DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr.
Tisztelt Ház! 1995. május 25-én, valamint július 27-én Farkas István bankprivatizációs kormánybiztos átadta írásos válaszát Kovács Árpádnak, az ÁSZ illetékes igazgatójának, aki azt átvette. 1995. október 21-én Draskovics Tibor, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára átadta Hagelmayer Istvánnak, a Számvevõszék elnökének a tételes cáfolatot írásban tartalmazó adatokat.
(13.10)
Nem fér bele a két percbe, hogy felolvassam ezeket. Ezek egyébként, ha akarták volna, a vizsgálóbizottság tagjainak is a rendelkezésére álltak volna, és ha akarták volna, akár még figyelembe is vehették volna. Hogy nem sikerült, arra én az elõzõekben utaltam, ugyanis nem tényfeltáró, hanem hibakeresõ vizsgálatról volt szó, a kettõ közötti különbség világos.
Ami pedig a Pénzügyminisztérium illetékeseit illeti, Sepsey úr, pontosan tudták, hogy mi a különbség a jegyzett tõke és a realizált tõke között. Azt is pontosan tudták, hogy a pénzügyminiszter által kötött megállapodás nem a pénzügyminiszter, mint pénzügyminisztériumi fejezetgazda, hanem mint az állami tulajdonos képviselõje között jött létre. Mindenki tudta, hogy a jegyzett és a realizált tõke közötti idõbeli különbség az égvilágon semmiféle gondot nem okoz a számviteli elszámolásokban. Errõl szól a számviteli törvény 29. §-a, amely a jegyzett és a realizált tõke idõbeli eltérése közötti elszámolási szabályokat tartalmazza. Én errõl beszéltem. A szakmai vitát azonban, és ezzel mélyen tisztában vagyok, itt a parlamentben nem lehet ellenérdekelt felek között objektív alapon eldönteni. Ez egy politikai vita, nem egy szakmai vita. Értelmetlen dolog, hogy ebben az ügyben próbálunk mi egymással szót érteni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)