DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 17. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjai szerint bevándorlási engedélyt az a külföldi kaphat, aki beutazásától számítva legalább három éven át megszakítás nélkül jogszerûen Magyarországon tartózkodik, akinek magyarországi lakóhelye és megélhetése biztosított, és akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn.
A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal véleményt nyilvánít, magát a kérelmet pedig a bevándorolni szándékozó személy jövõbeni magyarországi lakóhelye szerint illetékes rendõr-fõkapitányság 120 napon belül bírálja el. A fellebbezést 60 napon belül kell elbírálni.
Tekintettel arra, hogy a bevándorlási engedély megadása az illetékes magyar hatóság mérlegelésétõl függ, kérdezem, a magyar kormánynak van-e egységes bevándorlási politikája, amely valamennyi magyarországi rendõr-fõkapitányság döntése során érvényesül; vagy pedig az egyes rendõr-fõkapitányságok egymástól függetlenül mérlegelnek és döntenek a bevándorlási engedély megadásának kérdésében. Ha van a bevándorlásra vonatkozó egységes kormánypolitika, akkor kérdezem, mik azok a fõbb szempontok, amelyek irányadóak a bevándorlási kérelmek elbírálásánál. Tehát például figyelembe veszik-e a bevándorolni szándékozó személy szakképzettségét és ezzel összefüggésben a magyarországi munkanélküliséget, illetve a magyarországi munkaerõ-szükséglet szakmai összetételét és így tovább. Érvényesül-e valamilyen területi elv, mint ahogy például Nagy-Britannia elsõsorban a Brit Nemzetközösség államaiból fogad be bevándorlókat. Összességében tehát: van-e összhang a bevándorlási politika és a munkavállalási engedélyek kiadása között? Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP padsoraiban.)