DR. KÁDÁR BÉLA, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum úgy tartja, hogy az OECD-csatlakozásunk jelentõs lépés Magyarország történelmi korszerûsítésében és európai integrálódásában. Bauer képviselõ úr már vállalkozott ennek a dokumentumnak a mûfaji meghatározására: érettségi bizonyítványnak nevezte. Én talán még azt a kiegészítõ megjegyzést tenném: ez egy nemzetközi érettségi bizonyítvány, amelyet a nagyvilág állított ki, a legfejlettebb országok szervezete, és ezen túlmenõen egy nemzetközi jövõépítési jogosítvány.
Mirõl is kaptunk mi most bizonyítványt? Az OECD-tagság nem egyszerûen makroökonómiai, politikai teljesítményeket jelez, hanem a gazdaság mûködési rendjének érettségét. Ezt a bizonyítványt azon országok számára állítják ki, amelyek a piacgazdaság kiépítésében vagy a mi esetünkben a piacgazdasági átalakulásban az elmúlt években jelentõs eredményeket értek el. Ennek alapján alakult ki Magyarországnak elsõ helye az elmúlt fél évtized során, amikor is az OECD Magyarországról, mint a térség piacgazdasági átalakulás szempontjából legkedvezõbb teljesítményeket felmutató országáról készítette 1991-ben az elsõ országtanulmányt, ha úgy tetszik, gazdaságpolitikai röntgenezést. S ugyanúgy Magyarország volt az az ország, amelyrõl 1993-ban elsõ ízben készült a második országtanulmány, amely szintén jelezte, hogy az OECD bizalmat szavaz a magyar piacgazdaság jövõjének.
Talán személyi élményként megemlíthetem, hogy az OECD fõtitkára, Paye úr utolsó találkozónkon, 1994 márciusában azzal köszönt el a csatlakozási kérvény átadása és a beszámoló után, hogy: a jövõ évben már itt üdvözölhetjük önöket.
Ehhez a menetrendhez viszonyítva voltaképpen hathónapos elcsúszás van. Talán egy kis ürömöt jelent, hogy nem aranyérmesek vagyunk, hanem ezüstérmesek, Csehország után. De hadd jegyezzem meg azt, hogy amikor az OECD májusi minisztertanácsa összeül, abban Magyarország és Csehország közösen vesz részt elsõ ízben. Tehát ez a bizonyos hathónapos hátrány nem jelent történelmi mulandóságot.
De jelent ez a dokumentum egy nemzetközi jövõépítési jogosítványt is. Nevezetesen azt, hogy Magyarország fel tud zárkózni a világgazdasági erõtérben bekövetkezõ átrendezõdéshez. Mert hiszen az OECD nemcsak európai, hanem tengerentúli fejlett országokat, térségeket is tartalmaz. Nem titok számunkra, hogy a nemzetközi gazdaságpolitikai arénában vannak idõnként igen éles érdekütközések az Európai Unió és a valamennyi fejlett piacgazdaságot tömörítõ OECD között. A gazdaságdiplomáciának az a teljesítménye, hogy Magyarország úgy kapta meg ezt a bizonyítványt, hogy sikerült az érdekütközések különféle hátráltató hatásait elkerülni. Úgy gondolom, ez a szempont rendkívül jelentõs a magyar gazdaságdiplomácia szempontjából és a jövõalapozás szempontjából.
De hasonlóképpen az is, hogy ezzel Magyarország elismerést, de lehetõséget is kapott a nemzetközi globális pénzügyi integrálódásra, a mindinkább globalizálódó nemzetközi pénzügyi térséghez való illesztkedésre, a globális környezetvédelmi feladatokhoz való felzárkózásra. Ezek globális szempontok. S mindez a globális felzárkózási készség segíti elõ azt, hogy Magyarország nemzetstratégiai alapcéljaként kedvezõbb elõfeltételekkel induljon az európai integrálódás útján, hiszen európai helyünk európai integrálódási követelményeket és feladatokat jelent az elkövetkezõ években.
Mi ennek a hatása? Szó esett itt már errõl. Természetesen az általánosságokban megfogalmazott kérdésre, hogy mit hoz ez nekünk, hogy mennyivel lesz ettõl olcsóbb a kenyér ára, vagy mennyivel lesznek kisebbek az adótételek? - nemleges választ kell adnunk. De látnunk kell a megállapodásban rejlõ jövõbeni esélyeket. Ez a megállapodás gyakorlatilag egy nagyon jelentõs lépés abban, hogy Magyarországot kiszabadítsa a hosszú évek, évtizedek, esetenként évszázadok óta kísértõ kompországi státuszból.
Magyarország OECD-tagként már nem minõsíthetõ elmaradott fejlõdõ országnak. De nem is minõsíthetõ szocialista vagy piacgazdaság-orientált országnak, hanem piacgazdasági mûködési renddel jellemzett országnak. Ez történelmi lehetõség a magasabb osztályba lépésre. S kiszabadít minket ebbõl a kompországi státuszból, amelybõl történelmi sorstárs-országaink túlnyomó része még hosszú ideig nem tud kijutni.
De jelent egy olyan tényezõt is, hogy az OECD-tagság Magyarországot integrálja a nemzetközi döntési koordinációs rendszerbe. Jelent egy olyan közvetettnek nevezhetõ hozamon túlmenõ erõt, hogy az informatikai forradalom korszakában, amikor a nemzetek, országok sorsát az információhoz hozzájutás sebessége is meghatározza; a kormányzat kap tevékenységének javításához közvetlenül olyan információkat, amelyekkel a jobb kormányzat gyakorlata és mûvészete lehetõvé válik. És közvetlenül természetesen haszon is, hogy ezáltal a Magyarországgal kapcsolatos kockázati költségek, bizonytalansági költségek csökkennek. Ez majd lecsapódik a finanszírozásban és a külföldi mûködõtõke- befektetésekben, amelyeknek oly nagy szerepük van egy ország modernizálódásában.
Végül - ez már talán nem nemzetközi és nem gazdasági vetület -: egy olyan országban élünk, ahol különösen az idõsebb generáció érzékeny lett a lehallgatás szó következményeire és a jelenségre. Ebben az országban érzékenyebbek vagyunk a lehallgatásra, mint az elhallgatásra. Bár politikai kultúránk számos jelenséggel igazolta azt, hogy az elhallgatás - mint politikai fegyver - igen gyakori.
(11.30)
Én elismeréssel adózom államtitkár úrnak és Bauer képviselõ úrnak, hogy itt, most, ebben a napirendi pontban nem volt elhallgatás az OECD-csatlakozás országos jelentõségérõl és e jelentõséggel kapcsolatban érdemet szerzõ különféle kormányokról. Úgy gondolom, itt kezdõdik a politikai kultúra javítása: amikor meg tudunk emlékezni a kontinuitásról, a konszenzusról, amely diplomáciai, külpolitikai és gazdaságdiplomáciai kérdésekben okvetlenül meg kell hogy nyilvánuljon egy hatékony jövõépítés érdekében.
A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt idõszakban, a piacgazdasági átalakulás OECD által is méltatott idõszakában a rendszerváltás legerõsebb pártja volt. A Magyar Demokrata Fórum a jövõben erejét arra fogja összpontosítani, hogy Magyarország számára jobb helyet tudjunk kialakítani az új Európában, az új integrálódásban.
Ebben a szellemben, úgy gondolom, hogy a tisztelt kormányzati pártok is elismerik azt, hogy az ellenzék nemcsak egyszerûen egy borzalmas politikai képzõdmény, hanem minden esetben támogatja azokat a lépéseket, amelyek az ország érdekeit szolgálják; és így tesz a jövõben is.
Ennek alapján javaslom majd - most és a késõbbiekben is -, hogy a parlament erõsítse meg a határozatot az OECD-hez való csatlakozásunkról. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)