DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Magam is fel kívánok ebben az ügyben szólalni, úgyhogy csak egyetlenegy momentumra hívnám fel a figyelmet.
Az 1994. december végi megállapodás valóban alkalmatlan volt bármilyen joghatás kiváltására. A büntetõjogból szeretnék egy hasonlatot hozni: a büntetõjog is ismeri az alkalmatlan kísérlet fogalmát, mert például egy halott embert nem lehet még egyszer megölni. Ebben az esetben azért tudnám ezt a hasonlatot alkalmazni, mert '94 decemberében, az utolsó elõtti napon valamit kellett csinálnia a Pénzügyminisztériumnak, kitaláltak valamit, és utólag aztán '95 februárja körül kiderült, hogy az nem alkalmas semmiféle olyan tranzakció fedezésére, amit ennek szántak az illetõk. Valamit azonban csinálni kellett, mert a Budapest Bank '94-es mérlegét pozitívra kellett volna hozni, hogy ne derüljön ki egy világra szóló botrány.
Ennek tudható be, hogy az elmúlt vitanap során is oly módon próbálták egyesek magyarázni a kettõs könyvelést - azt, hogy a tõkejuttatás a Budapest Bank mérlegében '94-ben szerepel, az ÁV Rt. mérlegében pedig '95-ben -, hogy a '94-es mintegy tõkejegyzés volt, ezért megfelel a szabályoknak, hogy '94-ben szerepelteti ezt a Budapest Bank.
Ezt én majd részletesen fogom cáfolni, most csak ismételten a közvélemény és képviselõtársaim figyelmét szeretném felhívni, hogy egy joghatás kiváltására alkalmatlan szerzõdés alapján nyilvánvalóan nem lehetett volna a Budapest Bank könyvelésében ezt a tizenhárom egész valahány milliárd forintos rendelkezésre tartást úgy feltüntetni, mint ami a Budapest Bank tõkekimutatásában már oly módon szerepelt volna, hogy ezáltal a negatív eredménytartalék összes kockázata megszûnik. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)