PÁPAI MIHÁLY (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Én is megszólíttattam, és szeretnék visszautalni az általam elmondottakra. 300 hektárról mint lehetõségrõl beszéltem, hangsúlyozva, hogy ez a legkisebb terület, de nem ennyin kell vadászni. Meg kell hagyni a leendõ vadászoknak és a mostani vadászoknak is - mert ez a valóságban így mûködik - azt a lehetõséget, hogy önszervezõdõ alapon alakítsák ki a vadászterületek határát, tegyenek rá javaslatot. Ez a gyakorlatban már megy is, és így megadhatjuk a lehetõséget arra, hogy a földtulajdonosokat ne lehessen kizárni.
A jelenlegi törvénytervezet egyértelmûen úgy rendelkezik, hogy itt a jegyzõ joga behatárolásával s a kistulajdonosok összehívásával gyakorlatilag elképzelhetõ az, hogy 150 hektáros területtel rendelkezõ, aki vadászati jogra jogosult lenne, kizárható legyen.
A vad védelmével kapcsolatban.
A tulajdonjoghoz, tehát a föld tulajdonjogához kötött vadászati jog egyértelmûvé teszi a tulajdonos érdekeit. Tehát egyértelmû, hogy a tulajdonos, a földtulajdonos a magáénak tekinti a vadat, tehát jobban védi. Az, hogy uratlan jószág-e a vad, avagy nem uratlan jószág? Az államnak ugyanolyan lehetõségei vannak, hogy az uratlan jószágot törvénnyel megvédje. Tehát az uratlan jószág nem azt jelenti, mint itt elhangzott, hogy fogja mindenki és lecsapja a saját földterületén.
Még szeretném hangsúlyozni, hogy semmiképpen nem a föld területéhez illetve egy adott birtokhoz kötnénk a vadászati jogot, hanem a föld területéhez vadászati jogként lenne kötve. Tehát nem az enyém a vad. Nem a vad jogáról, hanem a vad tulajdonjogáról van szó.. Tehát ezért res nullius. És semmiképpen nem kötnénk a föld tulajdonához a vad tulajdonjogát. Köszönöm szépen.