DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azok az igen tisztelt képviselõtársaim, akik ebben az éjszakába hajló késõ esti órában még itt vannak az ülésteremben, nyilvánvalóan elkötelezettjei a természetvédelemnek, ezért azzal szeretném türelmüket és figyelmüket meghálálni, hogy néhány gondolatomat csupán vezérszavakban mondanám el.
A T/2098. számú, a természet védelmérõl szóló törvényjavaslat nemcsak folytatja az elsõ, 1935. évi IV. törvénycikknek a gondolatmenetét, hanem helyesen állapítja meg - és ezt tartom talán a legfontosabbnak a törvényjavaslatban -, hogy a természetvédelem több, mint a védett természeti értékekrõl való gondoskodás.
Nemcsak a kiemelt védett tárgyak megvédését, nemcsak a természeti emlékek, az évszázados fák, öreg szõlõlugasok, pincék megvédését tartja föltétlenül szükségesnek, hanem a humanizált természetnek, a mûvelés alatt álló tájnak a védelmét is. És az én véleményem szerint nagyon fontos az, hogy a táj, a rétek, az erdõk, a szántóföldek, a halastavak, de még akár a kopár lejtõk, építmények, épületek is a természetvédelmi törvény útján védelmet élvezhessenek. Az én szerény véleményem szerint egy esztétikailag nem valami kiváló értéket jelentõ hidroglóbusz is hozzátartozik a tájhoz, megérdemli azt, hogy védelmérõl gondoskodjunk.
Tudomásul kell azonban vennünk azt, hogy a civilizáció mindig, mindenütt, az egész Földön együtt jár a természet rombolásával. Amikor civilizációt építünk, amikor utak jönnek létre, csatornák keletkeznek, elektromos vezetékeket építenek ki, kábeleket és csöveket fektetnek le - ez mindig rombolja a tájat, és ezért egy okos kompromisszum elkerülhetetlen a tekintetben, hogy a természetes táj és a civilizáció hogyan kerüljön egymással összhangba.
Nagy jelentõséget tulajdonít a törvényjavaslat az állampolgárok természetvédelemben történõ részvételének. Nagy örömmel olvastam azt, hogy a természetvédelem ma már integráns része lett a nemzeti alaptantervnek, és még nagyobb örömmel vettem tudomásul azt, hogy ismét lesz madarak és fák napja, amelyre olyan régen, olyan sok évtizede vár a társadalom, és nyilvánvalóan örömmel fogja fogadni, ha a törvényjavaslatot a parlament elfogadja.
Itt szeretnék egy nagyon rövid kitérõt tenni a nemzeti alaptantervvel kapcsolatban. Mégpedig arról szeretnék szólni, hogy az utóbbi 2-3 évtizedben bizony elsorvadt az iskolakertek mozgalma. Valamikor régen - öregek, idõsek emlékeznek jól rá - minden általános iskolának, óvodának, sõt középiskolának is volt egy iskolakertje, ahol a gyerekek, a tanulók megismerkedhettek a természet törvényeivel, a növényekkel, az állatokkal, méhekkel, énekesmadarakkal és a természet sok szépségével. Ma kevés iskolakert van az országban, és éppen ezért illeti meg dicséret és elismerés azokat az iskolákat, amelyek minden nehézség ellenére fenntartották ezeket az iskolakerteket.
De az az általános tapasztalat, hogy a fiatalok nem ismerik a természetet kellõképpen. Azt gondolják, hogy a tehén lila, mert a televízió reklámjában egy lila tehén jelenik meg naponta többször. Nemrégen beszéltem egy óvónõvel, aki elmesélte, hogy kénytelen volt egy borsóhüvelyt bevinni a gyerekeknek, megmutatni, hogy milyen a borsó, mert azt hitték, hogy kis zöld golyócskák teremnek valamilyen fán. A budapesti gyerekek jobban ismerik a zsiráfot, a vízilovat és az elefántot, mint mondjuk a gyöngytyúkot, a pulykát vagy a kacsát.
Ezért tartom én nagyon fontosnak az iskolakerteket, ahol a fiatalok megtanulhatják, megismerhetik a természetet, és ezen belül - de talán leghangsúlyosabban - megismerkedhetnek a természetvédelem legfontosabb szabályaival.
A törvényjavaslat célul tûzi ki a biológiai változatosság fenntartását. Nemes cél, érdemes ezért küzdeni, de e tekintetben feltétlenül számítani kell kudarcokra is, hiszen általános felismerés és tendencia a természetben, hogy a változatosság csökken - a régi darwini törvénynek, a természetes kiválasztódásnak a következménye. A természet nagy paradoxona az, hogy miközben állandóan egyensúlyra törekszik - akárcsak a társadalom -, ez az egyensúly rendre, idõrõl idõre felborul. Az egyetlen igazi lehetõség tehát a természet védelmében is az, hogy nem a természet átalakítására, hanem a hozzá való alkalmazkodásra törekszünk.
(21.10)
Mindez sok általános érvényû tanulság levonását teszi lehetõvé: nem kisebb jelentõségûeket, mint hogy tiszteletben kell tartani a természet törvényeit és alkalmazkodni kell hozzájuk; meg azt, hogy becsüljük meg jobban a tudást és a munkát, és azt, hogy mindez csak úgy megy, ha összefogunk, idõsek és fiatalok, szegények és jómódúak, városban és faluban élõk, így vagy úgy gondolkodók. Mert a nagy kérdések megoldásáról mindannyian egyformán gondolkozunk, és jó volna, ha egyformán is cselekednénk.
Én a törvényjavaslattal általában egyetértek, és ajánlom részletes vitára. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.)