DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Nézze miniszter úr, semmiképpen sem szeretnék az ön stílusában válaszolni... (Derültség a kormánypártok padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Ha tudna!)..., márcsak azért sem, mert az semmiképpen a sajátunk, másrészt pedig azért sem, mert akkor önt Magyar úrnak kellene szólítanom, de nem tudom, hogy a most elhangzott válaszára tekintettel ez mennyire lenne indokolt. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás: Jaj!)
Úgy gondolom azonban, hogy nem árt, ha a Kossuth- és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény rendelkezéseibõl utalok arra, hogy ilyen kitüntetésekben a kulturális és mûvészeti alkotások közül azokat a kiemelkedõ, magas színvonalú, példaértékû, nemzetközileg is elismert színvonalú mûveket kellene részesíteni, amelyeknél a díjra javasolt személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz elõterjesztést a köztársasági elnöknek. Igazán nem tudom, hogy a magyargyalázás és a nemzetgyalázás mennyiben minõsül ilyen nemzetközi elismerésre is számottartó, példaértékû, kivételesen magas színvonalú, különösen erkölcsiségét tekintve magas színvonalú mûnek.
Engedje meg, hogy még utaljak arra, hogy én nem hinném, hogy amikor egy ország erkölcsei olyan mélypontra süllyedtek, mint a liberál-kommunista kormány mûködése következtében, akkor vajon szabad-e ezeket az erkölcsöket tovább rombolniuk. Erre tekintettel nemcsak hogy nem fogadom el a válaszát, hanem azt egyenesen visszautasítom. (Taps az FKGP padsoraiból.)