DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Elég kevesen vagyunk, de élénk a vita e törvénytervezet kapcsán. Én magam is úgy ítélem meg, hogy igen fontos gazdasági törvény ez, gazdasági vonatkozásában azonban nem tudom megítélni, hogy kinek gazdaságos. Jogi vonatkozásában is fontosnak tartom e törvényjavaslatot, mert lényegében a vadgazdálkodás rendjét egy önálló törvény keretei közé próbálja szorítani. Hogy ez hogyan fog sikerülni, azt nyilván a gyakorlat fogja a késõbbiek során megmutatni.
Fõ célnak tekinti e törvénytervezet a természet védelmét és a vadállomány ésszerû hasznosítását. Ezért az én álláspontom szerint célszerû lett volna a természetvédelemrõl szóló, az erdõvédelemrõl szóló és a jelen törvénytervezetet együttesen tárgyalni, annál is inkább, mert a törvények között bizonyos átfedések is vannak, elválaszthatatlanok egymástól.
Lényegében felismeri a törvénytervezet, maga az elõterjesztõ, hogy egy sikeres törvényt nemcsak eszközökkel - gazdasági és pénzügyi eszközökkel - lehet megteremteni, hanem szükséges hozzá az emberi hozzáállás és az egyén jelentõsége is. Nyilvánvalóan Magyarországon még nem fejlõdött ki úgy a tudat a vadászat vagy a vadgazdálkodás terén sem, mint esetleg más, nyugati országokban.
A javaslat fontos indoka: új alapokra kell helyezni a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos jogi szabályozást. Elhangzott már, hogy a korábbi törvény, amely szabályozta a vadászatot, vadgazdálkodást, nem volt teljes, a társadalmi fejlõdéssel, lényegében a tulajdonviszonyok változásával is nyilván szükséges egy új törvény bevezetése.
Mint elhangzott, három fõ kérdés köré összpontosult a vita. Azt hiszem, más oldalról kellene ezt megközelíteni, én legalábbis más oldalról közelítem meg.
A mellett, hogy kié legyen a vadászati jog, kinek a tulajdona legyen a vad és a vadászterület nagysága mellett azonban egységesen ki kellett volna mondani a törvényjavaslatban, hogy ki viseli a kárt, amit a vad okozhat, az állatok okozhatnak. Kérem szépen, én úgy hiszem tulajdonosi oldalról megközelítve, hogy nagyon sok tulajdonos nem is lesz vadász - mint ahogy ma sem az. Én úgy ítélem meg, a tulajdonost egy érdekelné, mégpedig az, hogy az õ kárát ki téríti meg anélkül, hogy évekig tartó bírósági per kezdõdne az ügyében. Ezt kellett volna vagy ezt kellene a felelõsségi szabályok között szerepeltetni: fokozott felelõsséggel tartozzék az, aki vadászati joggal bír, vagy viselje az állam maga a kárt, ha a vad magának az államnak a tulajdona. Azt hiszem, ezt kellett volna e törvényjavaslatnak jobban körülírni.
Én úgy ítélem meg, hogy szükséges lett volna már az elmúlt közel két év alatt a tulajdonviszonyokat is rendezni, és akkor a tulajdonviszonyokhoz kapcsolódó vadgazdálkodást, e törvényjavaslatot könnyebben lehetett volna ráültetni társadalmi-gazdasági viszonyainkra.
Ha figyelembe vesszük az állampolgárok véleményét a törvénytervezet tárgyalása során, azt láthatjuk, hogy kétféle álláspont rajzolódott ki - ahogy ez már meg is fogalmazódott itt, a parlament elõtt: hogy szakmai szempontból vagy politikai szempontból hoz-e döntést a magyar parlament e fontos gazdasági törvény vonatkozásában. Ha a vadászterület nagysága háromezer hektárban vagy annál magasabb mértékben lesz meghatározva, akkor szakmai szempontból nyilván a vadgazdálkodásnak kedvezhet, elsõsorban a vadászoknak. Amennyiben a vadászterület nagysága alacsonyabb mértékben lesz meghatározva - háromszáz vagy kevesebb hektár lesz -, akkor nyilván a tulajdonosi érdekek fognak dominálni.
Olvasva a szaklapokat, évi 100-150 millió dollárra becsülik azt az összeget, ami a vadgazdálkodásból Magyarországon bevételnek számíthat. Nagyon sajnálom, hogy e törvényjavaslathoz nincs odaragasztva egy melléklet, hogy ebbõl a 100-150 millióból az állami költségvetésbe mennyi dollárocska folyik be, illetve befolyik-e. Kérem szépen, tudomásul kell venni, hogy ebbõl a 150 millió dollárból egy tetmes résznek a magyar költségvetésbe kellene befolynia, ha a vad a magyar állam tulajdonát fogja képezni. Ha a vadhúst külföldre szállítjuk, nyilván keresettebb, de ott sem olyan mértékben, hogy mindent el lehetne adni. Határainkon kívül, Nyugaton, nagyobb a kereslet a vadhúsok iránt. Magyarországon a szállodák részérõl nem nagy a kereslet, de nemcsak a szállodák, hanem az állampolgárok részérõl sem, hiszen a vadhús 30-40 dolláron megy el, vagy 30-40 márkás áron kerül ki az országból. Ha ezt figyelembe vesszük, a magyar állampolgár nem tudja megfizetni, következésképpen nagyon érdekesen alakulhat a vadgazdálkodás, és e törvény lesz alapja annak, hogy milyen állami bevételre tehetnek szert, ha jó törvényt alkot a magyar parlament.
Az államnak megváltozott a szerepe, miután a földek túlnyomó részben már magántulajdonban vannak. Ehhez kapcsolódóan is szükségeltetik tehát ennek a vadászati törvénynek a beterjesztése. Lényegében a törvényjavaslat is utal arra, hogy hiányt pótol ez a vadvédelemrõl és vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat.
Kérem, a föld, tehát a vadászterület nagyságát tekintve - tehát hogy háromezer hektár lenne a legalacsonyabb vagy háromszáz hektár lenne a megfelelõ - én azt hiszem, hogy a vadak nem közigazgatási területeken élnek, hanem egy adott helyen élnek, ahol nevelkedtek és nyilván felnõttek. Én úgy ítélem meg, hogy a vad lehet az állam tulajdona, de kérem, egyértelmûsíteni kell a tulajdonosi jogokat. Kárveszély esetén, kár bekövetkezése esetén nem bírósághoz kell fordulni, hanem fokozott felelõsség mellett helyt kell állni a károkozónak - legyen az a magyar állam vagy legyen a vadásztársaság.
Lényegében én utaltam már arra, hogy a tulajdonrendezésnek is helye lett volna, mielõtt ez a törvény idekerül. Elérkezik majd azonban az az idõ, amikor önálló szabályozásra lesz szükségünk, amikor teljessé válik a föld tulajdonjoga is. Elképzelhetõ, hogy a késõbbiek során ezt az elfogadandó törvényt is módosítani szükséges a gyakorlat igényei szerint.
Megítélésem szerint a törvényjavaslat részletes, helyenként túlzottan részletes, a kárfelelõsség körében azonban egyáltalán nem ad részletes szabályozást. Márpedig ennek a törvényjavaslatnak egyik sarkalatos pontja a kárveszély viselése, amirõl a mai napon is a legkevesebb vita folyt.
A miniszter úr expozéjában az alábbiakat mondta - hadd idézzem: "Fontosnak tartom szólni a törvényjavaslat alkotmánnyal összefüggõ kérdéseirõl. Vajon alkotmányos korlátozni a földtulajdonost a vadgazdálkodásban?" - teszi föl a kérdést. És megadja a választ: igen. "Helyénvalónak tartom, hogy a vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni jogait vagy hasznosítani területét, hiszen ezek nem csupán jogok, hanem kötelezettségek is. A vadállomány védelmérõl, õrzésérõl, szabályozásáról, etetésérõl, sõt, itatásáról is gondoskodni kell. Ha pedig a jogosult ezen kötelezettségeinek nem tesz eleget, a köz érdekében, nemzeti értékeink védelmében hatósági beavatkozásnak van helye."
Kérem, milyen legyen ez a hatósági beavatkozás? Ugyanis, míg azt mondja a miniszter úr az expozéjában, hogy vannak kötelezettségek és jogok, a törvényjavaslat késõbbi szakaszában azonban vannak olyan jogok és olyan kötelezettségek is, ahol megfordul a dolog a vadász és a tulajdonos között.
(20.00)
Tudniillik a földtulajdon meghatározása a tulajdonhoz való rendelkezési joghoz kapcsolódjon. Legyen európai szemléletû a mi törvényünk! Régen, a korábbi magyar jogrendszer szerint 1944-ben is a tulajdonost illette meg a vad. Nem vitatom, hogy a vadgazdálkodás ma már mást kíván társadalmi és gazdasági fejlõdésünk során. De a tulajdonosnak mi marad ezen kívül? Marad a szarka, a róka és mindazon vadak, amelyek kártékony állatok, és senki sem próbálja irtani. Márpedig a róka veszettsége folytán tetemes kárt tud okozni különbözõ állatoknál. Így megfogalmazva e törvényjavaslat jó néhány rendelkezése eltér az európai gyakorlattól.
Ha kitekintünk Nyugatra, hogy milyen a földterület nagysága, amelyet mi vadászterületnek nevezünk, Nyugat-Európában van 70-80 hektáros vadászterület, 115 hektáros, 170 hektáros. Tehát úgy ítélem meg, hogy a vadak ezen is - ésszerû jogi szabályozás mellett - meg tudnak élni és meg tudnak maradni.
A törvényjavaslat elõkészítése során, de itt is fölvetõdött, hogy a vad mint gazdátlan dolog, hova is tartozzék. Úgy ítélem meg, mint minden gazdátlan dolognak, csak kárát látja a magyar társadalom, különösen e nemes vadak tekintetében. Úgy ítélem meg, ha a kialakítandó vadászterület nagysága 300 hektárban van meghatározva, elfogadva, nem hiszem, hogy nagymértékben károsodjon a vadállományunk.
A törvényjavaslat utal arra, hogy a vadászterület különleges rendeltetésének közérdekbõl történõ megállapítását a miniszter, a természetvédelemért felelõs miniszter és az oktatásért felelõs miniszter is meghatározhatja, illetve kezdeményezheti. Álláspontom szerint ez kivétel, kiskapu lenne ezen az jogszabályon, én nem támogatnék ilyen kiskaput. A magyar jogi szabályozásban elég sok kiskapu van, azt elõre csukjuk be.
A javaslat fontos célkitûzésként határozza meg, hogy a haszonbérlõ legfeljebb egy vadászterület vadászati jogát veheti bérletbe. Ezzel egyértek, nyilvánvalóan helyes ennek a szabályozási része. A vadászati hatóság - mint írja a törvényjavaslat - megtagadja azokat a jóváhagyásra benyújtott szerzõdéseket, amelyekben a vadászterületen egy vadászra nem jut 100 hektár vadászterület-hányad. Különösen indokolt esetben viszont a vadászati hatóság e rendelkezéstõl eltérhet. Lényegében egymás után nyitja ki a törvényjavaslat a kiskapukat. Akkor miért engedünk eltéréseket, ha a vad csak 3000 hektár területen tud megélni, illetve fennmaradni? Ezeket pontosítani kell. Utólag minden belemagyarázható, különösen akkor, ha a polgári törvénykönyv generális rendelkezéseitõl bizonyos tekintetben el is térünk.
A vad élõhelyének védelme: ezért tartottam volna szükségesnek, hogy a természetvédelemmel, az erdõvel kapcsolatosan együtt tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, mert logikailag, szakmailag is, minden tekintetben belefért volna az együtt tárgyalás.
További törvényi rendelkezés, hogy a vadászati hatóság vadászati kíméleti területnek nyilváníthatja a vadászterület egy részét különbözõ indokok mellett. Megítélésem szerint ez egy további kiskapu ezen a törvényjavaslaton. Azt mondja: vadászati kíméleti területen tilos vadászni mindaddig, amíg a vadászati hatóság a tilalmat fel nem oldja. És ha mégis vadásznak? A felelõsségi szabályok ehhez a kiskapuhoz képest túl lazák és elfogadhatatlanok.
A vadgazdálkodás körében szabályozásra kerül az országos vadgazdálkodási adattár létrehozása. Mint mondja a törvényjavaslat indokolása, ez szükséges is. Álláspontom szerint ez nem szükséges, különösen akkor, amikor az ország gazdasági helyzete nehéz. 1100 év óta vadásznak õseink ezen a területen anélkül, hogy lenne vadgazdálkodási adattárunk. Úgy ítélem meg, takarékoskodjunk ezen is.
A vadgazdálkodási ütemtervvel kapcsolatosan: ha nem az elfogadottak szerint valósítják meg az ütemterv szerint írtakat, akkor milyen szankció van, ez nincs leírva, például felhasznált termékek, vízhiány nyáron a vadaknál vagy télen az etetés elmaradása esetén. Ezt is szükséges lett volna odaírni szankcióként, vagy utalni egy felelõsségi szabályra.
Réges-régen, 1944 elõtt a városok, a községek jegyzõi vagy a községi bíró általi árverezésen licitálhattak a vadászok a vadászterületre. Úgy vélem, a korábbi idevonatkozó jogi szabályozást mint sajátosságot érdemes lett volna a mai elõterjesztett törvényjavaslatban figyelembe venni. A régi szabályozást sem kell eldobni akkor, ha az valóban a vadgazdálkodás, valóban a törvény céljának megfelelõen jár el.
A vadászat körébõl még legyen szabad elmondani: ki lehet vadász? Francz képviselõ úr elmondta, hogy le kell lõni a vadászokat, mert sokan vannak. Az én álláspontom nem az. Meg kell adóztatni puskacsövenként a vadászokat 100 ezer forinttal, de havonként, és akkor senkit nem kell lelõni, és mindjárt egy mesterséges számra fog beállni a vadászat. Gondolom, államtitkár úr nem helyeselné ezt.
Vadászati engedélyek vadászati jeggyel: itt továbbra is az lenne a helyes, hogy aki megsérti a vadászatot, vadászati engedély nélkül vadászik, akkor mi a szankciója. Nem veheti el a vadászengedélyt vagy a vadászjegyet! Megfelelõ felelõsségi szabályokat kell ide beállítani.
A kártérítésre, a felelõsségre a vadkárért még azért ki kellene térnem. Tudniillik a kártérítésben fõ szabályként annak a kötelezettségét írja elõ a javaslat, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek a vadászterületén a kár bekövetkezett, akinek a vadászterületérõl a vad kiváltott. Egyetértek vele, mert hisz ez a gyakorlatban eddig is így volt. Azonban a megtérítéssel, a végrehajtással már nem tudok egyetérteni, mert ez meg sem fogalmazódik így a törvényjavaslatban. A vadkár mértékének meghatározásakor a javaslat abból indul ki, hogy a vad a biológiai életközösség része, így a föld használója és a jogosult között egyfajta kármegosztásra kerül sor. Kérdezem, miért?! Amikor a vad tulajdonjogáról beszélünk, azt a vadkárért való felelõsség tükrében kell vizsgálnunk. A törvényjavaslat szövege a vadkárért való felelõsség kettõs rendszerét ismeri és javasolja elfogadásra. A földhasználó a vadkár 5 százalékát köteles elviselni, a vadászatra jogosultat pedig az ezt meghaladó kár megtérítésére lehet kötelezni. A tulajdonos köteles, a vadászót, a vadászt pedig lehet kötelezni. Ezzel a részével nem lehet egyetérteni. Ha egyértelmûsítjük a felelõsségi szabályokat, akkor nincs vita, hogy kié a vad, kié a vadászati jog. Miért teszünk kivételt? A tulajdonos elõre bekalkulálja, ha ellopják az autóját, hogy 5 százalékot köteles elviselni, és a többit tartozik valaki megfizetni évek után? A vadászati hatóság egyszerûsített vadkárbecslési eljárást folytat le. Ne a tolvaj határozza meg a kár mértékét, hanem van bíróság, ha nem tudja a vadásztársaság ezt elõre lerendezni, ügyvédi gyakorlatból mondom, három évig tartó perek vannak.
(20.10)
Utána tart két évig a végrehajtás, mire a vadásztársaság számlájáról le lehet emelni a kárösszeget. Ezt kellene elkerülni, és nem volna vita a tulajdonos, a vadász és az állam között.
Elismerem azt, hogy a biztosítási díjat az elmúlt idõszakban, tehát öt év alatt 25-szörösére emelte a biztosító. Kérdezem: jogszerûen emelte-e; ezt is meg kellene akkor vizsgálni. De aki vadászik... - kérem szépen, kötelezõvé kell tenni a biztosítás megfizetését, hogy a tulajdonosok ne kényszerüljenek évekig tartó perre. Tudniillik per nélkül nem térül meg, és eddig sem térült meg a tulajdonos kára.
Továbbmennék: a föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelõzése érdekében mire köteles? Köteles a vadkár elhárításában, illetõleg csökkentésében közremûködni. Milyen közremûködésrõl van szó? Nincs leírva - a bírói gyakorlat pedig, legalábbis eddig, azt mondja: megosztom a kárt 50-50 százalékban, mert a tulajdonos sem tett meg mindent a kár megelõzése érdekében.
"Köteles a tulajdonos a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni." - Kérdezem, honnan tudom én azt, hogy holnap összetörik a kocsim, vagy az õzek a fiatal gyümölcsfákat ki fogják rágni. Ha nem megy ki a hobbira õsztõl tavaszig, akkor tavasszal veszi észre, hogy csak voltak gyümölcsfái.
"Köteles a tulajdonos a vadállomány kíméletérõl megfelelõ eljárások alkalmával (sic!) gondoskodni." - Ma sem tudom, hogy ez mit jelenthet. Szakmai szempontból a vadászok biztosan.., de így jogi szabályozást kiadni, parlament elé beterjeszteni - azt hiszem, eléggé nehézkes. Tudniillik konkrétan meg kell határozni minden esetre vonatkozóan azt a konkrét tényállást, mikor következik be a kár - és itt fokozott felelõsséget kell megállapítani.
Azt mondja a törvényjavaslat következõ része: "Amennyiben a föld használója e törvény szerinti közremûködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebbõl eredõ vadkárt a föld használójának terhére kell figyelembe venni." Pontatlan a fogalmazás, amellett ellentmondó, és a bírói gyakorlatban már most is úgy van, hogy a kármegosztás 50-50 százalékban történik.
Engedjék meg képviselõtársaim, hogy a Hírös bérkilövõ vadásztársaság hozzám intézett levelébõl olvassak fel... (Dr. Kis Zoltán: Azt hiszem, azt nem kellene...) - de muszáj, államtitkár úr. 1995. július 20. napján a vadászterület kialakítását kérték Bugac községben. Kérem szépen, ezt arra illetékes szerv megtagadta, arra tekintettel, hogy az ott levõ erdõgazdaság vadászati joga fönnáll - meg nem is tanyás területrõl van szó. Jelenleg is elmondható: most is tanyás területek vannak. Elszaporodott az adott területen a vaddisznó...