DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, az "ugar" kifejezést én használtam. Tulajdonképpen azt akartam érzékeltetni, bizonyítani, hogy a kisparcellás mûvelési mód - ahol az egyik földet ugaron hagyták, a másik földön egy kultúrát, másikat, harmadikat termesztettek - és ezeknek a változatossága pontosan a fogolyállománnyal kapcsolatosan merült fel.
(19.50)
Tehát valójában azt hiszem, ez a vád engem érint, bár én nem éreztem vádnak, ezért sem reagáltam, tehát egyetértettem vele.
Képviselõtársam másik kérdésével is egyetértettem, hogy lehetõleg azokat az eredményeket meg kellene õrizni, amelyeket elértünk, mert azért kétségtelenül igaz az a variáció is, hogy az elmúlt idõszakban, bármennyire azt mondták is, hogy a vadászat az valami úri vagy elvtársi passzió, de tudomásul kell venni, hogy a vadásztársaságok zömében azért egyszerû emberek vannak. Az én saját vadásztársaimnak a jelentõs része is egyszerû ember, és bizonyára abban is van felelõsségünk, hogy ezeknek az embereknek a vadászati lehetõségeit, jogosultságát valamilyen módon megpróbáljuk megõrizni.
A vadkár vonatkozásában még egy dolgot hadd említsek, illetve a nagy vadállomány túlszaporodásával kapcsolatban. Azt mindenki tudja, és ezt már nem most kezdték el cikkezni, hogy a nagyvadállomány túlszaporodott, különösen a vaddisznóállomány, ahol, jól emlékszem, a nyolcvanas években úgy fogalmazták meg, hogy Magyarországon 3000 darab az, ami optimálisnak tekinthetõ lett volna, és ma 40 ezer fölött van a vaddisznóállomány. És még egy nagyon fontos dolog: a vaddisznót vissza kell szorítani az erdõbe, mert az erdõben a károkozása, bármennyire is furcsa, alacsonyabb, mint az õznek a károkozása, de a mezõgazdasági területeken hatalmas. És azokon a területeken, amely apróvadas terület volt és megjelent a vaddisznó, eltûnt például a fácánállomány, pontosan a vaddisznó károkozása miatt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)