KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnöknõ. Ungár Klárának szeretném mondani, hogy talán félreértette a döntésemet. Amikor lemondtam a Budapest Bank vizsgálóbizottságának elnöki tisztjérõl, akkor nem az állhatatosságom hiányának adtam tanújelét, hanem egyszerûen csak nem akartam elõterjesztõként egy olyan határozati javaslatot képviselni a parlamentben, amivel nem értek egyet.
A bizottság munkájában egyébként részt vettem, bár nem értettem egyet a határozati javaslattal, de ön pontosan tudja, hogy ennek dacára az ellenzék nem tette lehetetlenné a szavazások során, hogy ez a kérdés bármilyen formában a parlament elé kerüljön. Hiszen úgy gondoltam én is, hogy módosító indítványokkal az általános vitában tudom jelezni a különvéleményemet, vagy azokat a pontokat adott esetben módosító indítványként is a parlament elé tudom tárni, amelyeknek nagy fontosságot tulajdonítok, és amelyeket lényeges elemnek tartok ebben a történetben.
Hogy ezt a kitartás hiányaként hogyan lehet kezelni, azt Ungár Klárától nem tudom elfogadni. Különösen azért nem, mert õ maga is pontosan tudja, hogy bizonyos politikai döntéseket adott esetben nem a kitartás hiánya motivál - például, hogy ki hogyan vált pártot -, hanem az, hogy bizonyos pártok politikai döntéseivel nem ért egyet. Ezért nem a kitartás hiánya, amikor valaki pártot vált, hanem egy politikai döntés; nem ért egyet ezzel a csapattal, ezért egy másik csapattal kíván együtt dolgozni tovább. Persze ennek van morális vonzata, mint ahogy a bizottsági elnöki lemondásnak is van morális vonzata, de végképp nem a kitartás hiányával magyarázható ez.
Ennek a lemondásnak pontosan az a morális tartalma, hogy nem akartam a nevemet adni ahhoz a határozati javaslathoz, amit önök, a kormánypárti többség ebben a bizottságban elfogadtak és a Ház elé terjesztettek. Köszönöm a szót. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Lamperth Mónika: Nem volt kormánypárti többség! Négy-négy volt!)