DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselõház! Örömömet fejezem ki afölött, hogy a parlament hét pártja közül hat egyértelmû támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot, természetesen a megfelelõ kritikai észrevételek kíséretében. Ez garanciát jelent arra, hogy az Országgyûlés egy konszenzust tartalmazó, fontos törvényt egyetértésben tud majd elfogadni.
A vita során elhangzott valamennyi észrevételre természetesen nem kívánok ez alkalommal reagálni; néhány olyan, a hozzászólók által említett kérdésre szeretnék válaszolni, ami világosabbá teheti a pozíciót.
A törvényjavaslat elõkészítését illetõ kritikák kapcsán, ezekkel szemben elsõsorban a tényeket szeretném felsorakoztatni. Itt van elõttem a lista, 23 szakmai érdekképviselet kapta meg, és minden szervezettel egyeztetett az Igazságügyi Minisztérium. Természetesen a törvény-elõkészítés egy bizonyos kezdeti szakaszában a Gazdasági Versenyhivatal munkájára támaszkodtunk, a törvényjavaslat kidolgozásának befejezõ szakaszában pedig együttesen a Gazdasági Versenyhivatal és az Igazságügyi Minisztérium szakemberei dolgoztak - figyelemmel a szakmai szervezetek véleményére is - a törvényjavaslat tartalmának kidolgozásán.
Az végképp nem állja meg a helyét, amit Balsai képviselõ úr említett, hogy a kormány ülésén a Versenyhivatal elnöke terjesztette volna elõ a törvényjavaslatot; ez nem felel meg a valóságnak.
Azt hiszem, az is egy jó jel, hogy a hozzászólók elég nagy figyelmet fordítottak arra, annak boncolgatására, hogy vajon új törvényre van-e szükség vagy elegendõ lett volna a hatályos joganyag módosítása. Úgy ítéltük meg, hogy olyan mértékû, mennyiségû változások következtek be, amelyek indokolják azt, hogy új törvényt fogadjon el a Ház. Az új törvény azonban nem jelenti azt, hogy szakítanánk a hazai versenyjog fejlõdésének folyamatos reformjával, és kifejezett kontinuitást képvisel a törvényjavaslat is a korábbi, 1990-ben elfogadott törvényjavaslattal.
Fontosnak tartom a vitának azt az elemét, amely reális megvilágításba helyezte a törvényjavaslat és a feketegazdaság kapcsolatát, és az ezzel kapcsolatos esetleges túlzó várakozásokat normális mederbe terelte és tompította.
Sok szó esett a jogharmonizációs kötelezettségrõl. Isépy képviselõ úr úgy fogalmazott, hogy valami harmonizációs düh jellemzi a kormány munkáját. Szó sincs semmilyen dührõl, a kormány egy elõre kialakított, öt évre szóló jogharmonizációs program alapján szisztematikusan, évrõl évre a meghatározott jogterületek jogközelítését elvégzi, és ez rendkívül jelentõs az ország integrációképességének erõsítése szempontjából. Ebben nem ötletszerûség, hanem éppen tudatosság és tervszerûség jellemzi az Országgyûlés munkáját is, hiszen az elmúlt esztendõben 15 törvényt fogadott el az Országgyûlés a jogharmonizációs kötelezettségeink figyelembevételével, ebbõl kiindulva.
Nyilvánvaló, hogy minden alkalommal, amikor jogközelítésrõl vagy jogharmonizációról van szó, figyelembe kell vennünk azt, hogy nemzeti érdekeink ne kerüljenek konfliktusba, de különösen ne kerüljenek hátrányba azzal, hogy valamely jogterületen az európai közösségi joganyag megoldásait vesszük át. Ezért feltételezzük és meggyõzõdésünk, hogy a kartelltilalomhoz kapcsolódó rugalmas mentesítési rendszer alkalmas lesz arra, hogy ezeket az érdekeket védelemben részesítse. Hogy ennek a szabályozási szintje miért az, ami a törvényjavaslatban szerepel, az talán azzal indokolható, hogy itt egy rugalmasabb, gyorsabban változó szabályozásra van szükség a feltételek meghatározásakor és a konkrét döntéseknél is, amely nem feltétlenül a törvényi formát igényli.
Végezetül a Független Kisgazdapárt képviselõjének hozzászólása meggyõzött arról, hogy nem a törvényjavaslat zavaros és konfúz. (Derültség a bal oldalon.) Annál is inkább, mert olyan intézményeket sújtott az éles kritika és az éles retorika, amelyekben gyakorlatilag alapvetõ eltérés nem következett be a '90-ben elfogadott törvény megoldásaihoz képest; sem a Gazdasági Versenyhivatalt, sem a Versenytanácsot, alapvetõen annak a jogállását ez a törvényjavaslat nem változtatta meg. Tehát még egyszer mondom: talán nagyobb koncentrációra lenne szükség akkor, amikor egy ilyen lényeges kérdésben súlyos vélemények hangzanak el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)