GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért látom tragikusnak a dolgot az egészségügyben, mert az "oszd meg és uralkodj" elv fog érvényesülni. Ahogy több képviselõ is elmondta, valóban megindul az egymásra nézés, az egymásra tekintés, az egymásra figyelés az orvosok között, és szinte mindenkiben - emberekben, orvosokban - szinte a kannibál lelkület fog kialakulni.
Nem érti az ember, amikor arra hivatkoznak a tisztelt kormánypárti képviselõk, hogy az állam nem szólhat bele az üzleti életbe, mert az már teljesen a menedzserszerzõdések alapján megy - lásd a Bokros-végkielégítést vagy bármilyen más dolgot -, mert így egyeztek meg. De akkor az olyan állami intézmények, mint az egészségügy, az oktatás, ami kifejezetten az állami ellátmányrendszerhez, a szociális ellátórendszerhez tartozik, ott miért nem tudnak határt szabni annak, hogy - ahogy az elõbb fölhoztam - az egészségbiztosítási önkormányzatoknál ne legyenek, mondjuk, százszoros fizetések, mint az egyszerû alorvosoknak vagy ápolónõknek, akik pedig éjszaka is kemény munkát végeznek!
Tehát nem tudom, miért nem alakult ki az a társadalmi megegyezés az önök kétéves kormányzása alatt! Miért nem vezettek be olyan bérstopokat, hogy bizonyos bérek, juttatások ne mehettek volna csillagászati magasságokba akkor, amikor több ezer embert elbocsátanak, vagy akik ott is maradnak, éhbérért küzdenek. Ma az egészségügy, s benne az orvostársadalom, a középkáderek olyan lehangoló, tragikus állapotban vannak, amilyen lehangolt állapotban a magyar társadalomban szerintem még soha nem volt az egészségügy. Ezért valóban kicsit elszomorító, sõt erõsebb szót kell használni, lehangoló, hogy ma szakszervezeti - "mûszakszervezeti" - együttmûködések, megállapodások köttetnek az Egészségbiztosítási Önkormányzattal az orvosok, az ápolónõk és az egészségügyben dolgozóknak a kárára.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP-frakció soraiban.)