POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Immár huszonhat éve ünnepli a világ a Föld napját, azét a földét, amelynek állapotát sikerült válságosra fordítanunk, a természeti erõforrásokat pusztító és a környezetet szennyezõ tevékenységünkkel.
A Fidesz megalakulása óta rendszeresen részt vesz ezen az áprilisi ünnepnapon, hogy a környezetvédõ mozgalmakkal, a természet állapotáért aggódó tudósokkal és polgárokkal együtt hívja fel a figyelmet a természet- és a környezetvédelem szükségességére. Természetesen nemcsak az ünnepnapokon kell errõl szólni, hanem a parlamenti munka részévé kell tenni. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kormányzat tevékenységében nem mindig ismerhetõ fel, hogy ezt a kérdést jelentõségének megfelelõen kezelné. Most azonban csak egy területre szeretném a figyelmet felhívni annak kapcsán, hogy a Föld napjának megünneplésén túl egy másik, sokkal szomorúbb évfordulóról is illik megemlékezni.
1986. április 26-án történt a robbanás a csernobili atomerõmû negyedik blokkjában, aminek következtében tíz napon keresztül jutottak ki a környezetbe rádióaktív szennyezõdések. A 137-es cézium izotóp szinte egész Európát beterítette.
Vajon van-e tanulsága számunkra a csernobili tragédiának, levonhatunk-e érvényes következtetést egy tõlünk viszonylag távol lévõ, a paksihoz nem is hasonlítható technológiájú atomerõmû katasztrófájából? Azt gondolom, igen. Láttuk, hogy a légkörbe jutó rádióaktív szennyezõdés igen nagy területre terjedhet ki, és ilyenkor a halálos áldozatok számát ezres, tízezres nagyságrenddel kell mérni. Azaz: hiába kicsi a valószínûsége az atomerõmû- balesetnek, az mégis bekövetkezhet - mert bekövetkezett -, és a baleset hatása szinte semmi mással nem mérhetõ nagyságú. Bár tudjuk, hogy a paksi atomerõmûben más, biztonságosabb elven mûködõ reaktorok mûködnek, tudjuk, hogy a hazai mérnökképzés a világ élvonalába tartozik, és így biztosak lehetünk benne, hogy Paksból nem lesz Csernobil - tudjuk, és mégis aggódunk.
A greifswaldi fûtõemelek szállítása kapcsán számunkra az volt a megdöbbentõ, hogy egy németországi tiltakozás kapcsán derült ki: 1992-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálata számos biztonsági hiányosságot tárt föl a paksi atomerõmûben. Ekkor még egy szót sem ejtettünk a kiégett fûtõelemek mind a mai napig megoldatlan végleges elhelyezésérõl, mert az erõmû területén épülõ tároló csak ideiglenes tárolási helyet biztosít; nem vettük számba az uránérc-feldolgozás, a fûtõelem-elõállítás hulladékait és azok környezetkárosító hatásait. Az atomenergia ezen oldalait persze nem mutatják be azok a reklámok, amelyek tiszta energiatermeléssel, a szén-dioxid- kibocsátás csökkentésével ajánlják az atomergiát. Márpedig az energiatermelésrõl folytatott viták akkor jutnak zsákutcába, amikor kiindulópontnak a szén vagy atomerõmû közötti választást tesszük. Nem igaz, hogy csak az üvegházhatás további növelését okozó szénfelhasználás és az évezredekig sugárzó rádióaktív hulladékot eredményezõ atomenergia alkalmazása között lehet választanunk.
Bizony, vannak országok, ahol egyáltalán nincsenek atomerõmûvek - Ausztria, Olaszország, Írország, Lengyelország, Norvégia vagy az elõbb említett Portugália ilyen -, vannak, amelyek elhatározták, hogy leépítik nukleárisenergia-termelõ kapacitásukat - mint például Svédország -, és vannak olyan szerencsések, ahol a villamos áramot teljes egészében megújuló energiaforrások fedezik - ilyen Izland vagy Norvégia. Hibája a magyar kormánynak, hogy szinte semmit sem tett az energia hatékonyabb felhasználása, az energiatakarékos megoldások támogatása érdekében. A szigeteletlen épületeket, az energiafaló eszközöket valóban csak az elõbb kritizált módon lehet ellátni energiával.
Az energiaigény csökkentésével a maitól eltérõ út nyílhat az energiatermelésben is. Ki kell használnunk a megújuló források hasznosításában rejlõ lehetõségeket. Nagyobb szerepet kell kapnia a fosszilis energiahordozók közül a kevesebb szén-dioxidot kibocsátó földgáznak, és korlátozott mértékben meg kell maradnia a szén felhasználásának is.
Abban biztosak vagyunk, hogy irreális Paks leállításáról beszélni, hisz jelenleg a hazai villamosenergia-termelés majd' felét adja, ráadásul már nem is takaríthatnánk meg ezzel túl sok hulladékot és szennyezést. De azt ki kellene mondani, hogy Paks négy blokkján túl már nem épül atomerõmûvi blokk az országban, hogy Magyarország fokozatosan kiszállhat a nukleáris atomenergia- termelésbõl.
Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy idõszerû energiapolitikánk azon alternatívájának kidolgozása, amely nem tartalmazza a nukleáris emergiát termelõ kapacitás bõvítését, illetve lemond az ezredforduló után leálló reaktorok pótlásáról.
Számunkra ez a legfontosabb kérdés ma, április 22-én, a Föld napján. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)