URBÁN ÁRPÁD (MSZP): Szerettem volna nagyon röviden szólni a Kovács Kálmán képviselõtársam által elmondottakhoz is; így legalább - tudom, hogy ezután úgyis õ következik - reagálni tud majd a rövid megjegyzésemre. Mégpedig a következõ dologra szeretnék reflektálni:
A fogolyállomány magas száma ütötte meg a fülemet, és meggyõzõdésem, hogy a foglyok átlagos száma nem függ a terület nagyságától. Édesapámmal gyerekkoromban vadásztam - rengeteg fogoly volt! Nem azért, mert 200 hold volt egy vadászterület nagysága, hanem azért, mert akkor olyan volt hazánkban a fogolyállomány! Az átlagos fogolylétszám mindig egy bizonyos területhez, egy mértékegységhez kötött, amely lehet hektár, lehet négyzetkilométer és lehet bármilyen más mértékegység; tehát nem függött össze a vadászterület nagyságával. Elég baj, hogy ez a szám mára szinte már majdnem eltûnt.
A következõ: sajnálom, hogy Schamschula képviselõtársam nincs itt, õ viszont azt mondta, hogy a vadsûrûséggel arányosan lehet növelni a létszámot. Akkor létre kell hozni - olyan helyeken, ahol lehetõség van rá - olyan vadaskamrákat, olyan vadaskerteket, ahol aztán annyi ember vadászhat, amennyi akar, amennyi elfér azon a területen - de ezt nem lehet nemzeti szinten általánossá tenni a vadászati törvényben!
Most legutóbb, Mészáros Béla kollégám hozzászólásával kapcsolatban csak egyetlen dolgot említenék: te mondtad, kedves képviselõtársam, hogy az indokolatlan kerítések száma milyen galibát okoz, mennyire hozzájárul a vadlétszám csökkenéséhez. Tessék elképzelni, ha véletlenül mégiscsak 300 hektáros területek lennének, hányféle kerítés kerülne a vadásztársaságaink területeire, hiszen így is nagy gond, hogy a tulajdonosok nem engedik be az ibolyázó embereket az erdõbe. Elképzelhetetlennek tartom ezt a lehetõséget, amelyrõl Mészáros képviselõtársam szólt e tekintetben!
Köszönöm szépen.