DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mádai Péter képviselõtársam szavai után alig maradt mondandóm, de engedjék meg, hogy néhány szóval én is reflektáljak.
Elõször is szeretném jelezni, hogy az Alkotmánybíróság döntését mérlegelni olyan értelemben, hogy az jó-e vagy nem jó, úgy gondolom, az Országgyûlésnek nem lehet. Az Alkotmánybíróság döntése ránk nézvést is kötelezõ, és ezen kötelezettségen belül a megfelelõ megoldás megtalálása az épp aktuális Országgyûlés dolga.
Úgy gondolom, Mádai úr mondandójában a legfontosabb rész, miszerint Magyarországon minden egyes embernek joga van arra, hogy életviszonyai rendezett jogviszonnyá válhassanak. Ez az a vita, amirõl itt ma egyáltalán szólni kell. Említettem volt, hogy az Alkotmánybíróság döntése kötelezõ. Kötelezõ, de az abban foglaltak nem minden eleme kötelezõ, csak a rendezés igénye kötelezõ.
Úgy gondolom, K. Csontos Miklós korábbi szavait is illene figyelembe vennünk, amikor arról szólt, hogy milyen fejlett jogéletûnek ismerték meg hazánkat. Ebbe mindig beletartozott az is, hogy igenis elõremutató tudott lenni sok tekintetben a magyar jogalkotás is.
Úgy gondolom, ha ezen az úton tudunk valamit elõrelépni az adott törvényjavaslat kapcsán, akkor elõdeink nemes hagyományait követjük. Ami a vita ellenzéki kontra kormánypárti részét illeti, egyetértek Sepsey képviselõtársammal, hogy nem lehet ebbe beszorítani ezt a vitát, hiszen ellenzéki oldalról is igen sokszínû véleményt hallottunk. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy jó néhány ellenzéki képviselõ a vitát olyan irányba vitte, amit egyszerû magyar kifejezéssel úgy lehetne megfogalmazni, hogy összekeverték a szezont a fazonnal.
Úgy gondolom, ebben a dologban sokkal veretesebben fejezte ki ugyan magát Mádai képviselõ úr, de errõl van szó, és ezt nem mi adjuk egyes ellenzéki képviselõtársaink szájába. És én megmondom õszintén, se ilyet, se mást nem is kívánok a szájukba adni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)