TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Elnök Úr! Képviselõtársaim! Ebben a késõi órában a társadalom és a gazdaság fejlõdése szempontjából egy nem jelentéktelen ügyet tárgyalunk.
Az Országgyûlés gazdasági bizottsága indokoltnak tartotta, hogy két évvel a gazdasági kamarákról szóló törvény parlamenti elfogadása után megvizsgáljuk, hogy milyen eredménnyel mûködnek gazdasági életünknek ezek a fontos intézményei, milyen mértékben sikerült realizálnunk azt a törekvést, amit a két évvel ezelõtt megfogalmazott törvény tartalmaz. Tapasztalatunk szerint a három gazdasági kamara - melynek képviselõi nagy örömömre jelen vannak és hallgatják ezt a vitát - nagy erõfeszítéseket tett annak érdekében, hogy sikeresen hajtsák végre azokat a feladatokat, amelyeket a törvény elõír számukra. Megalakult az Ipari, Kereskedelmi Kamara, az Agrárkamara és a Kézmûves Kamara, igen széles körben tagokat, tagvállalatokat toborzott és ezek megszervezésérõl gondoskodott.
A törvény azt írja elõ, hogy ezek a kamarák fokozatosan vegyék át és önkormányzati módon hajtsák végre a gazdasági irányítás állami feladatainak egy részét; és biztosak lehetünk abban, hogy ha a kamarák sikeresen tudják megoldani a feladatukat, akkor ez a magyar gazdaság fellendülésében, a vállalkozók és az állam, a vállalkozók és a kormány közötti együttmûködés fontos szerveivé tudnának válni. Ez különösen fontos azért, mert ezek az évek, amelyeket most átélünk, a magyar gazdaság szerkezete mélyreható változásának az évei, hiszen nem sokkal a kamarák jelen formájának megalakulása elõtt csak néhány ezer igazi vállalkozás, gazdasági egység mûködött az országban, ma pedig millió ilyen vállalkozás van, és ezeknek a részvétele a gazdasági döntésekben, a gazdasági döntések elõkészítésében, az ország gazdasági programjának kialakításában alapvetõ fontosságú.
Amikor ezt a vizsgálatot elhatároztuk, akkor foglalkoztunk azzal, hogy megkérdezzük a kamarák vezetõinek, a kamarák tagjainak véleményét, hogy az elmúlt két év tapasztalatáról mi is az õ kialakult álláspontjuk. Azt tapasztaltuk, hogy annak ellenére, hogy jelentõs elõrelépések vannak mind szervezeti vonatkozásban, mind pedig a mûködés terén, jelentõs elégedetlenség is van az eddig kialakult eredményekkel.
(21.00)
A legpozitívabbnak a kamarák és a Munkaügyi Minisztérium közötti együttmûködést mondhatjuk, ahol a feladatok átadásának vonatkozásában már jelentõs lépések történtek, és a kamarák aktív részeseinek tekintik magukat a magyar szakképzés ügyében. A többi területen ez az elõrelépés még sokat várat magára.
Három fontos feladatot próbáltunk meghatározni.
Az egyik a magyar vállalkozók rendszerének regisztrálási kérdése. Egyik megoldásra váró vagy még végre nem hajtott feladat megoldása sem látszik könnyûnek. Ezen a területen lehet a leginkább arra számítani, hogy rövid idõn belül mélyreható változások lesznek, de így sem olyan egyszerû a megoldás, hiszen a kormányzati szervek, a Statisztikai Hivatal, a bíróságok és a kamara együttmûködése még kialakulatlan. A bizottság az elemzõ jelentésében és az Országgyûlés elé terjesztett ajánlásában azonban határozott javaslatot fogalmazott meg, azt, hogy ebben a kérdésben rövid idõn belül alapvetõ változásra van szükség; és a kamarák információhoz jutása, a kamarákkal való együttmûködés, a kamarák bevonása a magyar vállalati struktúra értékelésébe és elemzésébe gyorsan végrehajtandó feladatként határozódik meg.
Itt egy mellékmondatban szeretném jelezni, hogy ez sok vonatkozásban, tehát a kamara, a vállalkozó és az állam együttmûködésében nagyon nagy lépést jelentett elõre, de hétköznapi nyelvre lefordítva a legnagyobb változást a feketegazdaság visszaszorításában kialakítható együttmûködés terén várhatunk ettõl a kérdéstõl.
A második alapkérdés, amivel bizottságunk foglalkozott - és igyekezett ebben állást foglalni és javaslatot megfogalmazni a parlament és a kormány számára -, a pénzügyi alapok kezelésének a kérdése. A gazdaság igen széles területen kapcsolatban van a központi költségvetés újraelosztó tevékenységével, és a kamarai törvény azt az ígéretet, azt a javaslatot tartalmazza, sõt azt a kötelezettséget írja elõ, hogy a központi költségvetésen keresztül a vállalatokhoz jutó pénzösszegek elosztásában, e pénzösszegekkel kapcsolatban a vállalatok versenyeztetésében, ennek regionális megosztásában és ágazatok közötti megosztásában a kamaráknak nemcsak a véleményét kérik ki, hanem a kamaráknak beleszólási, döntési jogot is átadnak. Ezen a területen az együttmûködés igencsak kezdeti állapotban van, magyarán mondva: tulajdonképpen még nem történt semmi. Ami történt, az a tanácsadás, a véleménymeghallgatás szintjére redukálódik, nem pedig a kamarának a döntésekbe való közvetlen bevonása.
Úgy gondoljuk, ez is egy olyan kérdés, amelyben - ha nem is lehet olyan gyors ütemben elõre haladni, mint a regisztráció kérdésében, de - elõre kell haladni, és világosan meg kell határozni a kamarák döntésekbe való bevonásának az ügyét. Itt két korlátozó tényezõrõl kell beszélni. Az egyik: nyilvánvaló dolog, hogy az ilyen összegek elosztásában a széles körû együttmûködés biztosítása olyankor, amikor a rendelkezésre álló összeg a racionálisan kijelölhetõ feladatokhoz képest nagyon csekély, akkor különlegesen nehéz, és amikor ez a feltétel fennáll, akkor nagyon sok az önjelölt, aki ezekben az elosztási döntésekben részt akar venni. Az ésszerûséget és a társadalmi együttmûködést együttesen kell azonban biztosítani, és itt célszerû lenne, ha a kamaráknak fokozott szerep jutna.
A harmadik és az utolsó kérdés, amit fel szeretnék vetni, az a kamarák finanszírozási problémája. Tudnunk kell azt, hogy az eredetileg elfogadott törvény egy finanszírozási rendet ígért a kamaráknak. Ezt a rendet az 1994-ben megválasztott Országgyûlés módosította, és az így kialakult rend nincs összhangban a kamarákra váró feladatok nagyságával. Véleményem szerint ez a probléma mind a három gazdasági kamarát érinti, de a kézmûves és az agrárkamarát jobban, mint a többi kamarát. Azt javasoljuk az Országgyûlésnek és a kormánynak, hogy végezzen ezen a területen egy felmérést, nézze meg, hogy a feladatok finanszírozásában a most kialakult rendet hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy a feladatok és a feladatok fokozatos átvétele és a finanszírozás rendje hogyan kapcsolható össze.
Feltehetõ, hogy általános rendként nem elfogadható az az egyedüli támogatás, amit az adózási rend a kamaráknak nyújt, hogy a kamarai kötelezõ tagság - tehát egy járulékfizetés, adófizetés jellegû fizetési kötelezettség - költségként elszámolható. Ennél nagyobb, de ugyanakkor nem korlátlanul nagy lehetõséget kell biztosítani a kamarák finanszírozási problémáinak a megoldására.
Szorosan kapcsolódik ehhez az a kérdés is - ami valószínûleg ugyancsak törvényes rendezést követel, bár a kamarák belsõ ügyének is tekinthetõ -, hogy a jövedelemtermelés és a vállalati jövedelmek jelentkezése nem a kamarai feladatok arányában oszlik meg országos méretekben, hanem bizonyos ipari, gazdasági centrumokban koncentrálódik. Ez elsõsorban Budapestre igaz, ahol országos jellegû - ha nem is használják már ezt a szót - vállalatok vannak, amelyek tagdíja nem világos, hogy hogyan osztható szét a kamarai területi szervezetek között. Úgyhogy ebben a kérdésben is, a fióktelepeknek nevezett probléma kérdésében is, törvényes változásra van szükség.
Az utolsó kérdés a gazdasági problémák közül a kamarák elhelyezésének a gondja. A kamarák részlegesen megörököltek helyiségeket, épületeket, amelyek az ésszerû és a feladatokhoz méltó mûködésüket biztosítják, de vannak olyan területek és kamarák, amelyek ebben a vonatkozásban még jelentõs állami támogatásra szorulnak. Indokolt ezzel a kérdéssel foglalkozni. És ha azt kívánjuk, hogy a kamarák a magyar társadalmi és gazdasági élet fontos szereplõi legyenek, akkor nem indokolatlan ennek a kérésnek a figyelembevétele.
A javaslatunk arról szól, hogy ezekben a kérdésekben - tehát az itt kiemelt három kérdésben - az Országgyûlés fogadja el a gazdasági bizottság által megfogalmazott elemzés eredményét és fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelyekkel az Országgyûlésnek és a kormánynak a kamarák vonatkozásában a következõ idõszakban foglalkoznia kell. Ez szorosan összefügg azokkal a törvényhozási kérdésekkel, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvényt minél rövidebb idõn az Országgyûlésnek tárgyalnia kell, és a kormányszervek által elõkészített és a kamarákkal összhangban lévõ módosításokat a törvényen az elõbb elmondottak szellemében végre kell hajtani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(21.10)