DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha az embert megcsalja a felesége, akkor igen bosszús lesz, de ez nem jelenti azt, hogy az egész házassági intézményrendszert meg kell szüntetni.
Az önkormányzatok a társadalombiztosítás élén néhány olyan lépést tettek, amelyek következtében az Országgyûlés némiképp megcsalatva érezheti magát. Ez, amióta az önkormányzatok felálltak, folyamatosan ismétlõdik, úgyhogy én teljesen megértettem képviselõtársaimat, amikor ezzel a törvénymódosítással éltek.
Az a kérdés csupán, hogy a harag jó tanácsadó-e. Nem célszerûbb-e ilyenkor aludni egyet a dologra, áttekinteni mindazt, ami történt, és ha a viszály másképpen nem rendezhetõ, akkor újragondolni az egész kérdést?
(19.50)
Nos, ilyen újragondolásra készül a kormány, hiszen a törvényalkotási programja szerint is a társadalombiztosítási önkormányzatok, a parlament és a kormányzat szerepének újraértékelését - mind az önkormányzati, mind a társadalombiztosítási, mind a nyugdíj-, mind az egészségügyi, egészségbiztosítási törvény kapcsán - egységes rendszerben kívánja szabályozni. Éppen ezért, miután erre feltétlenül szükség van - a Számvevõszék évek óta ismételgeti, országgyûlési határozat született ennek szükségességérõl, jelenleg is vizsgálja egy parlamenti bizottság a társadalombiztosítási önkormányzatok gazdálkodását -, és mivel mindezek következtében várhatóan egy egységes, az egész kérdést áttekintõ rendszerre még a nyári szünet elõtt, de az idén mindenképpen az Országgyûlésnek idejét és energiáját kell fordítania, most ezt a javaslatot egy kissé hirtelennek érzem.
Megjegyezném, hogy eddig mindegyik pénzügyminiszterünk és a kormány maga megértette azt a problémát, amit a rendszer és a magyar gazdaság helyzete egymásra gyakorolt, hiszen itt a költségvetés felényi összegével való gazdálkodásról, annak gazdájáról, az e fölötti felelõsségrõl van szó.
Már szóltam arról ebben a Házban, hogy vajon a mindenkori pénzügyminiszter hogyan tudná kezelni azt a problémát, hogy 1990 óta az egészségügyi kiadások megötszörözõdtek. Ha ezt nem a társadalombiztosítási önkormányzatnak - mint egy, az egész társadalom által választott legitim testületnek - kellene finanszíroznia, hanem a költségvetésnek, akkor most milyen lenne a magyar költségvetés helyzete? Éppen ezért, amikor ebben a törvényjavaslatban arról van szó, hogy a kormányzati felelõsség nõjön meg jelentõs mértékben azáltal, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetésénél, ha nem születik idõben elõterjesztés, illetve ha azzal nem ért egyet a kormány, akkor a kormánynak legyen joga elõterjesztéssel élni a parlament felé, ezzel egyúttal ennek a rendszernek a teljes felelõsségét a mindenkori kormány magára vállalná.
Én nem mondom azt, hogy ez rossz. Azt sem mondom, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer jó. Mindenesetre az önkormányzatiság autonómiájának fenntartásáról szól az európai joggyakorlat; errõl szól a szociális chartából következõ javaslat, nevesítve az önkormányzatokat. Én tehát most, ebben a helyzetben nem tudok mást mondani, mint hogy azt kérem: gondolja még egyszer végig a pénzügyminiszter úr, a kormány, a népjóléti miniszter, hogy ezt a javaslatot fenntartja-e; illetve arra kérem az ellenzék nevében, pontosabban a Magyar Demokrata Fórum nevében a kormányzati oldal képviselõit, hogy kellõ megfontolásra idõt adva, akkor térjünk vissza erre az indítványra, ha az egész társadalombiztosítási önkormányzati rendszer, a parlament és a kormány egymáshoz való viszonyát egységben tudjuk áttekinteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)