DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt üdvözli, hogy az OECD-hez való csatlakozáshoz ilyen közel kerültünk, és hogy országgyûlési határozati javaslatot terjesztettek be a megállapodás jóváhagyására.
Az indokló részben a csatlakozási tárgyalások történetérõl is beszámol a kormány, és abból kiderül, hogy 1991-ben kezdõdtek a hivatalos tárgyalások, amikoris a magyar kormány együttmûködési megállapodást kötött az OECD-vel. Ennek a célja az volt, hogy Magyarország fokozatosan felkészüljön az OECD- tagság követelményeinek teljesítésére.
Miközben a Független Kisgazdapárt az OECD-tagság megvalósulását üdvözli, hadd legyen szabad ugyanakkor rámutatnom arra, hogy távolról sem ért egyet azzal, hogy a kormány a csatlakozást önmaga sikerpropagandájának a gerjesztésére kívánja felhasználni. Egyrészt az OECD-tagság pozitív hatásai bár jelentõsek, a Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg azokat, hogy korántsem akkorák, amint azt a kormány feltételezi, másrészt pedig határozottan meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy nem az ország valóságos gazdasági állapotának helyes értékelése miatt, hanem politikai gesztusként került sor a mi OECD- tagságunk lehetõségére, és ebbõl rögtön látnunk kell, hogy ez tehát sajnálatos módon semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezzel mi rögtön olyan fejlett országgá váltunk, amely a csatlakozás természetes velejárója kellene hogy legyen, hiszen a gazdaságunk állapota önmagában a csatlakozástól még semmiben sem változott. Úgy szólnak a nyilatkozatok, mintha Magyarország a világ 27. legfejlettebb országa lenne. Annak ellenére, hogy mi rendkívüli módon szeretnénk, ha ez nemcsak igaz lenne, hanem ennél sokkal kedvezõbb besorolást érnénk el, mégis az ország fejlõdése érdekében, hogy a realitásokból indulhassunk ki, abból a ténybõl kell kiindulnunk, hogy ez az állítás sajnálatos módon nem felel meg a valóságnak.
A fejlettségünkkel kapcsolatos értékelések sajnos egyre inkább illuzórikussá válnak, hiszen a leszakadásunk a valóban fejlett világtól, úgy tûnik, állandóan növekszik.
(10.40)
De nemcsak a fejlõdés tekintetében, más vonatkozásban is vannak észrevételeink, hiszen az 1991-tõl rendelkezésre álló idõt az eddigi kormányaink nem használták ki, holott az együttmûködés egyik fõterülete éppen annak az adatközlésnek és az adatfeldolgozásnak a területe, ahol közben igen nagyot léphettünk volna elõre.
Az indoklás arról lelkendezik, hogy a csatlakozás jelentõs információs csatornákat nyit meg elõttünk. Sajnálatos módon azonban nem veszi tekintetbe azt, hogy miután itt együttmûködésrõl van szó, a partnereink is számítanak a mi csatornáinkra, és nem kell különösképpen indokolnom, hogy ez milyen veszélyforrásokat is jelenthet egy legyengült, kellõen fel nem készült gazdaságra. Jó lett volna tehát, ha ezt a néhány évet a mi statisztikai adatbázisunk rendbetételére fordították volna. Sajnálatos, hogy ez nem történt meg.
Nem az ünneprontás szándékával mondom, de hadd emlékeztessem igen tisztelt képviselõtársaimat arra, hogy a Cseh Köztársaság Magyarországot megelõzte a csatlakozás vonatkozásában, és ezzel a korábbi elõnyünket is - amikor is minden nyilatkozatból kitûnõen mi elõtte jártunk a Cseh Köztársaságnak - feladtuk.
Kérdés, hogy Magyarország hogy fog tudni megfelelni a szervezet konvenciója követelményeinek. Itt ugyanis a legmagasabb szintû fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás elérésérõl, az életszínvonal emelésérõl van szó, amelynek feltételrendszere Magyarországon még nem adott. Különösen aggasztó, hogy - egészen páratlan módon - az OECD-csatlakozást Magyarország esetében egy valutaalapi megállapodáshoz kötötték. Ebben olyan kötelezettségeket vállalt könnyelmûen a kormány, amiket nem fog tudni betartani. Minden bizonnyal jóval nagyobb lesz az inflációs ráta, mint ami a megállapodásban szerepel, emiatt nagyobb lesz a belsõ államadósság kamatterhe, és így a vállalt államháztartási hiány összege is.
Az Országgyûlésen keresztülerõltetett a kormány - amint az ismeretes képviselõtársaim elõtt - egy olyan tb-költségvetést, amely legfeljebb 17,8 milliárd forintos hiánnyal számolt, ez felel meg ugyanis a valutaalapi megállapodásnak. Azóta a tb vezetõi zavartalanul arról nyilatkoznak, hogy ez a 17,8 milliárdos tb-hiány nem tartható, és ami még szomorúbb, Horn Gyula miniszterelnök úr maga is megnyugtatta az érintetteket, hogy túlléphetik a költség-elõirányzatokat.
A szerencsétlen módon összekapcsolt IMF- és OECD-megállapodások be nem tartása azt eredményezheti, hogy az eddigi vállveregetések helyett szembe kell néznie kormányzatunknak a körmös lehetõségével is. Félek, hogy efelé fog haladni a gazdaságunk az elõbb említett okok miatt. Tehát nem lett volna szabad olyan könnyelmû kötelezettségvállalásokkal belemenni ebbe a megállapodássorozatba, amely végül sikerpropaganda helyett ellenpropagandát fog jelenteni, hiszen a megállapodás be nem tartása rendkívül negatívan fog hatni a magyar OECD-megítélésre.
Az országgyûlési határozati javaslat végül mellékletként becsatolta a megállapodásokat, a szerzõdéseket, amelyeknek a részletezései kapcsán a Független Kisgazdapárt azért nem akar azoknak minden vonatkozására kitérni, mert amint a felszólalásom kezdetén jeleztem, nagyon fontosnak tartjuk a csatlakozást, a kritikai észrevételek ugyanakkor esetleg megnehezítenék, talán meg is hiúsíthatnák a csatlakozásunkat. Ezért csak utalunk arra, hogy sokkal bölcsebben tette volna a kormány, hogyha a megállapodások aláírása elõtt konzultált volna adott esetben akár a Független Kisgazdapárttal, akár természetesen más politikai erõkkel is, ebben az esetben jó néhány, ránk hátrányos megoldást kedvezõbbel lehetett volna felcserélni.
Így például legyen szabad arra utalnom, hogy a jelen gazdasági helyzetben, amikor Magyarországnak is oly nagy szüksége van a megtakarításokra, a magyar állam ezekben a megállapodásokban olyan engedélyt ad a saját állampolgárainak, hogy azok az OECD által kibocsátott államkötvényeket megvásárolják, valamint az OECD-országokban bejegyzett vállalatok kötvényeit is megvásárolhatják. Most természetesen ez a fejlõdésünk egy további szakaszában elkerülhetetlen és helyes, de legyen szabad arra rámutatnom, hogy nagyon boldog lennék, ha ez a gyakorlat ma már reális lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy gazdaságunk olyannyira stabil, hogy ilyen tõkekivonást is megengedhet magának ez az ország. De amint tudjuk, ez az ország ahelyett, hogy tõkeimportáló ország lenne - ami a fejlõdéséhez szükséges -, sajnálatos módon inkább tekinthetõ tõkét exportáló országnak, és ez a megoldás óriási veszélyeket vet fel.
Mivel azonban a Független Kisgazdapárt a csatlakozást rendkívül fontosnak tartja, a megállapodás negatívumai ellenére is fontosnak tartja, ezért azt megszavazza. Köszönöm igen tisztelt képviselõtársaim, elnézést az idõ túllépéséért. (Taps az FKGP padsoraiban.)