KÓSA LAJOS, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnöknõ! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! A versenytörvény tárgyalásakor minden hozzászóló néhány mondatban említést tett arról, hogy igazából miért van szükség egy ilyen törvényre; egész pontosan: mi az a nagyon fontos közérdek, ami miatt erre a versenytörvényre szüksége van az országnak. A piaci verseny ugyanis nyilvánvalóan nagyon fontos közérdek. Azért közérdek, mert a piacgazdaság mechanizmusában a piaci verseny az, amely biztosítja a társadalom erõforrásainak optimális felhasználását. Elvileg a piaci verseny biztosítja azt, hogy a társadalom erõforrásai oda áramoljanak, ahol a leginkább hasznosulnak, és ennek a folyamatnak a fenntartása éppen ezért nagyon fontos közérdek.
Amikor a piaci verseny fenntartásáról beszélünk, nyilvánvaló, hogy meg kell azokat a szabályokat alkotnia az Országgyûlésnek, amelyek segítik e folyamat fennmaradását, illetve kijelölik azokat a kereteket, amely keretek között a piaci verseny a mûködését a köz érdekének megfelelõen kifejti.
Az 1990-es versenytörvény tárgyalásakor is ez volt az a fõ indok, amellyel a parlament ezt az akkori törvényjavaslatot elfogadta, amely mind a mai napig hatályban van. Azonban talán a képviselõtársak még emlékeznek arra, hogy az akkori törvény tárgyalásakor is majdnem mindenki utalt arra, hogy tekintettel a piacgazdaság magyarországi kialakulásának folyamatára, a '90-es törvény nem egy kõbe vésett törvény abban az értelemben, hogy hosszú idõre alkotja a parlament, hanem igenis a versenytörvény alkalmazása kapcsán, a piacgazdaság kiépülése kapcsán összegyûlnek azok a tapasztalatok, amelyeket vissza kell vezetni a törvényben, felül kell vizsgálni az akkori törvényt, és új törvényt kell alkotni - hiszen '90-ben nem állt rendelkezésünkre egy sor adat, egy csomó tapasztalat, és végeredményben az akkori piacgazdasági folyamat kialakulásának az elején jártunk.
Ennek az új törvényjavaslatnak, amely a T/1967. számot viseli, éppen ezért elégséges indoka az, úgy gondolom, hogy egy új versenytörvényt alkosson a parlament, pontosan ezeknek a tényeknek a figyelembevételével. Azonban azt is világosan kell látni, hogy egy versenytörvénynek mi a feladata, és mi az, ami nem tartozik a versenytörvény hatálya alá, illetõleg amit nem szabad elvárni a versenytörvénytõl.
Ma a magyar gazdaság egyik legfontosabb problémája a feketegazdaság elleni küzdelem, illetõleg a probléma rendbetétele. A feketegazdaság elleni küzdelem kapcsán az Országgyûlésnek számos feladata van, nagyon sok törvényt kell megújítania, elfogadnia a tisztelt Háznak; ilyenek: a fogyasztóvédelmi törvény, a reklámtörvény, az összeférhetetlenségekre vonatkozó jogszabályok és törvények, a közbeszerzésrõl szóló törvény, az adótörvények módosításai - tehát egy sor törvényt fel lehet itt sorolni. Bizonyos vonatkozásban ide kell sorolni a versenytörvényt is. Azonban azt látni kell, hogy a feketegazdaság felszámolásában a versenytörvény csak korlátozott erõvel bír. Azért bír korlátozott erõvel, mert a versenytörvény az egyébként jogszerûen mûködõ gazdasági vállalkozások versenyszabályait rögzíti, és vizsgálja azt, hogy a versenytörvénynek vagy az elvárásoknak megfelelõen tisztességes vagy tisztességtelen versenymagatartást tanúsítanak, visszaélnek-e az erõfölényükkel, vagy olyan kartellegyezséget kötnek, amely a verseny halálát jelenti adott piacon.
Azonban nem feladata a versenytörvénynek egy sor tényállás vizsgálata, például az, hogy az illetõ vállalkozás egyébként az adójogszabályokat betartja-e, legálisan alkalmazza-e a munkaerõt, illegálisan szerzi be az árut vagy sem, kifizeti-e a vámtartozásait - és sorolhatnánk egy csomó dolgot, ami a feketegazdaság tényállását kimeríti; de a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás ügyében a Versenyhivatal - vagy az a hivatal, amely ezeket a kérdéseket vizsgálja - értelemszerûen nem tud ezekre kitérni.
Ha a feketegazdaságot mint kavargó, fekete masszát látjuk magunk elõtt, és nem teszünk világosan különbséget aközött, hogy mely hivatalnak mely vonatkozásban van feladata a feketegazdaság elleni küzdelemben, akkor soha nem fogunk elõrejutni annak érdekében, hogy a feketegazdaságot Magyarországon visszaszorítsuk - ha nem is felszámoljuk, de legalább visszaszorítsuk. Éppen ezért ettõl a törvényjavaslattól csak azt kell követelni, ami elvárható tõle - és egy sor feketegazdasági kérdésben ez a törvényjavaslat tehetetlen. Ez nem jelenti azt, hogy a feketegazdaságot tudomásul kell vennünk, és azt kell mondanunk, hogy: "hát igen, ez a törvény csak korlátozott mértékben tudja ezeket a kérdéseket kezelni, mit van mit tenni..." Nem errõl van szó, csak világosan kell struktúrálnunk az elõttünk álló problémát; mert ha nem tesszük ezt, akkor a feketegazdaság megmarad fekete, gomolygó ködnek - amilyen a szó valódi értelmében -, anélkül, hogy világosan látnánk az egyes problémákat, és világosan látnánk az ebbõl adódó teendõket - azokat a teendõket, amelyek a kormányzatot, a parlamentet, valamint a kormányhivatalokat illetik.
Azt is világosan kell látni, hogy a tisztességes magatartás egy piacon - vagy a verseny korlátozása vagy szabadsága - nem önmagában a törvényektõl függ. Minden piaci szereplõnek van egy adott magatartása, ami nemcsak a törvényektõl függ. Éppen ezért az világos, hogy a törvények erõsen befolyásolják a piaci szereplõk magatartását, de ezen túlmenõen egy sor kérdés befolyásolja ezt, és nem minden esetben lehet a tisztességes magatartást oly mértékben megfogalmazni vagy számon kérni akár a törvénytõl, akár a Versenyhivataltól, hogy ez minden vonatkozásban kimerítse a tisztesség fogalmát, amelyet az egyes piaci szereplõk tanúsítanak az adott piacon, az adott tevékenységben.
Magyarul: egy ország gazdaságában természetesen törekedni kell a tisztességes piaci magatartás kialakítására, törekedni kell arra, hogy a versenykorlátozás ne valósulhasson meg. De önmagában egy törvény és egy hivatal erre nem képes; egy sor más tényezõ játszik ebben szerepet, például az, hogy az adott gazdasági szereplõk mennyire törvénykövetõek általában, vagy mennyire divat az adott gazdaságban, hogy tisztességtelen magatartást tanúsítsanak. Ebben is van a parlamentnek, a kormánynak tennivalója. Azonban, még egyszer hangsúlyozom, számos vonatkozásban ez nem egy hivatal vagy egy törvény dolga.
(11.40)
Tisztelt Képviselõtársak! Amikor áttekintjük a versenytörvényrõl folyó szabályozást, akkor van egy nagyon komoly dilemma, amivel minden törvénye- elõkészítõnek vagy elfogadónak szembe kell néznie, 1990-ben is felvetõdött ez a szempont, s most is részben ezzel állunk szemben. Nevezetesen azzal, hogy mennyire lehet pontosan körülírt fogalmakkal szabályozni az ezen törvény alá tartozó tényállásokat, mennyire lehet körülírtan szabályozni azokat a tisztességtelen magatartásmintákat, azokat a fogyasztók megtévesztésére módot adó eljárásokat, amelyeket a Versenyhivatalnak üldöznie kell, illetõleg ezzel ellentétben mennyire bízzuk a Versenyhivatalra azt, hogy az adott tényállás pontos ismeretében, az adott piaci szokásoknak megfelelõen egy általános szabályozás és tilalom keretében az egyes ügyekben döntési szabadsága szerint járjon el. Magyarul: nagyon pontos szabályozásra törekedjen a parlament, illetõleg a törvényalkotó, vagy egy általános szabályozás keretein belül jelentõs feladatot adjon a Versenytanácsnak vagy a Versenyhivatalnak annak érdekében, hogy a tisztességes piaci magatartás megvalósuljon és a versenyt ne lehessen korlátozni az országban.
Mind a két eljárásnak megvan a maga elõnye, hátránya. Néhány felszólaló utalt arra, hogy ezek a szabályozások adott esetben olyan szubjektívnek látszó vagy szubjektív elemeket vezetnek be a törvénybe, amelynek a bevezetése legalábbis aggályos.
1990-ben a parlament olyan megoldást választott, hogy egy elég általános szabályozást adott, és nem igyekezett a tisztességtelen piaci magatartás pontos tényállásait jól körülírni, pontosan azzal szembesülve, hogy ezeket a pontos tényállásokat szinte lehetetlen felsorolni. Ráadásul, ahogy változik a piacgazdaság - és a piacgazdaság ilyen szempontból nagyon gyorsan változik, pontosan a verseny megléte okán is -, egyre újabb és újabb tényállások merülhetnek fel, és ha ilyen nagyon körülírt és nagyon pontos szabályozást próbálunk bevezetni, akkor bizony nem tudunk mit mondani ezekre az új magatartásokra.
Én azt gondolom, hogy a '90-es törvényjavaslattal szemben ez a törvényjavaslat már sokkal pontosabban szabályozza az egyes fejezetekben vizsgálat alá vont kérdéseket, így a tisztességtelen verseny fogalmát, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának lehetõségeit és fogalmait, illetõleg tilalmát, a versenykorlátozó megállapodások tilalmát, illetõleg a vállalkozások összefonódásának az ellenõrzését.
Ebbõl a szempontból a '90-eshez képest ez egy határozott elõrelépés. Nem azért, mert akkor rossz törvényt fogadtunk el, hanem azért, mert egy sor tapasztalat gyûlt fel az akkori versenytörvény alkalmazása kapcsán. Én azt gondolom, hogy a módosítás átvezetése ezen éppen ezért elég elõremutató. Azonban tudni kell azt, hogy még mindig nem lehet azt mondani, hogy egy olyan törvényt tudunk alkotni, amely hosszú generációkon keresztül Magyarországon hatályban lesz, hanem egy olyan törvényt alkotunk, amely alkalmazkodik a most felgyülemlett tapasztalatok szerinti piacgazdasági mûködéshez Magyarországon. De könnyen meglehet, hogy ez sem elégséges. Ez egy olyan folyamat, amikor látnunk kell azt, hogy gyorsan változik a gazdaság, a gazdasági szereplõk viselkedése, új tényállások keletkezhetnek, amelyek korlátozzák az általunk vélelmezetten a versenyhez kötõdõ közérdeket. Éppen ezért ezeket alkalmazni kell a szabályozásban. Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslat által megvalósított szabályozás jó egyensúlyt teremt e között a nagyon korlátozó és nagyon körülíró szabályozás, illetõleg egy általánosabb szabályozás között.
Külön ki kell térni arra a problémára, amelyet Magyarországon a közszolgáltatások, illetõleg a közszolgáltatásban tevékenykedõ vállalatok jelentenek.
Egyrészt világos, hogy ezen vállalatok döntõ többsége gazdasági erõfölényben van a fogyasztóival szemben, másrészt az is világos, hogy az összefonódás esetükben nem fog megvalósulni, mert mondjuk a Magyar Államvasutak nem fog összefonódni semmilyen más vasúti társasággal, mert egyetlenegy személyben államosvasút Magyarországon.
A közszolgáltatások esetében különösen az erõfölénnyel való visszaélés a problémás. Úgy gondolom, hogy ebben a vonatkozásban módosító indítványokkal még lehet segíteni a törvényjavaslatot, hogy ezekre a kérdésekre egy picit pontosabb szabályozást adjon. Gondolok itt elsõsorban azokra a problémákra, amelyeket mi is megismerhettünk különösen az interpellációk és az azonnali kérdések órájában felvetett kérdéseknél, nevezetesen, hogy bizony egyes fogyasztók vagy vállalatok nem tudják feltétlenül jól képviselni az érdekeiket akkor, amikor ezen erõfölénnyel való visszaélést valósít meg egy közszolgáltatásokban tevékenykedõ vállalat, ugyanakkor adott esetben ez nem is feltétlenül érdekük, azonban ez a piaci versenyt korlátozza.
Az összefonódás viszonylagosan új jelenség Magyarországon, s érthetõ, hogy új jelenség, hiszen a privatizáció elõrehaladtával, az állami vagyon leépítésével és eladásával egy sor olyan magánvállalat jött létre, amelynek most a versenyhelyzetben kell megtalálni a szerepét, és adott esetben ezeket a szerepeket és helyeket az összefonódások, összeolvadások útján próbálják a piaci szereplõk megtalálni. Tehát az összefonódás egy viszonylagosan új jelenség Magyarországon a kilencvenes állapotokhoz képest, amikor mennyiségében megnõtt ezeknek az eseteknek a száma. Éppen ezért az összefonódások ellenõrzése hallatlan fontos és egy olyan elem ebben a törvényjavaslatban, amely feltétlenül támogatást és még egy pici pontosítást igényel. Amikor "pici pontosítást" mondok, arra gondolok, hogy az összefonódások pontos szabályozását, tehát hogy mely forgalomnagyság, milyen vállalatnagyság esetében kell ezt az összefonódást ellenõrizni a Versenyhivatalnak, bizony elõ lehet segíteni. Ha nem akarunk évenként törvényt módosítani, akkor valóban a tízmilliárdos értékhatár átgondolandó.
Nem biztos, hogy találunk jó megoldást, de azt gondolom, hogy mindenképpes érdemes módosító indítványokkal próbálkozni, és mi erre vonatkozóan próbálunk javaslatokkal elõállni a tisztelt Ház elé, mert úgy gondoljuk, hogy a mai inflációs folyamatok mellett ennek az értékhatárnak a sorsa néhány év múlva feltétlenül megkérdõjelezõdhet.
Tisztelt Ház! A Fidesz véleménye szerint a tisztességtelen piaci magatartás és a verenykorlátozás tilalmáról szóló törvény olyan törvényjavaslat, amely a piacgazdaság kiépülésében fontos szerepet játszó piaci verseny megõrzésére alkalmas. Úgy gondoljuk, hogy egy olyan törvény, amely támogatásra méltó még akkor is, ha a részletkérdésekben nyilván lesznek vitáink az elõterjesztõvel.
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat elõterjesztõje az igazságügy- miniszter, gondolom, hogy a kritikákat az igazságügyi tárca felé kell megfogalmazni és nem a Versenyhivatal felé - ez csak egy olyan pontosítás, ami itt a vitában felmerült. Azt hiszem, hogy az igazságügy-miniszter, illetõleg az elõterjesztõ egy sor olyan megoldást átvett ebbe a törvénybe, amivel a '90-es törvényjavaslat már élt, amit egyébként a parlament szinte teljes egészében támogatott. Így például a '90-es törvényjavaslatban is szerepelt, hogy a Versenyhivatal elnöke részt vesz az Országgyûlés munkájában. Éppen ezért szó sincs arról, hogy a Versenyhivatal elnökét illetné az a bírálat, hogy õ most akar-e valamit vagy sem. Az elõterjesztõt kell bírálni ebbõl a szempontból, bár hozzá kell tenni, hogy egy olyan törvénybõl vette át ezt az elõterjesztõ, amit egyébként mindenki, ezt a momentumot bírálók is megszavaztak annak idején a Házban.
Hasonlóképpen kell értékelni azt a tényt, hogy nem a Versenyhivatal elnöke akarja megválasztatni magát. Ha valaki bírálni akarja ezt a momentumot, persze bírálhatja, jogosan, azonban a Versenyhivatal elnökének ehhez semmi köze, merthogy nem õ, hanem a kormány az elõterjesztõ.
Én mindezt csak azért kívántam képviselõtársamnak elmondani, mert e törvényjavaslat bírálatában bíráljuk azt, akit illet a bírálat, és ne keverjünk ide olyan dolgokat, aminek nincs ehhez a törvényhez köze.
Különösen azért indokolt ezt megemlíteni, mert egy sajátos házszabályi probléma adódik akkor, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk. A Versenyhivatal elnökének beszámolási kötlezettsége van a parlamentnek, ugyanakkor a 45. § csak az õ részvételét biztosítja a plenáris ülésen, de a hozzászólási jogát nem. Ez egy olyan érdekes momentum, ami méginkább kiemeli, hogy inkább az igazságügy-minisztert kell ezekkel a problémákkal megcélozni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnöknõ! A Fidesz támogatja ezt a törvényjavaslatot. Fontos törvényjavaslatnak gondolja, és biztosak vagyunk abban, hogy a bizottsági vitákban módosító indítványokkal még jobbá lehet tenni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(11.50)