VARGA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Meggyõzõdésem, hogy a legrosszabb szabályozás sem okozhat akkora kárt a nemzetgazdaságnak, mint ha a gazdasági élet szereplõit egy-egy területen hosszú idõre elbizonytalanítjuk. Ez történt az elmúlt években több területen. Tóth Sándor képviselõtársam szólt errõl az erdõk vonatkozásában, a vadgazdálkodás vonatkozásában; ezeket nem szándékozom megismételni. De fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy ez a helyzet megoldódjék, ezért szükség van arra, hogy a most a tisztelt Ház elõtt levõ törvényeket mielõbb elfogadja az Országgyûlés.
Az eddig elhangzottakból néhány hozzászólás, vélemény aggaszt engem, de meg kell mondjam õszintén, a törvénytervezet néhány elõírásával is hasonló aggályaim vannak. A hozzászólások egy részébõl érezni lehetett bizonyos értetlenséget, esetenként felháborodást is, hogy milyen jogon akarnak beleszólni abba, mit tehetek én a saját földemen, a saját erdõmben. Még ennél is elkeserítõbb volt az, amikor egyszerûen politikai érveket hallottam, ráadásul olyanokat, amelyek minden valóságalapot nélkülöztek. Csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy Gyimóthy úr vezérszónoki hozzászólásában elmondta: az áldemokrácia segíthetett, hogy egy-egy traktorost, falusi orvost bevegyenek a vadásztársaságba. Ez nemcsak feleslegesen viszi a politikát a szakmai kérdések közé, hanem valótlanságával zavarja még a tisztánlátást és a helyes megoldás kiválasztását is. Különösen káros a politikai érdekek megjelenítése akkor, amikor bõven vannak szakmai érvek és ellenérvek, és ezek itt a törvény vitatása kapcsán elõtérbe kerülhetnek.
Eltér a tulajdonosnak, a földhasználónak, az erdõgazdálkodónak és a vadásznak az érdeke. Mint hallhatták, sokan azzal érveltek, hogy azért kell a tulajdonosnak adni a vadászati jogot, mert az õ földjén él a vad, ott okoz kárt, onnan szerzi be az élelmét. Gondoltak-e ezek a képviselõtársaim arra, hogy a föld jelentõs részén ma nem a tulajdonos gazdálkodik, itt tehát ez a kár egyértelmûen a földhasználóé? Ebbõl természetesen nem azt a következtetést vonom le, hogy a tulajdonjog a földhasználóé kell legyen. Azt azonban fontosnak tartom, hogy valamennyi érdekelt jogait és kötelezettségeit tartalmazza ez a törvény.
Számomra elképzelhetetlen, hogy a föld tulajdonosán kérjük számon például a szárnyasvadak fészkelõhelyének a védelmét, ha õ haszonbérbeadással hasznosítja azt a földterületet. Ugyancsak elképzelhetetlennek tartom, hogy a nagy értékû gépkocsiban okozott kárért a föld tulajdonosát kötelezzük kártérítésre, mert az õ birtokáról váltott ki a vad.
Mindezek azt bizonyítják, hogy nem helyes a vadászati jogot és a föld tulajdonjogát ilyen szorosan összekapcsolni. Milyen jogon sajátíthatnánk ki az élõvilág egy részét a földterületek tulajdonosainak? Hasznos Miklós képviselõtársam már idézte gróf Festecsics Pál megállapításait, köztük azt, hogy a vad köztulajdon. Az egész társadalom számára fontos érték, amelynek védelme az állam feladata. Neki azonban kötelessége - az elõbbieknek megfelelõen - törvényt is alkotni.
A tárgyalt tervezetben általában jónak tartom a vad védelmével, a vadgazdálkodás állami irányításával kapcsolatos szabályozást. A hivatásos vadász alkalmazása alóli felmentést nem tartom indokoltnak. A hivatásos vadászokról szólva még egy dolgot engedjenek megjegyezni. Konkrétan azt, hogy a hivatásos vadászok érdekvédelme szerintem nem megfelelõen szabályozott ebben a tervezetben. Esetenként õk az alkalmazóikkal szembekerülhetnek, ennek pedig egyenesen elbocsátás lehet a vége, és ezt nem szankcionálja a törvény.
Megfelelõen szabályozásra került viszont a vadászati tevékenység. Helyesnek tartom, hogy a bérlõ személyének változása esetére elõírja a vadászati létesítmények esetében a megtérítési kötelezettséget. Medgyasszay képviselõtársam ezt kifogásolta. Ezért én hangsúlyozottan szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az ilyen létesítmények általában csak a vadászati jog jogosultja számára testesítenek meg értéket. Ezért annak egyszerû árverésen történõ értékesítése a vagyon elértéktelenedését eredményezné. Itt lesekrõl, vadászházakról egyaránt beszélhetnénk. Ilyen feltételek mellett az indokoltnál kevesebb vadászati rendeltetésû létesítményt helyeznének el a vadászati jog jogosultjai.
Fontosnak tartom az élõhelyhez és a természetvédelmi területekhez igazodó vadászterület kialakítását is. A területkialakítás szempontjait viszont javasolom kiegészíteni azzal, hogy annak jól látható, természetes határai legyenek. Ezzel sok késõbbi vitát lehetne megelõzni.
A legnagyobb gondot számomra azonban a vadászati jog földtulajdonhoz kötése okozza. Tudom, a létrejött kompromisszumok miatt ennek a megváltoztatására nagyon kicsi az esély, de fontosnak tartom felhívni képviselõtársaim figyelmét a ránk leselkedõ veszélyekre.
Az elsõ veszély az, hogy minden bérbeadás megtámadható lesz, hiszen mindenütt lehet majd olyan jogos kisebbségi érdeksérelem, amely ellen a 14. § (4) bekezdésének b) pontja szerint pert indíthatnak. A bérbeadáshoz szükséges jognyilatkozatok kiadásával is több gond lehet. Az egyik, hogy nem tudják megmondani: a kialakítandó vadászterületen kik a tulajdonosok - hiszen a részarány kiadása sok helyen még nem zárult le, és léteznek a kárpótlásnál alkalmazott zsebszerzõdések, akkor is, ha ezekrõl a jog nem vesz tudomást.
Mindezek miatt nem bizonyítható, hogy kinek van például 100 hektár fölötti földterülete. Természetesen az sem tudható, hogy kinek mekkora a tulajdoni aránya. Akkor még nem szóltam arról a problémáról, hogy a tulajdoni arány aranykoronában kerül kifejezésre, aminek semmi köze a vadászterülethez, amely általában területnagyságot jelent. Ez azt is eredményezheti, hogy a bérbeadáskor aranykorona-érték alapján szavaznak például - mert részarányt meg kell állapítani a törvény szerint -, késõbb pedig a terület nagysága alapján kapják a bérleti díjat.
S a bérleti díjnál eljutottam a következõ problémámhoz. Nevezetesen ahhoz, hogy ha nincs hitelt érdemlõ nyilvántartás, akkor mi alapján fogják majd kifizetni a társaságok, a bérlõk a bérleti díjat. Legyünk optimisták! Mondjuk azt, hogy minden talpalatnyi földnek megvan a tulajdonosa. Akkor viszont majd azt fogjuk látni hivatalosan, amit én ma egy földkiadó bizottság elnökeként tapasztalok. Azaz, hogy alig több mint ezer hektár földnek 627 tulajdonosa volt 1993-ban. Tudjuk, ennek a 20 428,82 aranykoronának azóta lényegesen több a tulajdonosa, hiszen az öröklõdéssel tovább aprózódik a földterület.
Talán elfogadják tõlem, ha fõ kategóriákban megemlítem azt, hogy milyen a megoszlása ennek a földtulajdonnak. Az említett 627 tulajdonos közül 300 és 400 aranykorona közötti tulajdonnal mindössze egy személy rendelkezik; 200-300 aranykorona közötti tulajdonnal 5 fõ, 50-100 aranykorona között 64 fõ, 30-50 aranykorona között 59 fõ, 10 és 30 aranykorona között 285 fõ, 5 és 10 aranykorona között 78 fõ, és 5 aranykorona alatt 107 fõ. Ha összeadjuk, akkor azt láthatjuk, hogy 30 aranykoronánál kisebb területe van 470 fõnek a 627-bõl. Hát ez van... A legnagyobb tulajdonosnak sincs 20 hektár nagyságú területe. Tudom, hogy sok településen hasonló a helyzet, hiszen ez csak egy kiragadott, és nem keresett példa volt.
Kérdezem én a tisztelt képviselõtársaimat, mennyi bérleti díjat lehet fizetni, mondjuk, 5 aranykorona értékû földre. Talán sokan belátják önök közül, hogy a nyilvántartási, a kifizetési és az egyéb adminisztrációs költségek nagyobbak lennének, mint a kifizetendõ bérleti díj. Szabad-e ezeket a tulajdonosokat nekünk azzal áltatni, hogy a vadászati jog bérbeadásából mi bevételhez juttatjuk õket?
(21.00)
Szerintem nem szabad, és ezért nem tartom ezt jó megoldásnak. Ha nem ilyen lesz a birtokszerkezet, akkor majd gondoljuk újra az egészet, de most egy ilyen döntést meghozni szerintem nem szabad, és én ezt nem is támogatom.
Mit tartanék jónak helyette? Ha egyszer már a törvény az önkormányzat jegyzõjét kötelezi a jognyilatkozat megtételére a földtulajdonosok helyett, akkor én a bérletbõl származó bevételt is az önkormányzatnak adnám, méghozzá felhasználási kötelezettséggel. Ez a megoldás hasznos lenne az önkormányzatoknak, a földtulajdonosoknak és a vadászoknak egyaránt. Az önkormányzatoknak azért, mert kaptak az 1992. évi II. törvény alapján egy olyan úthálózatot, amelynek a fenntartásához semmilyen forrással nem rendelkeznek, de még törvényi felhatalmazásuk sincs arra, hogy erre a célra valamilyen úthasználati díjat állapíthassanak meg.
Jól járnának a földtulajdonosok, mert egy ésszerû használat mellett folyamatosan biztosított lenne földjeik megközelíthetõsége, ugyanezért hasznos lenne a vadásztársadalomnak; de a növény- és állatvilág kedvelõi is kerékpárjukról vagy gyalogosan szemlélhetnék az emberek számára is megõrzött környezetünket.
Mindezek alapján én kérem önöket, hogy módosító javaslataik megfogalmazásakor és a szavazáskor legyenek figyelemmel az elmondottakra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)