PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Viszonylag nem régen, 1993. július 1-jén lépett hatályba a postáról szóló törvény.
(18.00)
Az eddig eltelt idõ alatt felszínre kerültek azok a hiányosságok, amelyek a törvény alkalmazásával kapcsolatosak. Ilyenek például a levélpostai küldemények tömeg- és mértékhatárainak meghatározásával kapcsolatos problémák, a postai alapszolgáltatások meghatározása, a postai hatósági szervek feladat- és hatáskörének megállapítása.
(A jegyzõi széket dr. Kávássy Sándor és Tóth István foglalja el.)
A törvény felülvizsgálatát indokolja továbbá az is, hogy feltétlenül meg kell teremteni az összhangot a távközlési törvénnyel és szerzõdéskötési kötelezettséget kell elõírni a koncessziós postai szolgáltató számára a távirat-szolgáltatásban való közremûködés tekintetében.
A módosítások körében új rendelkezések is fellelhetõk. Ezek közül különösen figyelemre méltó a javaslat 5. §-a, amely a 600 fõnél kisebb települések postai alapellátásával kapcsolatos. A jelenlegi gazdasági környezetbe megfelelõen beépíthetõ a postai tevékenység kiszélesítése különféle szolgáltatásokkal. A javaslat erre vonatkozó példákat sorol fel. Így bank-, értékpapír- és biztosítási ügynöki szolgáltatást, értékcikk-árusítást említ. Megfontolandó azonban, hogy ezen új típusú tevékenységi körök megválasztásában teljes szabadságot biztosítunk-e a postai szolgáltatást nyújtó szervezeteknek, vagy azokat célszerû korlátok közé szorítsuk. Véleményünk szerint az értékcikk vonatkozásában feltétlenül indokolt az országosan követendõ elõírás, meg kell határozni tehát azokat az értékcikkeket, amelyek a postai forgalmazás útján értékesíthetõk.
A javaslat 1. §-ában a következõ rendelkezés található. Idézem: "Az állami és koncessziós postai szolgáltatót a közcélú távközlési szolgáltató által nyújtott távirat szolgáltatásában való közremûködésre szerzõdéskötési kötelezettség terheli". Ismeretes, hogy a polgári törvénykönyv lehetõvé teszi, hogy jogszabály szerzõdéskötési kötelezettséget írjon elõ. A 198. § (2) bekezdése szerint - idézem -: "Jogszabály a szerzõdéskötést kötelezõvé teheti". A szerzõdéskötési kötelezettség esetére a Ptk. speciális rendelkezéseket tartalmaz. A 206. § (1) bekezdése lehetõvé teszi azt, hogy ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság a szerzõdést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. A kérdés ezzel összefüggésben az, hogy ebben a körben is létrehozhat-e a bíróság szerzõdést vagy a bírósági eljárás befejezéséig - ez lehet több hónap, esetleg év - szünetel a távirat-szolgáltatás?
A bíróságot az általános szabályokhoz hasonlóan megilleti a szerzõdés módosításának joga. A hatályos postatörvény 9. § (1) bekezdése a következõképpen határozza meg a postai alapellátást. Idézem: "A postai alapszolgáltatásról az ország minden településén és lakott helyén úgy kell gondoskodni, hogy a szolgáltatások minden munkanapon a forgalom által indokolt mértékben igénybe vehetõk legyenek". Megítélésünk szerint a 9. § (2) bekezdésének tervezett módosítása ezt az alapellátást veszélyezteti, mert a 600 fõnél kisebb népességszámú települések, valamint lakott helyek alapellátását a szolgáltató állandó szolgáltató postai hellyel vagy mozgó szolgálattal, vagy egyéb más, megfelelõ módon teljesíti. A hatályos törvény 9. § (2) bekezdése egyértelmûen kötelezi a szolgáltatót arra, hogy a postai alapszolgáltatások ellátását a 600 fõnél nagyobb népességszámú településen állandó postai szolgáltató helyeken teljesítse. Ezt a szabályt a Független Kisgazdapárt elfogadja, és nem ért egyet annak megváltoztatásával.
A Független Kisgazdapárt ismeretei szerint nemcsak az önkormányzatok, hanem a lakosság is egyértelmûen igényli az állandó szolgáltatóhelyet, mely egyidejûleg biztonságos szolgáltatásokat nyújt és nem utolsó sorban néhány munkahelyet, amelyet a helyi posta vezetése jelent.
A postai szolgáltatásokra vonatkozó szerzõdés speciális szerzõdésfajta, ezt tükrözi az a rendelkezés, amely a szerzõdés létrejöttére vonatkozik. Az állam - helyesen - legfelsõbb szinten garantálja, hogy hazánkban bármely állampolgár jogosult a rendszeresített szolgáltatások igénybevételére, és korlátozó rendelkezéseket csak törvény tartalmazhat. A körülmény felvételével létrejövõ szerzõdés alapján a szolgáltató köteles a küldeményt biztonságosan szállítani és a címzettnek kiszolgáltatni.
A módosítás nem tartalmazza a postai szolgáltatást nyújtó szervezetek felelõsségének kérdéseit. Mégis fontosnak ítéljük annak hangsúlyozását, hogy e szerzõdéstípus a felelõsségi szabályok tekintetében is speciális és korlátozott felelõsségû szerzõdés. A korlátozás mértékére vonatkozik a 25. § (4) bekezdése, amely kártérítési átalányt állapított meg. Úgy ítéljük meg, hogy ezeket a korlátozó rendelkezéseket is célszerû lenne felülvizsgálni, mert túlságosan enyhének bizonyulnak. A piaci viszonyok valamennyi alanyának teljes felelõsséget kell vállalnia tevékenységéért. Vonatkozik ez a postai szolgáltatást nyújtó szervezetekre is. Ez a szabályozás felelne meg egyébként a Ptk. teljes felelõsségre vonatkozó szellemének is. Gondoljunk például arra, hogy egy elkésett elfogadó nyilatkozat miatt milyen jelentõs mértékû károk keletkezhetnek.
Tisztelt Országgyûlés! A Független Kisgazdapárt idõszerûnek ítéli a postatörvény revízióját, és azt módosításokkal elfogadásra javasolja. A módosítások során különös figyelmet kell fordítani a szerzett alapellátások, jogok tiszteletben tartására, az elektronikus üzenetek továbbítására és a koncessziós társaságok által nyújtott postai alapszolgáltatások biztonságára. Az ezekre vonatkozó módosító indítványaimat benyújtottam, s azokat a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)