GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Országgyûlés! Miként a könyveknek, a törvényeknek is megvan a maguk sorsa, és ha visszatekintünk a kárpótlási törvényre vagy általánosságban a kárpótlási típusú törvényekre, ez különösen igaz.
Nem volt ezek között a törvények között olyan, amely ne hosszú idõn keresztül foglalkoztatta volna a Házat, és nem volt olyan sem, amely ne járta volna meg az Alkotmánybíróságot. Az, amelyrõl, illetve amelynek a módosító indítványairól most szavaznunk kell, a politikai kárpótlás újabb fejezete.
(17.50)
Tény az, hogy ez a törvény sajnálatosan egy fordított idõrendet valósít meg, hiszen elõször a korban hozzánk legközelebbiek részesültek kárpótlásban, és most a tõlünk leginkább távol esõk, a közülünk legtöbben kihaltak érdekében szóló kárpótlás van elõttünk.
Amiképpen a korábbiakban is, most is csak az a helyzet, hogy nem egyféle, hanem nagyon sokféle igazság szegül egymással szembe akkor, amikor a kárpótlásról beszélünk, de nemcsak igazságok, hanem morális tartalmak is, egyenértékû és egymással szembehelyezkedõ morális tartalmak is megnehezítik a törvényalkotó dolgát. Hogy milyen érzékeny, és - tegyük hozzá - politikailag morálisan, költségvetési meggondolások szerint és nem utolsósorban alkotmányjogilag nehezen megoldható törvényrõl van szó, azt jól jelzi, hogy az Alkotmánybíróságnak is bizony csaknem három esztendõre volt szüksége ahhoz, hogy az eredeti törvényt feldolgozza és megítélje.
A válasz, az a határozat, amelyet 1995 elején megismertünk, nem volt számunkra használható akkor, amikor ezt a törvénymódosítást kézbe vettük, nem használhattuk iránytûként minden további nélkül. Ezt a helyzetet nagyon jól tükrözik a bizottságokban, illetve az általános és a részletes vitákban lefolytatott szópárbajok.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság mindezek alapján arra az elhatározásra jutott, hogy a módosító javaslatokkal kiegészült új törvényjavaslatot a vitás pontokra vonatkozó kérdésekkel együtt elõzetes normakontrollra átküldi az Alkotmánybírósághoz, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alapján.
Kérem bejelentésem tudomásulvételét, egyszersmind azok elnézését is kérem, akik nagyon várják ezt a törvényt, hiszen akármilyen szerény mértékben is, az állam ezáltal igyekeznék egykori sérelmeikért kárpótolni õket. Jó lelkiismerettel azonban az emberi jogi bizottság inkább ehhez a megoldáshoz folyamodott, mintsem hogy alkotmányjogi buktatók miatt még ennél is késõbbi idõpontban juttassa kárpótláshoz õket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)