KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Sajnos, hiába próbáljuk ezt a vitát szigorúan szakmai keretek között tartani, ezt mondjuk sokan, mégsem tehetjük. Miért? Mert eléggé átmeneti idõszakot élünk, eléggé rendezetlenek a tulajdonviszonyok, a bérleti viszonyokra, rendezésükre sincs igazából hathatós törvényünk.
Mészáros Béla képviselõtársam elmondta, hogy az erdészeti rt.-k képviseletében is nyilatkozik itt a 300 hektáros alsó határról. Én nem tudom. Én úgy tudom, hogy az erdészeti lobbynak ennél sokkal nagyobb a határérdeke és az érdeke is. De biztosan én tudom ezt rosszul.
Sajnálatos dolog, hogy mindannyiunkban motivál a régmúlt, illetve még a jelen jó néhány olyan társaságával kapcsolatos averzió és sajnos még mindig élõ tapasztalat, hogy tényleg lehetséges még ma is, hogy 15 fõs társaság több ezer hektáros nagyvadas területen vadászik és százezrekért vesz be új tagot, és úgy gazdálkodik.
Most ha ezt valamilyen formában körülhatároljuk, akkor úgy gondolom, hogy a motivációk egy része máris megszûnik, s akkor marad maga a gazdálkodás, és ha már a gazdálkodást tekintjük, akkor a jövõbeni gazdálkodást kellene tekintenünk, ami, úgy érzem, ennél sokkal több kötelezettséget jelentene a tulajdonosnak, mint amit ma nagyon sok tulajdonos gondol. S én azt mondom, hogy a vad maradjon tényleg - per pillanat - egy állami kincs, és én az állami tulajdont nem úgy tekintem, mint a klasszikus 40 éven keresztül, hogy az közös, ami egyikünké sem, hanem igenis mindannyiunkénak kell lennie, s az államnak mindenféle retorzióval élnie kell azokkal szemben, akik ezt a tulajdont károsítják, nem úgy, ahogy a jelenlegi gyakorlatban sok esetben le lehet lõni nagy értékû szarvasbikát viszonylag kis kártérítéssel.