RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Köszönöm Francz Rezsõ képviselõ úrnak, hogy nagy figyelemmel kísérte parlamenti hozzászólásomban a vezérszónoklást és idézett hozzászólásomból. Úgy érzem, nincs szégyenkeznivaló akkor, amikor egy kereszténydemokrata képviselõ úgy fogalmaz, hogy természetes erkölcsi értékrendnek tartja azt, hogy akinek a földjén a vad megnõ és ott kárt okoz, azé legyen a tulajdoni jog. Azt hiszem, hogy ez ma alapvetõ. A törvényben az a megfogalmazás szerepel, hogy addig állami tulajdon, ameddig él a vad, de ha valaki lelövi, azé. A probléma csak akkor kezdõdik, amikor a vad által okozott kárt meg kell téríteni, kedves képviselõ úr, és utána majd vitatkozunk, hogy ki térítse meg a kárt, kinek a tulajdona az, amikor már lelõtték, és kinek a területén lõtték le.
Nem kívánok vitába bocsátkozni, mert úgy érzem, fölösleges. Nem mondott ellent az én elképzelésemnek és a párt véleményének. Amikor hasonlatokat hoztam a vadállomány és az élõlények más világából, akkor én azzal nem a vadról szóló törvényt és a vad védelmérõl szóló törvényt akartam összehasonlítani, csak azt akartam bizonyítani, hogy a föld tulajdonához milyen sok minden kötõdik, ami a mai parlamentben és a mai törvénykezésben nincs rendezve. Így próbáltam a hasonlatomban a verébbel, a csigával vagy éppen más állatfajokkal való összehasonlítást. Én ebben nem látok semmi kivetnivalót - éppen hasonlatnak vagy humornak megfelelt a fölvetése. Azt hiszem, a földtulajdon, az ahhoz kötõdõ, a föld mélyében, a föld gyomrában lévõ kincsek vagy a föld felett lévõ levegõoszlopban lévõ élõlények is mind- mind tartalma kell hogy legyenek az elkövetkezõ idõben a majd megalkotandó földtörvénynek, mert szükség van ezeknek a tisztázására.
Összességében nincs vitánk egymással, és köszönöm, hogy a felszólalásában említett.