DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az ember állandóan kicsit meglepve figyeli azokat a jelzéseket, amelyek a Népjóléti Minisztériumból áradnak ki az egészségügyre, és arról szólnak, hogy az ágylétszám leépítésének a végrehajtásával többletforráshoz lehet jutni. Valójában nem világos, hogy az ágyak megszüntetése hol jár többletforrással, hiszen a társadalombiztosítás nem az ágyak szerint, hanem a betegek szerint fizet. Némi rezsiköltséget lehet megtakarítani akkor, ha néhány kórtermet bezárnak és más célra átengednek - illetve ha a leépített ágyakhoz elbocsátott dolgozók is tartoznak. Errõl azonban valójában még nem szól a történet, és nem is egészen biztos, hogy reálisak azok a statisztikai hivatkozások, amelyek szerint Magyarországon túlfoglalkoztatás van ezen a téren, és ha van is, nincsenek meg azok a külsõ körülmények, amelyek az alacsonyabb foglalkoztatási szint mellett a munka hatékonyságát biztosítanák.
Zavarólag hat az a törekvés is, hogy nettó finanszírozás történjék az egészségügyi bérekben, hiszen meg se kapván azt az adót, illetve járulékot, amely a bérhez tartozik, az a szabad átcsoportosítási jog, amely éppen a struktúraváltáshoz szükséges, nem tud érvényesülni.
Végül: Magyarország, mint büszke OECD-tag nézzen szembe azzal a ténnyel, hogy 250 dollár/fõ egészségügyi kiadás mellett mûködtetjük ezt az ellátást. Kötve hiszem, hogy ezzel az OECD-ben büszkélkedhetünk, különösen akkor, ha a csúcsot, a 3000 dollár körüli egyesült államokbeli szintet is figyelembe vesszük. Nyilván nem ehhez kell mérni magunkat, de a 250 és a 3000 dollár között óriási különbség van.
Az egészségügyben tehát forráshiány van, és addig, amíg ez a forráshiány meg nem oldódik, a feszültségek nõni fognak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)