DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Hegyi Gyula képviselõtársam azt mondta, hogy mi jó szívvel adjuk a pénzt. Való igaz! De nem biztos, hogy jó szívvel fogadják azok a döntést, akiknek az Országgyûlés elutasítja a kérelmét, vagy akiknek kevesebbet ad annál az összegnél, mint amennyit kértek. Ugyanis ma délelõtt az irodaházban találkoztam egy kisebbségi társadalmi szervezet vezetõjével, aki a kezembe nyomott egy levelet, amely Gál Zoltán elnök úrnak szól. Ebben a levélben ez a kisebbségi szervezet élesen tiltakozik az ellen, hogy politikai megfontolások miatt immár harmadik éve nem kaptak támogatást. A politikai indokot abban vélik felfedezni, hogy ennek a kisebbségi szervezetnek a neve, igen tisztelt képviselõtársaim, az, hogy Magyar Cigányok Antifasiszta Szervezete. (Szórványos derültség.) Köszönöm szépen azoktól, akik figyeltek, hogy mosolyognak némileg azon az irónián, hogy úgy tûnik, ez a parlament egy antifasiszta szervezetnek nem akar költségvetési támogatást adni.
Én korántsem tartom annyira egyértelmûnek az országgyûlési bizottság határozatát, mint az elõttem szóló elõadó, mert - ezt azért hozzá kell tennem - ez nem egy hétpárti javaslat. Ennek a javaslatnak igen nagy hátránya, hogy - ahogy Hegyi Gyula képviselõtársam helytállóan mondta - két év alatt még mindig nem sikerült megoldani, hogy ezek a pénzelosztások automatikusan jó és kézzelfogható ismérvekhez kapcsolódjanak. Ennek tudható be, hogy egyes szervezetek részérõl a mai napig még mindig némileg helytálló az a megállapítás, hogy itt szimpátiák alapján történik a döntés; pártpolitikai preferenciák alapján egyes szervezetek többet kapnak, mások kevesebbet, illetõleg egyáltalán nem kapnak.
Úgy gondolom, illõ lenne, ha a 72 százalékos kormánytöbbség valóban megpróbálná megvalósítani néhány elhatározását, és ezt a problémát is megoldaná. Egyébként lehetséges, hogy csak addig kellett az országgyûlési pénzelosztó mechanizmus ellen fölemelni szavukat korábbi ellenzékként, ameddig az akkori kormánytöbbséget lehetett megvádolni a részrehajlással. Mihelyt a helyzet megváltozott, és a jelenlegi kormánytöbbség van osztogatási pozícióban, akkor ez kellemes, hisz olyan egyesületeknek, szervezeteknek lehet pénzt adni, amelyek esetében - véleményem szerint - föl sem merülhet az a kérdés, hogy a kisebbségi identitástudat megõrzéséhez hozzájárulnak.
Ha igen tisztelt képviselõtársaim megnézik ezt a határozati javaslatot, akkor azért el kell gondolkozzanak azon, hogy vajon a Rumongro Országos Szocialista Szervezet, a Magyarországi Romák Liberális Szervezete vagy a Magyarországi Szocialista Romák Szervezete miért éppen a kisebbségi pénzekbõl kap, holott - az én felfogásom szerint - ez a kisebbségi keretösszeg azt a célt szolgálja, hogy a Magyarországon élõ kisebbségek, nemzeti etnikumok meg tudják õrizni az önazonosságukat, fejlesszék a nyelvi, vallási kötõdésüket az anyaországukhoz. Azt hiszem, ha egy csoport politikai jellege alapján határozza meg magát, akkor talán nem célszerû ebbõl a keretbõl részesíteni.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Majd kérni fogom elnök asszonyt, hogy az általános vitát ne ma zárja le, hanem holnap kerüljön ez lezárásra, mert részben már beadtam módosító javaslatot, részben pedig még be kívánok adni. Ugyanis országos önkormányzatok is megkerestek azzal, hogy nincsenek megelégedve ezzel a pénzelosztással. Tudniillik nagyon helytelen az a mechanizmus, hogy a kisebbségek többfajta forrásból kapnak pénzösszegeket. Vannak közalapítványaink - ezen belül külön van közalapítványa a cigányságnak -, van ez a pénz, amit a bizottság eloszt, és ezenkívül a Mûvelõdési Minisztériumnak is van különbözõ lehetõsége az egyéb alapítványi támogatásokon kívül.
Úgy gondolom, ebben a körben célszerû lett volna az országos önkormányzatoktól megkérdezni, hogy a saját területükön belül hogy tudják minõsíteni az egyes szervezeteket. Amikor a Magyar Országgyûlés lehetõvé tette, hogy létrejöjjenek a kisebbségi országos önkormányzatok, akkor ezzel mintegy megteremtette a jogi alapot, hogy a kormányzatnak az országos önkormányzatok legyenek a tárgyalópartnerei. Ha véleményt akar mondani az Országgyûlés egy-egy kisebbségi szervezet munkájáról, mûködésérõl, ehhez okvetlenül meg kellene kérdezni az országos önkormányzatot, hogy szerinte milyen munkát végez az a szervezet. Így elkerülhetõ lett volna például az - amire a módosító indítványomban majd hivatkozni fogok -, hogy az országos önkormányzat megállapítása szerint nem indokolt egyes német kisebbségi szervezetek támogatásban való részesítése, illetõleg az, hogy olyan összegû támogatásban részesüljenek, mint amit a bizottsági javaslat tartalmaz. Tudniillik az országos önkormányzat véleménye szerint a szervezet mûködése messzemenõkig nem olyan nagyságú, amely ezt a támogatást indokolná.
Azt hiszem, nagy hibát követ el az Országgyûlés akkor, ha nem tekinti az országos önkormányzatokat és azok vezetõségét tárgyalópartnernek akkor, amikor pénzelosztás történik. Nem biztos, hogy a véleményeket mindig figyelembe kell venni, hogy úgy kell dönteni, ahogy azt az országos önkormányzat állásfoglalása tartalmazza. De hogy az önkormányzatokat ne hallgassuk meg, az önkormányzatok képviselõit az adott bizottsági ülésre ne hívják meg név szerint - véleményem szerint ez elképzelhetetlen. Ha komolyan gondoljuk azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok partnerek, akkor be kell vonni õket ezekbe a pénzelosztási mechanizmusokba is.
Igen tisztelt Országgyûlés! Egyetlenegy problémám van még, amit föl szeretnék vetni. Amikor az országos önkormányzatok megalakultak, számos olyan kérdés vetõdött föl, hogy megtartsák-e a korábbi, a szocialista rendszerbõl örökölt országos szövetséget, vagy pedig ne. Van olyan országos önkormányzat - a német -, amelyik megszüntette az országos szövetségét; és egyes-egyedül az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat az, amelyik összehangolja a Magyarországon mûködõ német kisebbségi szervezetek, egyesületek tevékenységét. Van olyan országos önkormányzat, amelyik nem ezt a megoldást követte, és gyakorlatilag két országos szervezete van.
Úgy gondolom - konkrétan nevesítve -, hogy a német kisebbségi önkormányzat jogosan kifogásolja azt, hogy így nem tud egyszerre két jogcímen forrásokhoz jutni a költségvetéstõl, mert csak országos önkormányzata van, más kisebbségek viszont mind az országos önkormányzat mûködtetésére, mind pedig az országos szövetség mûködtetésére elég komoly összegeket kérnek.
Az Országgyûlésnek valamiféle jelzést kellene adni arra vonatkozóan - miután ezt jogalkotói módon nem lehet megoldani -, hogy azt az elképzelést támogatja, amely megfelel az eredeti törvényhozói szándéknak: az országos önkormányzatok képviseljék a hazánkban élõ kisebbségeket, és két szervezet egymás mellett, párhuzamosan ne mûködjön állami forrásokra alapozva. Ha egy kisebbség képes arra, hogy saját maga, a saját forrásaira támaszkodva két országos szervezetet tud mûködtetni, tegye. Azonban a költségvetés szempontjából ez megengedhetetlen, és véleményem szerint - módosító javaslataim erre fognak irányulni - azt a hátrányos helyzetet, amely jelenleg az Országos Német Kisebbségi Önkormányzatot éri, ki kell küszöbölni. Ehhez kérem majd képviselõtársaim megértõ szavazatát.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)