DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslat részletes vitájában az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséhez, illetve ezen belül elsõsorban a gyógyfürdõ-szolgáltatás kiadásaihoz kívánok szólni. Teszem ezt annál is inkább, mivel az elõirányzat év közben változott.
A tervezet, mint közismert, 1994. évre 1,1 milliárd forint volt, ezzel szemben az év közbeni változtatások hatására a tény 799 millió forint lett. Úgy gondolom, helyes az a megállapítás, amikor azt mondom, hogy ez szakmai- pénzügyi vitákat idézett elõ. Közismert, hogy ma Magyarország világviszonylatban is elõkelõ helyen áll a gyógyfürdõk számában. A gyógyvizeink szigorú minõsítésû kritériumoknak sorra megfelelnek. A természeti adottságokra alapuló gyógyfürdõk a magyar társadalombiztosításba évek során beépültek, a kezdeti széles körû finanszírozást azonban fokozatosan és folyamatosan szûkítették, s az csökkent. Véleményem szerint ez szakmailag és pénzügyi szempontból sem volt indokolt.
Mirõl is van itt szó? A díjmentes gyógyfürdõi kezelések '94-tõl kezdve csak akut eseményt követõen, rehabilitációs célra voltak felírhatók. Másképpen fogalmazva, lényegesen kevesebben jutottak úgymond térítésmentes gyógyfürdõ- kezeléshez, nem részesült támogatásban egy sor korábbi kezelés. Azonban azt is el kell itt mondani, hogy az úgymond vizes kezelések szûkítése - amihez megtették az elsõ lépéseket 1994-ben, és ezek késõbb folytatódtak -, bizonyos szempontból megalapozott is volt, hisz visszaélések is voltak tapasztalhatók.
A szabályok értelmezése azonban rendkívül eltérõ volt. Városonként, megyénként is változott, hogy hogyan és mit lehet elfogadni a fürdõk gyógykezelésén belül. Úgy gondoljuk, hogy ez rengeteg vitát, problémát vetett fel, más volt az értelmezés Békés megyében, más volt az értelmezés Vas megyében és így tovább. Egyértelmû állásfoglalásra várni kellett, illetve maga a megyei tb-szervezetek sem tudták mindig összehangolni és egymás között értelmezni a tetteiket. Viszont azt is el kell mondani, hogy gondot okoz, ha ilyenek elõfordulnak, hiszen a gyógyfürdõk betegségmegelõzõ, gyógyító, fájdalomcsökkentõ, gyógyszer- és táppénzkiváltó szerepe orvosi szakmai körökben elvitathatatlan. Ha figyelembe vesszük, hogy ma Magyarországon a táppénz jelentõs hányadát mozgásszervi megbetegedések miatt adják, továbbá, hogy 45-50 év után a lakosság túlnyomó része izületi megbetegedésben szenved, e téren kiemelten magas a gyógyszerfogyasztás.
Vegyük csak egy pillanatra elõ, hogy mi is történik itt. Amíg 1994-ben az elõirányzatban 50 milliárdnál egy kicsivel több jutott gyógyszerekre, ezzel szemben a teljesülés több mint 10 milliárddal haladta meg az elõirányzatot . A táppénzre 34 milliárd volt tervezve és ezzel szemben 40 milliárd lett, tehát mintegy 6 milliárddal több, a tényleges tény. Ugyanakor ezen a rovaton találkozunk olyannal is, hogy utazási költségtérítés, amely a tervezetthez képest csökkent. Így egy nagyon érdekes helyzet áll elõ. Egyik részén csökkentjük azokat a támogatási formákat, amelyek kiváltanak táppénzt, kiváltanak egy sor gyógyszert, ezáltal rengeteg támogatást is a tb felõl, másrészt pedig milliárd számra adunk ki pénzeket. Senki nem elemezte még a mai napig, legalábbis nem került kezünkbe - bár kértem jómagam is, kértük a Fürdõvárosok Szövetségén keresztül is -, hogy tulajdonképpen mennyi pénzt is fordít a tb a mozgásszervi megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyszerekre. Rengeteg egyébként közülük a külföldi gyógyszer, ami köztudottan nagyon drága. Nem tudjuk, hogy mennyi is a tényleges táppénzre fordított idõtartam. Ma ugyanis érdemes elmenni egy ilyen intézetbe Magyarországon, az emberek tizesével és százasával állnak sorba hetenként és mennek táppénzre mozgásszervi megbetegedésekbõl eredõen. És még nem beszéltem arról, hogy hányan kaptak 50 százalékos vagy ezen felüli rokkantságot mozgásszervi megbetegedésbõl. Ahogy csökkent az itt lévõ támogatás kezelési költsége, ezek a tényezõk is ugrásszerûen nõttek. Tehát az egészség romlik, pénzügyi oldalon néhány száz milliót sikerült megtakarítani, a másik oldalon viszont milliárdokat szórt el vagy volt kénytelen kiadni az önkormányzat. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak 1994-re vitatható, hanem vitatható lesz ez '96-ra is, amint már korábban elmondottam.
A részletes vitában végül is most már csak egy dologról szeretnék szólni. Közismert, hogy '94-ben - és ez kicsit ide tartozik, kicsit egy másik ponthoz - elkülönítésre került az egészségügy és nyugdíjbiztosítás vagyoni része. Egy biztos, hogy például az ÁSZ jelentését is megvizsgálva, ha csak az átvett vagyonok hasznosulását nézzük, elég felemás a helyzet. Ismerjük a Hotel Karbonát helyzetét, ahol 150 százalékon történõ részvényátvétel volt. Ez rögtön azt jelentette, hogy leírásra került mintegy 200 millió forint értékvesztéssel. A Karbon Közraktár üzletrészének átvétele, amirõl tudjuk, hogy 50 milliós tétel, felújítási, elszámolási problémát jelent.
(19.40)
Sajátos helyzetet jelentett a tbelszámolásán belül a mátrai szénbányák helyzete, ahol felszámoló által lett 208 milliárd (sic!) elvéve. És nagyon érdekes - ha részletekbe mentünk volna, de nem kívánok belemenni - éppen a Termálinvest körüli huzavona, vagy az ott veszített részvények értéke.
Úgy gondolom, az 1994. évi költségvetésben is számos olyan tétel van, ami vitatható. Nagyobb odafigyeléssel, nagyobb szakmai átgondolással, nemcsak szûk területre csoportosítással megoldhatók lettek volna.
Végezetül annyit, hogy utaltam az utazási költségtérítésekre. Utánanéztünk. Az utazási költségtérítések jelentõs hányadát tették ki korábban a mozgásszervi megbetegedéseket kezelõ helyekre történõ utazások, amelyek közismerten gyógyfürdõkhöz, tehát megyei centrumokhoz vagy más helyekhez kapcsolódnak. Itt azért van némi megtakarítás, hiszen a másik oldalon pont ezeket korlátozták. Úgy hiszem, az itt jelentkezõ százezer forintnyi megtakarítás teljesen jelentéktelen összeg.
Mindezek ellenére az 1994. évi költségvetést elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)