SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Interpellációjának azon gondolatmenetével, amelyben a dohányzás visszaszorítása mellett tör lándzsát, a magam részérõl a legteljesebb mértékig egyetértek.
Sajnos, azok az elszomorító adatok, amelyeket ön is említett a dohányzásról, a dohányzás okozta ártalmakban meghalókról, igazak. Az is igaz, hogy ugyan egzakt vizsgálatok nem igazán készültek; egzakt vizsgálatokat egyébként sehol a világon nem tudnak ezzel kapcsolatban elvégezni, mármint azzal kapcsolatban, hogy a dohányzás okozta megbetegedések pontosan milyen kiadásokat jelentenek az egészségügy területén. De abban szinte valamennyi szakértõ egyetért, hogy a dohányzásból származó állami költségvetési bevételek lényegesen kisebbek, mint azok a kiadások, amelyek az egészségügyben jelentkeznek, fõleg egy olyan országban, ahol a szív- és érrendszeri megbetegedésekben meghaltak aránya 52 százalék, a daganatos megbetegedésekben meghaltak aránya 22 százalék, és teljesen egyértelmûen kimutatható a dohányzás és ezen két meghatározó betegségcsoport között az egyértelmû összefüggés.
(15.40)
Hadd említsek egy személyes, rendkívül megdöbbentõ információt: nemrég egy szájsebész professzorral találkoztam, és õ említette, hogy a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a szájrák összefüggését tekintve, aki dohányzik és egyben valamilyen alkoholt is fogyaszt, 330-szoros rizikófaktorral kell hogy számoljon. Tehát az adatok - sajnos - igazak.
Egyetértek azzal is, hogy a dohányzás visszaszorítása érdekében lényegesen többet kell tenni. Éppen ezért hadd mondjam azt, hogy a magam részérõl módfelett sajnálom, hogy a prevencióra szánt pénzeszközt a parlament a költségvetési vita során jelentõsen - mintegy negyedrésszel - visszaszorította. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy bár évrõl évre többet költünk a dohányzás elleni kampányokra, megmozdulásokra, fellépésekre, nekem is az a személyes véleményem, hogy nem eleget.
A világbanki, Phare- és minisztériumi programokból ebben az évben összesen hozzávetõlegesen 200 millió forintot tudunk ilyen célra fordítani. Hadd tegyem hozzá, hogy ennél több kellene. Annak ellenére, hogy jelentõs televíziós kampányt is tervezünk ezen a téren, úgy gondolom, még mindig nem tettük meg azt, amit meg kell tenni.
Az is igaz, hogy a nemdohányzók számára, akik ugyancsak kénytelenek a dohányzók ártalmait bizonyos mértékben elszenvedni, megfelelõ magas szintû jogszabályi védelem jelenleg nem létezik. Vannak bizonyos korlátozások, amelyek a tömegközlekedésben, egészségügyi intézményekben, közoktatási intézményekben léteznek, de miután ezt kevésnek tartjuk - ahogy ez az egészségpolitikai vitanapon is, több képviselõtársam javaslata alapján megfogalmazódott -, szeretném megerõsíteni, hogy a kormány tervezi a nemdohányzók védelmérõl szóló törvényjavaslat benyújtását.
Szeretném képviselõ úr tájékoztatására elmondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elsõ változata a Nemzeti Egészségvédelmi Intézetben elkészült, és május 15-én az Országos Népegészségügyi Bizottságban megvitatásra fog kerülni. Ez azt is jelenti, hogy szándékaink szerint ebben a félévben be tudjuk nyújtani a parlament elé, és reményeink szerint legkésõbb az év második felében, õsszel, a parlament megtárgyalhatja és elfogadhatja. Ezzel lényegesen elõbbre léphetünk ezen a téren is.
Nos, ami az utolsó kérdését illeti, hogy kívánok-e személyes példamutatással elöljárni: igen, kívánok.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)