DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Megpróbálom kicsit visszafogottan elõadni a mondanivalómat, és nem fölvenni azt a stílust és kesztyût, amit az imént hallottunk. (Dr. Hack Péter: Nem errõl az oldalról kiabáltak a képviselõk!)
Azt gondolom, hogy Pusztai képviselõ asszonynak sikerült olyan szakmai megközelítéssel idehozni ezeket az adatokat, hogy elkerülte azokat a csapdákat, amelyek mindenki számára adódnak, ha kezébe vesz egy számsort. Elkerülte a havi ingadozás kérdését is, ugyanis az évekre visszamenõ azonos havi összehasonlításokat tette meg.
Az alapvetõ probléma az, hogy valóban, Magyarországon az ezredforduló óta van egy folyamatos csökkenés, egy lefele menõ lejtõn haladunk, és a vitáink arról szólnak, hogy ez a lejtõ még meredekebb-e vagy esetenként vízszintesbe fordulhat, vagy netán fölfelé is fordulhat. Az 1973-as - ezt a képviselõ asszony rosszul mondta, nem '63-as, hanem '73-as - népesedéspolitika igenis, hatásos népesedéspolitika volt. Igaz, hogy sikerre volt ítélve, mert a Ratkó- gyermekek érkeztek szülõkorba, de ha óvatosabban vizsgáljuk az akkori adatokat, még akkor is pozitív hatások mutathatók ki. Én azt hittem az elmúlt négy évben, hogy egy mostani népesedéspolitika ugyanúgy sikerre lesz ítélve, mert a Ratkó-unokák hulláma érkezik a szülõképes korba. Nem sikerült. Nem sikerült, nem jött be: negatív hullám jelenik most meg; nem hozza azt a természetesen szétlaposodó, természetesen nem azonos csúcsot produkáló helyzetet, amit hozhatna, és nem sikerült erre rátenni.
De az elõzõ kormány, amire itt hivatkozni tetszett, '94 tavaszán meghozta azt a népesedéspolitikai intézkedést, amely ma is érvényes. Tisztelettel javaslom, hogy ne csak papíron legyen az. (Taps a jobb oldalon.)