FRANCZ REZSÕ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Félelmetes volt, bár megpróbáltam komolyan venni Rott Nándor képviselõtársamnak a nyulak felfegyverzésére vonatkozó kezdeményezését. Elgondolkodtam azon, hogy vajon isten (sic!) a vad felfegyverzése az esélyegyenlõség jegyében történne-e. Mert ha ez így van, akkor el kell mondanom: mélységes tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot. A hazai vadfajok valószínûleg megbuknának azon a bonyolult vadászvizsgán, amit még az elõzõ parlament volt szíves létrehozni. Arról nem beszélve, hogy a vad esélyeit istenigazából teljesen más jelenti: a szaglás, a látás, a hallás, a kitûnõ ösztönrendszere, nem utolsósorban a gyorsasága; és ezt szolgálja a vadászetika, amely nem egyértelmûen - szeretném hangsúlyozni - a vad megölését célozza, hanem elsõsorban a vad selejtezését. Példának okáért a vaddisznónak a mai Magyarországon nincs természetes ellensége - ha az ember nem vadászná, bõségesen elszaporodna. Nem mindegy! Bár a vadászt gyakran tévesztik össze azzal, aki az elõbb körvonalazott módon öldököl, a vadászat teljesen más. A vadásznak rendkívül fontos a vad védelme, a vad értékének növelése, és azt a vadat ejteni el, amelyiket feltétlenül szükséges, tekintettel a vadsûrûségre és tekintettel a selejtezési és etikai szabályokra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)