CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országos jelentõségû ügyként kívánunk szólni egy olyan témáról, melynek a nemzet sorsáért felelõsen gondolkodók és ezért tenni is tudók minél szélesebb körébe kell eljutnia, s így elsõ számú címzettünk a magyar parlament és a magyar kormány.
Ez a téma elõször leginkább szellemi mûhelyekben, írók mûveiben jelent meg, azonban a gondolkodás szférájából nagyon is a döntéshozók témájává kell hogy váljon, mint a létünket érintõ legfizikaibb valóság, ez pedig a magyar népesség drámai fogyása, országunk demográfiai helyzete.
Magyarország népesedése 1981-tõl katasztrofális helyzetbe jutott, egyre gyorsulóbb és gyorsulóbb ütemben fogyunk. Amíg 1938-44 között, a háborús viszonyok ellenére is, 350 ezer fõ volt hazánk népességének természetes szaporulata, addig 1981-ben már 2 ezerrel, egy évvel késõbb már 10 ezerrel, a tavalyi évben 35 ezerrel, és ez év elsõ három hónapjában összesen 16 ezerrel fogyott a magyar lakosság.
Ezekhez a brutális statisztikai számokhoz hozzá kell számítanunk a nem kevésbé brutális szociológiai és szellemi, erkölcsi szituációt. A házasság intézménye és ezzel a családé is felbomlóban van. A házasságkötések száma csökken, a válásoké nõ, és a legszörnyûbb tény, hogy 1950 óta 5 millió abortuszt követtek el. El kell ismernünk, hogy az ország jobban pusztítja önmagát, mint ahogy azt ellenségeink valaha is tették.
Ahhoz, hogy az aktívak-eltartottak aránya ne torzuljon tovább, vagyis megállítható legyen a nemzet elöregedése, végsõ soron elfogyása, családonként legalább két gyermek kellene. Más megközelítésben - a megfelelõ életkorú nõk 40 százalékának kellene három vagy több gyermeket szülnie, a valóság pedig ennek a töredéke, mindössze egynegyede. Ez pedig a társadalom korösszetételének olyan torzulásához vezet, ami nem is a távoli jövõben lehetetlenné teszi például az ellátórendszerek mûködését. Ehhez a ketyegõ demográfiai pokolgéphez képest igen sok parlamenti témánk legfeljebb szilveszteri petárda.
A kérdést azonban nemcsak országhatáraink között, hanem azon kívül is, az egész Kárpát-medence magyarságával kapcsolatban fel kell vetnünk, hiszen itt több országban olyan magyar kisebbségek élnek, melyek létszáma az egész magyarság szempontjából döntõ fontosságú. Így a helyzet még szomorúbb képet mutat. Ezeken a területeken a megmaradás már napjaink létkérdésévé vált.
Ismeretes az anyanyelv és a megmaradás összefüggése. Itt a már elfogadott nyelvi és oktatási törvények halálos szorítást jelentenek az ott élõ testvéreink számára. Itt most csak egy kisebb jelentõségû, de a probléma lényegére rámutató incidenst említek: a múlt héten a zentai anyanyelvi konferenciára nem engedték be a Magyarországról és más, magyarok lakta országokból érkezõ küldöttségeket.
Mi arra szólítjuk fel a kormányt, hogy érezze át e kérdés több mint drámai fontosságát. Sajnos, az elmúlt két év igen sok intézkedése családellenes volt, így hozzájárult a lakosság lélekszámának fogyásához.
Mi is fontosnak tartjuk a makroegyensúlyi mutatók javítását, de ez történhetett volna a családok ilyen mérvû megszorítása nélkül, például az eltartottak számát figyelembe vevõ adórendszer bevezetésével is.
Felszólítjuk a döntéshozókat, a magyar parlamentet, a magyar kormányt, nemcsak a parlamentnek, hanem a jövõnek is felelõs magyar kormányt, hogy merjen és tudjon nemzetben és jövõben is gondolkodni és fõleg tenni a szomorú demográfiai irányok megfordítása érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)