DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Amikor napirend elõtti felszólalásra jelentkeztem, akkor úgy gondoltam, hogy egy kicsit ironikusan megkérdezem, mi is az a felsõoktatási modernizáció, hiszen amit most a felsõoktatás területén tapasztalunk, az valójában nem tekinthetõ modernizációnak.
Tegnap sokszor felmerült az a kérdés, hogy idõszerû-e, országos érdek-e az a napirend elõtti felszólalás, amit képviselõtársaim felvetettek. Azt hiszem, hogy a felsõoktatás helyzete idõszerû, hiszen most jelentkeznek, illetve iratkoznak be az egyetemekre és a fõiskolákra a hallgatók, most döntenek bizonyos családok arról, hogy nem tudják vállalni azokat a költségeket, amiket egy felsõoktatási intézményben való tanulás jelent, és most derül ki egyes fiatalok számára, hogy elõttük bizony csukott az egyetem és a fõiskola kapuja, még akkor is, ha tehetségesek.
Hogy idõszerû, azt elmondtam. Hogy valóban országos, azt mindenki tapasztalhatja, hiszen nem telik el nap vagy hét, hogy egy-egy egyetem vagy fõiskola konferenciája vagy egyetemi tanácsa ne mutatná meg azt a helyzetet, hogy gyakorlatilag deficites a költségvetés, nem tudják, hogy meddig tudják mûködtetni az egyetemet vagy a fõiskolát.
Úgy hiszem, ezek a tények arra ösztönöznek minket, hogy gondoljuk végig, mi történik a felsõoktatásban, és mi fog történni akkor, ha a felsõoktatás tönkremegy, hiszen ez az oktatásnak nemcsak egy szférája, hanem alapvetõen a jövõnk kérdése. Ahogy Latorcai János képviselõtársam már elmondta, kutatás- fejlesztés nélkül nincs gazdaság, de kutatás-fejlesztés és egyetemi oktatás nélkül nemcsak gazdaság nincs, hanem oktatás sincs, és azt hiszem, ettõl az ország jövõje megy tönkre.
Mi történt ebben a kérdésben? Egyetemi és fõiskolai oktatók tömegét bocsátották el. Ez a tendencia továbbra is fennáll, hiszen nem tudják fizetni az egyetemi oktatóknak az amúgy rendkívül alacsony bérét. Az már csak egy nüansz, hogy a magyar kormány hajdanán aláírta az ENSZ egyezségokmányát, amelyben vállalta, hogy a tanszemélyzet anyagi életfeltételeit állandóan javítani fogja. Nem ez történt. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok egyetemi és fõiskolai oktató megy külföldre, hiszen Magyarországon nem tud megélni, és bár nagyon helyes, ha egy-két évet külföldön tölt egy oktató, de nagyon helytelen, ha nem tud hazajönni, és a hazajövetelének az egyik legnagyobb akadálya az, hogy nem tudják megfizietni, nem tudja eltartani a családját.
Tudom, most az lesz a válasz, hogy Magyarország erõn felül költ a felsõoktatásra, és itt arányszámokat fog a miniszter úr vagy valamelyik kormánypárti képviselõ elmondani. Azonban az erõn felüli költéssel kapcsolatban hadd mondjak egy információt: Magyarországon 40 dollárt költünk egy lakos tekintetében a felsõoktatásra, míg ez a fejlett országokban 300 és 500 dollár között van. Hiába, hogy Magyarországon mûködik az az egyetem, az a felsõoktatási intézmény, ugyanúgy dollárért veszi meg a tankönyvet, a különbözõ fejlesztési programokat, a számítógépet vagy egy-egy komoly mûszert. Tehát nincs jogunk másfajta összehasonlításra, mint arra, hogy mit tudnak ebbõl a pénzbõl, ebbõl a 40 dollárból elkölteni. Volt pénzügyminiszterünk ezzel kapcsolatban Burundit említette meg: Burundiban is van felsõoktatás, ott 10 dollárt költenek egy lakosra nézve. Remélem, hogy nem Burundi a cél, és nem az a cél, hogy elõbb-utóbb elérjük azt a számomra - és azt hiszem, még nagyon sokak számára - elfogadhatatlan állapotot.
Még egy jelentõs kérdést szeretnék önök elõtt vázolni. Mi történik a hallgatókkal? Lesz-e elég jelentkezõ a felsõoktatási intézményekbe? Sajnos, már kétségtelen jelek mutatnak arra, hogy nem megfelelõ a helyzet, hiszen 9 százalékkal kevesebben jelentkeztek az idén a felsõoktatási intézményekbe, mint tavaly; sajnálatos módon ez a 9 százalék több, mint amennyi a 18 éves korosztály csökkenésébõl következne. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt években nagyon sokan nem jutottak be felsõoktatási intézménybe.
A Mefosz, a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Hallgatók Országos Szövetsége egy levelet intézett a miniszter úrhoz, amelyben kérte, hogy vizsgálja felül a tandíjrendeletet, hiszen ez a tandíjrendelet ellentétes az ENSZ egyezségokmányával, de ellentétes azzal a tendenciával is - ami az európai országokban megjelent -, hogy fokozatosan ingyenessé kell tenni a felsõoktatást.
(10.00)
Úgy hiszem, ezek azok a tények, amelyekben lehet, hogy nem azonnal, de rövid távon a parlamentnek döntenie kell, hiszen ma még nem tudjuk, hogy mi fog történni a felsõoktatásban. De ha ilyen ütemben romlik a felsõoktatás helyzete, akkor azt gondolom, az ország helyzete is romlani fog. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)