DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Április végén három olyan esemény is történt, amely kiemelkedik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hosszú folyamatának lépései közül. Budapesten ülésezett a Társulási Tanács, itt tartott konferenciát a Közép- európai Fórum, és végül, de talán elsõsorban, Magyarország is megkapta az Európai Unió kérdõíveit.
Az elmúlt hét eseményeibõl ugyan lehetne még idézni a szlovák-magyar-román NATO-tagság egyidejûségét kívánó, és némileg fenyegetõ hangvételû Meciar- nyilatkozatot is, ez azonban nem több, mint egy újabb kérdõjel a már nagyon sokszor megkérdõjelezett szlovák-magyar kapcsolatok történetében.
Az elõbb említett három esemény jelzi, hogy egyre komolyabban kell venni az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kérdését. Elöljáróban leszögezem, hogy magam elkötelezett híve vagyok az egyesülésnek, és a Kereszténydemokrata Néppárt programja nemzeti célnak tekinti a csatlakozást.
Most, amikor az elõkészítés az általános szándéknyilatkozatoktól a konkrétumokhoz ért, álljunk meg egy pillanatra és vizsgáljuk meg, hogyan viszonyul a magyar társadalom és politika a csatlakozás kérdéséhez.
Többször szó esett már itt a parlamentben is arról, hogy az állampolgárok kevéssé ismerik az Európai Unió szervezeteit, döntési mechanizmusait. Vannak, akik szabadságunk elvesztését látnák a csatlakozásban, mások agrártermelésünk felszámolásától, iparunk megsemmisítésétõl tartanak. Akadnak azonban olyanok is, akik a tagsági viszonytól a jólét rohamos növekedését várják, mások meg nem tudják elképzelni, hogy Nyugat-Európa bármi jót is tenne érettünk, tehát a csatlakozási terveket kilátástalannak tartják.
Az állampolgárok többsége ma - vagy talán így is mondhatom, ma még - igennel szavazna egy csatlakozásról szóló népszavazáson, ám a többség nem lenne olyan elsöprõ, mint ahogy azt mi, parlamenti képviselõk, pártvezetõk vagy kormányzati tényezõk szeretnénk.
Engedjék meg, hogy a továbbiakban felsoroljak néhány olyan tényezõt, amely felelõs lehet ezért a helyzetért. Népszerûtlen, nehéz döntések meghozatalakor a kormány gyakran hivatkozik nemzetközi elvárásokra. Érzésem szerint ez hiba. Ne próbálják eljátszani a jó és megértõ doktor bácsi szerepét, akit külsõ kényszerek fájdalmas sebészi megoldásokra késztetnek! Egy-egy ilyen megnyilvánulás csak pillanatnyi elõnyökkel jár, de veszélyezteti a hosszú távú érdekeket. Nem is lenne jó, ha egy döntést csak a nyugati elvárások teljesítése kedvéért hoznánk meg, sõt meg kell tanulnunk, hogy ezen elvárásokkal szemben érdekeinket védõ racionális érveket soroltassunk fel, ahogy ez történt a társulás esetén, és biztos vagyok benne, hogy fog történni majd a végsõ megoldásnál is, ami persze nem Endlõsung.
A kormány nekünk, parlamenti képviselõknek, végsõ soron pedig a választópolgároknak felelõs, nem pedig a magyar viszonyokat csak felületesen ismerõ külsõ szakértõknek. Nemzeti szuverenitásunkat nem az európai csatlakozás veszélyezteti, hanem egyes hivatalnokok és politikusok idejétmúlt, régi beidegzõdéseket idézõ igazodási kényszere.
Nincs hatékony ismeretterjesztés, mondom talán második szempontként, bár ezen a téren megmozdult valami, mégis talán keveset teszünk azért, hogy az állampolgárok megismerkedjenek az Európai Unió kialakulásának okaival, történetével, mûködésével és céljaival.
Nincs az európai csatlakozásnak világos megbízatású felelõse a kormányban. Egy idõben felröppent a hír, tárca nélküli minisztert kap ez a feladat. Én magam örülnék ennek. Most van integrációs stratégiai munkacsoport, államtitkár és a verebek egy, a Külügyminisztériumba beosztott újabb állampolgári posztról is csiripelnek.
A kérdõívek átadása minõségi fordulatot jelent a csatlakozás folyamatában. A kétkedõknek megmutatja, hogy az unió komolyan veszi, készül a bõvülésre, illõ, hogy a kormány is komolyan vegye a felkészülést. Ennek érdekében nem szabad tovább lebegtetni a kormányon belüli munkamegosztással kapcsolatos döntéseket. A csatlakozás kormányzati felelõsének hatékony eszközöket kell kapnia, többek közt az integrációval kapcsolatos - jó értelemben vett - nemzeti propaganda céljaira, és biztosítani kell számára a tagországok felé irányuló propaganda irányítási jogát is. Alapvetõ érdekünk, hogy felvételünkrõl a valós viszonyok ismeretében döntsenek a befogadó országok.
Végezetül el kell kerülnünk, hogy a csatlakozás kérdése belpolitikai csatározások tárgya legyen. A kérdõív kitöltése nyilvánvalóan kormányzati feladat. A kérdéseknek nagyon kis része igényelhet politikai döntést, ezt azonban a magyar parlamenti pártoknak közösen kellene meghozniuk. Javaslom, hogy a Külügyminisztérium a kérdõív tanulmányozására minden ezt igénylõ pártnak adjon lehetõséget és a kormányválasz tervezetének elkészülte után legyen a külügyminiszter úr vezetésével pártközi egyeztetés, és így egy reménybeli konszenzus, egyetértés birtokában adjuk át a kitöltött kérdõíveket az uniónak.
Köszönöm megtiszteltõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)