DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban reménytelen dolog két percben ilyen súlyos problémákról beszélni. Már várom azt a felszólalást, amely kifogásolja, hogy ez nem felel meg a Házszabálynak, nem rendkívüli, nem tudom, micsoda. De azért, tisztelt képviselõtársaim, valamikor a napirend folyamán lényeges kérdésekrõl is szó kell hogy essen ebben a Házban! (Gellért Kis Gábor: A törvények lényegtelenek?!) Nem hiszem, hogy vannak lényegesebb kérdések, mint hogy szembenézzünk az egyes generációk egymásra utaltságával, szembenézzünk azokkal a problémákkal, amelyek ugyan lehet, hogy nem kerülnek elõ eleget, de hogy szorítják az egyes családokat, az egészen biztos.
Ebben a két percben most egyetlenegy elemet szeretnék megemlíteni. Nagyon sok szempontból beszélhetünk a nyugdíjrendszerrõl. Vizsgálhatjuk külön a korhatár kérdését, annak az összefüggéseit az életkorokkal, a várható életkorokkal, úgy, ahogy ezt miniszter úr tette, vagy a munkanélküliséggel úgy, ahogy ezt frakcióvezetõ úr tette. Amit én hozzátennék a kérdéshez, csak egy szó, amit szeretnék, ha megvalósulna: kiszámítható üzeneteket küldjünk ebbõl a Házból azoknak, akiket ez a dolog érdekel. Lehetetlen állapot, kezemben van, de nem akartam most elõvenni, mutogatni azt a nyugdíjasoknak szóló újságot, amelyben egymás mellett ott van három nyugdíjkoncepció. Az egyik a Népjóléti Minisztériumé, a másik a Pénzügyminisztériumé, a harmadik pedig az önkormányzatoké.
Jó az, hogy különbözõ gondolatok ütköznek, de rossz az, hogy az emberek nem tudnak kiigazodni ezekben a gondolatokban, és az, aki a jövõben nyugdíjba megy, nem tudja, hogy mire számíthat. Ha lesz vitanap, ebben próbáljunk elõbbre lépni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP padsoraiból.)
(15.40)