DR. MAGYAR BÁLINT mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Morvai Úr! Nem a kulturális tárca kompetenciájába tartozik sírfelbontási engedélyeket adni. Budapest területén ez a Fõvárosi Önkormányzat kompetenciájába tartozik. Másfelõl szintén nem a kulturális tárca kompetenciájába tartozik annak a szakmai kérdésnek a megítélése, hogy az adott probléma, az ön számára fontos probléma eldöntéséhez szükséges-e megadni ennek a sírfelbontásnak az engedélyét és ezt szakmailag támogatni. Épp ezért, amikor megkaptam az ön interpellációját, én a Tudományos Akadémia elnökéhez, Kosáry Domokos elnök úrhoz fordultam, hogy próbálja megítélni ezt a kérdést, és az Akadémia, amely erre illetékes lehet, próbáljon választ adni. A Kosáry Domokos elnök úr által adott válasz abban áll, hogy újra a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságához fordul, vizsgálja meg azt, hogy vannak-e olyan új momentumok, amelyek az eddigi álláspontjuk felülbírálatára késztetnék õket, és ennek nyomán kialakíthatnák véleményüket arról, hogy Morvai úr ezen akcióját támogatni kívánják-e.
Érdemes ugyanakkor egész röviden összefoglalni, hogy mi történt eddig ebben az ügyben, hiszen most már valóban elég hosszúra nyúlik ennek az ügynek a története. A Magyar Tudományos Akadémia még 1989-ben két bizottságot küldött ki Petõfi szibériai tartózkodásának felülvizsgálatára. Ezek közül az egyiket, a történész bizottságot akkoriban nem hívták össze, holott elsõsorban annak lett volna feladata megállapítani: van-e bármi valószínûsége annak, hogy Petõfi Szibériába került és ott halt meg. A másik bizottság, a régészeti bizottság '90 elején a Megamorv bizottság tagjaival és az akkori szovjet tudományos akadémia megbízottjaival megvizsgálta a barguzini, úgynevezett 7. számú csontvázat, és arra az eredményre jutott, hogy a lelet egy száz évnél nem régebben eltemetett nõi holttest maradványának tekinthetõ, tehát Petõfivel nem hozható kapcsolatba. (Derültség.) A vizsgálat eredményei nyomtatásban is megjelentek, nem idézem, hogy honnan. Morvai képviselõ úr ezt követõen az Országgyûléshez, az akkori miniszterelnökhöz fordult a barguzini ügyben, így került újból vissza az Akadémiához az ügy, és az Akadémia elnöksége 1991. február 26-án Kosáry Domokos elnök úr javaslatára határozott úgy, hogy egy új történész szakértõi bizottságot küld ki azzal a feladattal, hogy ellenõrizzen minden idevágó forrást, amelyre a Megamorv bizottság hivatkozik.
(15.20)
Az elnök úr megállapítása szerint az MTA új Petõfi-bizottsága '91. március 20-án felkérte Morvai urat, hogy szíveskedjék az általuk emlegetett dokumentumokat bemutatni, hogy azokat szakmailag ellenõrizni lehessen. E vizsgálat azzal végzõdött, hogy egyetlenegy Petõfivel kapcsolatos, hiteles forrásadatot sem tudtak bemutatni. Az errõl szóló jegyzõkönyvet, amely a fent említett kiadványban és az egykori sajtóban is megjelent, megküldték a minisztériumnak is az Akadémia részérõl.
Ezt követõen Morvai képviselõ úr kezdeményezte, hogy a Petõfi-szülõk sírját bontsák ki, és az ott talált maradványokat úgynevezett DNS-fingerprint eljárás segítségével összevessék a Barguzinban talált lelet azóta onnan elhozott maradványaival. "Ezt a sírbontást az elõzõ kormány és a Magyar Tudományos Akadémia megtagadta" - írta egy felhívásában a képviselõ úr. Az Akadémia a maga részérõl mindössze azt jelezte, hogy nem kíván egy olyan eljárásban részt venni, amelynek lefolytatását szakmailag nem látja indokoltnak. Mindehhez még azt teszi hozzá az Akadémia elnöke, hogy az Akadémia illetékes szakemberei továbbra is teljes nyitottsággal és alapossággal fognak foglalkozni minden olyan érdemi adattal - és azokat tekintetbe venni -, amely eddigi álláspontjukon módosíthat.
A történettudományi bizottság új állásfoglalásáról - mihelyt ez megszületik - természetesen tájékoztatni fognak engem is, és ebben az esetben én is tájékoztatni fogom a képviselõ urat. Kérem válaszom szíves elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)