DR. RASKÓ GYÖRGY, a Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! A kormány képviselõje és az elõttem felszólaló hat vezérszónok mindegyike dicsérte ezen csatlakozást, és elõnyeit hangoztatta. Úgy gondolom, nekem mint utolsó vezérszónoknak, nem kell megismételnem ugyanezeknek az elõnyöknek az ismertetését. Mert a Néppárt, az MDNP szintén azon a véleményen van, hogy az OECD-hez való csatlakozás Magyarország számára új távlatokat nyit meg az európai és a világgazdaságba való integráció, integrálódás terén ugyanúgy, mint a tudományos-mûszaki együttmûködési és minden egyéb olyan területen, amelyre az OECD figyelme kiterjed.
Mégis, amikor e méltató szavakat halljuk, felvetõdik a kérdés, a magyar állampolgárok hogyan viszonyulnak ezen - úgymond, történelmi - lépéshez. Értik-e a magyar állampolgárok ennek a jelentõségét? Különösen fontos feltenni ezt a kérdést akkor, amikor a legutóbbi közvéleménykutatások szerint a magyar állampolgárok egy igen jelentõs része még ma is a múltba tekint, a régi, szocialista gazdasági-társadalmi rendszer elõnyeit hangoztatja, és azt szeretné újra itt Magyarországon viszontlátni.
Úgy gondolom, hogy a méltatásokból kimaradt egy nagyon fontos szempont: az emberi tényezõ. Kimaradt az a szempont, hogy vajon a magyar lakosság, a magyar váallalkozók széles köre érett-e arra, hogy egy ilyen fejlett szervezet tagja legyen Magyarország, amely által - mint éppen Varga József képviselõtársunk mondta - fel kell készülnünk arra, hogy a magyar gazdaság sokkal liberalizáltabb lesz, jóval erõsebb és élesebb verseny zúdul a magyar gazdasági élet szereplõire, a magyar polgárokra.
Tudnunk kell azt, hogy az OECD-tagországok mindegyikének jelentõsen magasabb a bruttó nemzeti terméke egy fõre vetítve. Sokkal fejlettebb országokról van szó; olyan országokról, amelyekben a verseny, a piac együttléte évtizedes múltra tekint vissza, és ezáltal problémáik - legyen az makrogazdasági szintû, vagy éppen a mikrogazdaságot érintõ - egészen más minõsítésûek, egészen más jellegûek; mondhatnám azt is, hogy problémáik magasabb színvonalúak. Ebbõl adódóan az ajánlásaik is elsõsorban azokra az országokra vonatkoztathatók közvetlenül, amelyek egy megállapodott gazdasági szerkezettel rendelkeznek, amelyben a makrogazdaság és a mikrogazdaság egyensúlya megfelelõ, és bizonyos kiigazításokra van csak szükség idõszakonként, annak függvényében, hogy a világgazdaságban vagy az adott tagországokban éppen gazdasági fellendülés vagy gazdasági restrikciós folyamatok figyelhetõk meg.
Magyarország - Csehországgal együtt - egy átmeneti idõszakban lévõ ország, egy olyan ország, amelyben az életszínvonal az elmúlt egy évtizedben folyamatosan csökkent. És természetesen nem elég annak örülni, hogy az OECD céljai mily nemesek. Fölsorolnék hármat közülük: ugye, az egyik a gazdasági növekedés fenntartása, a másik az életszínvonal folyamatos emelése a tagországokban, vagy mondhatnék egy harmadikat is: egy pénzügyi stabilitás folyamatos fenntartása, vagy éppen egy sokkal liberalizáltabb világkereskedelem. Ezek mind nemes célok, és a magyar lakosság akkor fog örülni annak, hogy Magyarország tagja ennek a szervezetnek, ha e célok közül minél elõbb minél több Magyarországon is megvalósul.
Hazánk gazdasági problémái sokkal súlyosabbak annál, mint amit az OECD általában vizsgálni, tárgyalni szokott. És legyünk õszinték: bár segítõkész tanácsadóik és szándékaik mindenképpen nemesek - részt vettem magam is több olyan ülésen, ahol például a mezõgazdaság, az élelmiszer-gazdaság átalakításával kapcsolatban kaptunk tanácsokat az OECD-tõl, készült egy ilyen tanulmány is a magyar mezõgazdaság átalakítására -, azért tamáskodva hallgattuk azokat a jó tanácsokat, amelyek a mezõgazdasági támogatások gyors ütemû leépítésére vonatkoztak. Tették ezt az olyan tagországok képviselõi, ahol a mezõgazdasági támogatások szintje többszörösen meghaladta a '90-es évek elején Magyarországra jellemzõ szintet. Én úgy gondolom, hogy ezeket a tanácsokat rendkívül megszûrve és nem teljes lelkesedéssel kell elfogadnunk.
Lényegesnek tartom azt, hogy ha már ennek a teljes jogú tagságnak a megszerzése ily örömet váltott ki képviselõkbõl, politikusokból és általában a társadalom vezetõ képviselõibõl, akkor tegyünk meg mindent azért, hogy ezekbõl az elõnyökbõl az egyén, az állampolgár is mielõbb érezhetõen a maga számára valamit kamatoztatni tudjon.
Fontos az, hogy legyen programja a kormánynak, a társadalomnak az érettségi vizsgára való felkészítésre. Legyen ez az európai integráció érettségi vizsgafeladat egy ilyen szervezetben való színvonalas együttmûködésre és helytállásra.
Csépe Béla képviselõtársam nagyon aggasztó problémát említett: hogy amikor mi csatlakozunk, akkor a tömeges elszegényedés megakadályozása talán az egyik legfontosabb feladat. Említette, hogy miért nincs latin-amerikai ország - Mexikót leszámítva - az OECD tagjai között. Valóban, ezen a területen is remélhetõ olyan tanács, olyan segítség - ami nem mindig anyagi segítséget jelent -, amely segíti a magyar kormány munkáját abban, hogy ezen a területen valóban érdemi lépéseket tegyen. Véleményem szerint ez nem egy nemzetközi verseny; mármint az, hogy mi másodikként, úgymond ezüstérmesekként csatlakozunk ezen szervezethez. A verseny itt úgy tûnik, mintha valamiféle önmagáért való cél lenne. A részvétel a fontos - gyakran szokták mondani -, az aktív részvétel a társadalom minden tagja részérõl ebben a nemes versenyben, ebben az igen hasznos együttmûködésben, és csak akkor válik az ország és állampolgárai számára elõnyössé egy ilyen, valóban történelmi lépés.
(11.40)
Amikor az OECD-tagsággal kapcsolatos elõvita megkezdõdött tavaly õsszel - s gondoljunk itt a devizatörvény elfogadására -, a Magyar Demokrata Néppárt kifejezetten támogatta a sokak által elítélendõnek tartott liberális devizatörvény meghozatalát vagy éppen akár a pénzintézeti törvény módosítását.
Úgy gondolom, azóta bebizonyosodott, hogy azok a félelmek nem voltak jogosak, ezért mi azt kérjük a társadalomtól, hogy ezen tagság megszerzését se fenntartásokkal fogadja, hanem örömmel, de tegyen meg mindent maga is azért, hogy azokból az elõnyökbõl, amelyekbõl részesülhetünk, a képesség birtokában polgáraink számára valóban lehetséges is legyen ezen elõnyök megszerzése. Akkor lesz a társadalom számára is pirosbetûs ünnep az a nap, amikor Magyaroszág az OECD-hez mint teljes jogú tag csatlakozni fog.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)