem szépen... (Dr. Gáspár Miklós: Ez volt a dekadencia!) Lehet, hogy dekadencia, ez akkor a görög dekadencia volt, de annak a kultúrának egy része!
Én egyetlen dologra szeretnék rámutatni ezzel a kifejezéssel: a fajtalankodással kapcsolatban, amelyet aztán természetesen átvesz a keresztény, katolikus egyház is, és végigvonul a polgári történetíráson - ahogy ezt K. Csontos Miklós is mondta -, átveszi a két világháború közötti joggyakorlat, sõt, a vallási felhangok nélkül átvette a kommunista rendszer is, és éppen úgy büntetni rendelte, végestelen végig, egészen a hetvenes évek végéig, mint ahogy ez korábban történt. Nem hiszem, hogy itt, a demokratikus parlamentben bármelyikünknek célja lehet a visszatérés egy olyan joggyakorlathoz, amely teljességgel idegen a demokratikus felfogástól. A különbözõség tisztelete - nem a másságé, a különbözõségé! - igenis bele kell férjen a mi felfogásunkba is, különösen akkor, ha - mint ezt az államtitkár asszony nagyon képletesen kifejtette, ellentétben azzal, amit a képviselõ úr mondott - nem sérti a családjogi törvényt, a családok épségét ez a törvényjavaslat.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)