TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény nagyon lényeges elõrelépést jelent a magyar gazdaság, ezen belül a piaci viszonyok kialakításának ügyében.
Ahogy a miniszter úrtól hallottuk, a törvény alkotóinak, a törvény normaszövege megfogalmazóinak az volt a fõ célkitûzésük, hogy az európai normákhoz közelítse a magyar piac szabályozását. Hallatlanul fontos kérdésnek tekintjük, hogy a magyar törvényi rend elismerje és kötelezõen elõírja azokat a normákat, amelyek a fejlett piacgazdaságban érvényesek. Az új törvény, úgy gondolom, a szabaddemokraták véleménye szerint egyértelmûen jelentõs lépést fog elõre jelenteni abban, hogy ezt a célt elérjük.
Most mégsem arról fogok beszélni, hogy az európai normák elfogadása, a már korábban kialakított független Versenyhivatal létrehozása milyen határozott lépést jelent, hanem éppen az ellenkezõjét szeretném hangsúlyozni, hogy önmagában véve a versenytörvény megfogalmazása, a versenytörvény normáinak kimondása nem jelent még megoldást a piacgazdaság fejlõdése szempontjából.
A piacgazdaság azt követeli meg, hogy nagyszámú független gazdasági egység profitorientáltan mûködjék a gazdaságban, és ennek az elõfeltételeit megteremteni törvénnyel nem lehet. Hiszen nem egyszerûen arról van szó, hogy magánkézbe adjuk az állami tulajdont, nem egyszerûen arról van szó, hogy egy tulajdonos helyett tulajdonosok sokasága mûködjék - mert ezt ugyancsak el lehet közvetlenül törvényi szabályozással intézni, és a privatizációs törvény jól vagy rosszul errõl gondoskodik -, hanem jól mûködõ piacgazdaság csak akkor mûködik, ha a faktorok, a piacon részt vevõ vállalkozások egyértelmûen a saját tõkeérdekeiket tekintik célnak, nyereségorientáltak, a mûködésük alapfeltételének tekintik azt, hogy amortizálódjék a befektetett tõke és hozadékot biztosítson a tõke.
A magyar gazdaságban az a közel egymillió vállalkozó, akit nyilvántartunk, még nagyrészt nem ezek szerint a normák szerint mûködik. Tudvalevõ dolog, hogy sehol a világon ezek a normák könyv szerinti értelemben, tankönyv szerinti értelemben nincsenek betartva, de a magyar gazdaságnak egyik legnagyobb gyöngéje, hogy itt a piaci szereplõk magatartása még nagyon-nagyon messze van a könyvben elõírt, a tankönyvben tanított versenynormáktól.
Hasonló módon tudnunk kell azt, hogy nem a versenytörvény és nem a piaci tisztességtelen magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény az egyedüli törvény, amely a piacra hatással van. Magában az alkotmányban kell megfogalmaznunk azt, hogy a magyar gazdaság versenygazdaság, piacgazdaság és a piacgazdaság normái szerint akar élni. Tudnunk kell azt, hogy a nonprofit tevékenység szabályozása, a fogyasztóvédelem, a reklám, tehát számos olyan kérdés, amivel az Országgyûlés ezekben a hetekben, hónapokban foglalkozik, ugyancsak lényeges normákat szab a piacgazdaság hatékony mûködésérõl, és ezek sikeres európai normák szerinti megoldása nélkül magától a versenytörvénytõl se várhatunk megoldást.
A miniszter úr említette azt a kérdést, hogy a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény nem foglalkozik, és értelemszerûen nem is foglalkozhat a feketegazdaság kérdésével, de azt is tudnunk kell, hogy ameddig a gazdasági tevékenységeknek nagyon nagy része, közel egyharmada, nem a törvényben elõírt normák szerint folyik, addig igazi versenyfeltételek az országban nem érvényesülnek.
(10.40)
Tehát jelentõs erõfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a feketegazdaság visszaszoruljon; hogy a feketegazdaság súlyos, társadalomellenes üzelmei - szigorú tilalmakkal, szigorú tiltásokkal és súlyos büntetésekkel - lényegesen csökkenjenek, lényegében megszûnjenek, és hogy a feketegazdaság azon elemei, amelyek nagyon elterjedtek az országban - és amelyek nem ilyen, a tisztességtelenség súlyos elemével, hanem az állampolgári racionalizmus sajátos megnyilvánulásaként mûködnek akár az eladók, akár a vevõk, akár a termelõk, akár a felhasználók oldalán -, elveszítsék azt a szerepet, amelyet jelenleg betöltenek, hogy az állampolgárok, a termelõk, a kereskedõk megtalálják a nyereséges üzletfeltételek útját, a törvények betartása mellett. Ez az adózási törvények, a tb-járulék beszedése és sok-sok más kérdésnek mélyen szántó változását követeli meg.
A végén említést szeretnék tenni arról is, hogy a benyújtott törvényjavaslat - amelyet a szabaddemokraták támogatnak és alapvetõen jónak tartanak -, nem tekinthetõ még egy olyan dokumentumnak, amely minden kérdést egyértelmûen és tökéletesen szabályoz. Két ilyen problematikus esetet szeretnék fölvetni, melyekrõl szeretném, ha az Országgyûlésen vita folyna, és az Országgyûlés vitája alapján a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szövegében módosulás következne be. És szeretném, ha ennek megfelelõ módosító javaslatokat a frakciónk elõkészítene, és ígérem is, hogy elõ fog készíteni.
A Versenyhivatal bírósági tevékenységének szabályozásáról van szó. Arról van szó, hogy biztosított-e a sértett védelme az eljárás során? Nem kell-e a sértett érdekében, a sértett érdekei védelmének jogszerûsége érdekében további gondolatokat megfogalmazni és változtatni a normaszövegen? Ugyancsak vitathatónak tartjuk a Versenyhivatalnak mint döntéshozó bírósági intézménynek a döntésével kapcsolatosan a föllebbezés és ezzel kapcsolatban a pénzbírságok behajthatósága kérdésében itt kialakult álláspontot.
Általános az a helyzet, hogy föllebbezés esetén nem hajtják be a bírságot, és csak a másodfokú döntések után következik be a bírság behajtása. Érthetõ, hogy a mai gazdasági viszonyok között ez egy nagyon veszélyes eljárás, hiszen mire a másodfokú döntés megszületik - sokszor még ez elõtt is - a törvénysértõ fél már nem mûködik; nincs kitõl behajtani. De ennek ellenére az alkotmányosságot, a jogszerûséget, a parciális érdek jogszerû védelmének ügyét fontos társadalmi ügyként kell kezelnünk, és meg kell gondolnunk, hogy ez a szabályozás, amit a törvényjavaslat elõír, végleges megoldást jelent-e, vagy elfogadható megoldást jelent-e a társadalomnak.
Mondanivalómat tehát azzal foglalom össze, hogy alapjában véve a törvényjavaslatot jelentõs lépésnek tekintem a piacgazdaság fejlõdésében. Nem egy olyan lépésnek, ami egyedül megoldja a piacgazdaság kialakulásának problémáját, de amely nélkül nem számíthatunk általános sikerre; az európai normákhoz való felzárkózás pedig határozottan javítani fogja a Magyarországról kialakított képet az állampolgárok körében is és a világban általában. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)