VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány a múlt év nagy sikereként könyvelte el a gázszolgáltató vállalatok eladását. A sikert, azt hiszem, azóta valamennyi fogyasztó a saját bõrén érezheti; de szeretnék néhány példát idézni arra, milyen visszás helyzetet teremtett a kormány döntése.
Az eltelt rövid idõben kiderült, hogy az új tulajdonosok ugyanúgy a "Mari néni, Jóska bácsi", vagyis a fogyasztók pénzébõl kívánnak fejleszteni, mint azt tették korábban a hazai vállalatok is.
A gázszolgáltatásról szóló törvény kimondja, hogy egy miniszteri rendeletnek kell szabályoznia azt, hogy ha valaki fogyasztóként akar rákapcsolódni a hálózatra, akkor mennyi fejlesztési hozzájárulást kell fizetnie. Nos, ez a miniszteri rendelet egy év késéssel, 1995. augusztus 8-án jelent meg - de akár meg se jelent volna. Ezt ugyanis azóta sem tartja be senki; ha mégis betartaná, abban sem lenne sok köszönet.
A rendeletben van ugyanis két képlet, ami alapján elõször ki kell számítani egy hozammutatót. A hozammutató viszont olyan adatokból számítható ki, amelyeket egyszerû halandó nem ismerhet, vagy pedig nagyon könnyen manipulálhatók. Hadd mondjak egy példát erre:
A képletben szerepel az úgynevezett beruházási költség. Ez a beruházási költség a tanulmánytervekben rögzített, a számviteli törvény szerint aktiválható eszközérték. Az összeg azonban a gyakorlatban 40 százalékkal magasabb, mint a tényleges kivitelezési költség; sõt, tartalmazza azokat a berendezéseket is, amelyeket a szolgáltatónak ingyen kellene biztosítania a fogyasztó számára - például nyomáscsökkentõ mérõberendezések és így tovább.
A rendeletben van egy másik képlet arra az esetre is, amennyiben a beruházás tíz év alatt nem térülne meg. Ebben az esetben a fejlesztést csak akkor valósítja meg a szolgáltató, ha a fejlesztési hozzájárulást a fogyasztó befizeti, holott jogszabály szerint ezt csak a szolgáltatás megkezdésekor kellene megfizetni.
Ehelyett most az a gyakorlat, hogy a leendõ fogyasztóktól elõre összegyûjtik a pénzt, és csak akkor kezdik meg a beruházást, ha a jelentkezõk 50-60 százaléka már ezt elõre befizette. Az összeg egyébként ma körülbelül 65- 100 ezer forint közötti összeget jelent.
Persze, bárki mondhatja azt, hogy akinek gáz kell, az fizesse meg. Pár hónappal ezelõtt ez valóban igaz lett volna, csakhogy ma ezek a befizetett pénzek német, olasz, francia cégekhez mennek - méghozzá állami többségû cégekhez -, és ezzel a pénzzel a magyar fogyasztó Kohl kancellárt, Vranitzky kancellárt vagy Scalfaro és Chirac elnököket támogatja.
Ugyanilyen példának tartom - és a fogyasztók megrövidítését jelenti - a gáz fûtõértékének a manipulálását. A törvény úgy rendelkezik, hogy a minõséget és a mennyiséget mérni kell, illetõleg minél több helyen a fogyasztónál is. Ebbõl ma annyi valósul meg, hogy amikor a Mol átadja a szolgáltatóknak a gázt, akkor két-három helyen az országban valóban mérik a gáz teljesítményét és fûtõértékét, azonban a fogyasztóknál ezt sehol sem mérik. Márpedig szemmel és pénzzel érezhetõen romlik a gáz fûtõértéke, és a fogyasztó egyre többet fizet a rosszabb minõségû gázért.
Azért, hogy a fogyasztók kiszolgáltatottsága csökkenjen, éppen a kormány tehetné a legtöbbet - de sajnos nem teszi. A törvény rendelkezik arról, hogy a kormánynak egy rendeletet kellett volna kiadnia a közüzemi szabályzat létrehozására, amely szabályozza a fogyasztó és a szolgáltató jogviszonyát. Lassan két éve, hogy a törvény megjelent, de Dunai Imre miniszter úr még nem "bírt" egy ilyen rendeletet megalkotni.
Végül hadd zárjam a sort a fogyasztók kisemmizésének legnagyobb jogszabályi eszközével. A törvény 31. §-a kimondja: "A földgáz árának tartalmaznia kell az indokolt befektetések és a hatékonyan mûködõ engedélyesek költségének megtérülését, valamint a tartós mûködéshez szükséges nyereséget."
Ezzel kapcsolatban már csak kérdéseket kívánok feltenni:
Indokolt befektetés-e, ha a vállalat olyan szervezeti egységet mûködtet, amelynek semmi köze nincs a szolgáltatáshoz?
Indokolt befektetés-e, ha az igazgatótanács külföldi tagjai az otthoni bérszínvonalnak megfelelõ díjazásban részesülnek?
Egy szolgáltató mûködése mikor minõsíthetõ hatékonynak?
Végül: mekkora a tartós mûködéshez szükséges nyereség? - és így tovább.
Tisztelt Ház! Az általam elmondottak világossá teszik, hogy a gázszolgáltató vállalatok privatizációjával a kormány az égvilágon semmit nem oldott meg. A fogyasztók ma kiszolgáltatottabb és reménytelenebb helyzetben vannak, mint korábban. A törvényrõl bebizonyosodott, hogy nem tartják be, nem védi a fogyasztókat, és a kormány a mai napig nem hozott meg fontos rendeleteket. Ráadásul ma a befizetett forintok külföldi cégeket támogatnak.
Mivel a kialakult helyzet orvoslására a kormány semmilyen hajlandóságot nem nyújt, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója kezdeményezni fog egy javaslatot az Országgyûlés elõtt, amely a fogyasztók érdekvédelmét nagyobb mértékben biztosíthatja. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)