VARGA LAJOS, a gazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselõtársaim! Az elõterjesztést a gazdasági bizottság még az elmúlt év októberében tárgyalta; valószínûleg ez az oka annak, hogy a hirtelen rákérdezésre Tardos képviselõtársunk bizonytalanul válaszolt.
A gazdasági bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta az elõterjesztést a közlekedéspolitikáról és az annak megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról.
Itt gyakorlatilag be is fejezhetném a mondókámat. Amiért nem teszem, az elsõsorban az, hogy a gazdasági bizottságban igen részletes és felelõsségteljes vita folyt arról, amit a gazdaságpolitika fölvázolt, és amirõl itt a miniszteri expozéban is hallhattunk.
Általánosságban elõször arról beszélnék, amiben teljes egyetértés volt. Egyetértés volt abban, hogy Magyarország geopolitikai helyzete predesztinálja Magyarországot arra, hogy tranzit szerepkörre készüljön, és ezeket az elõnyöket nekünk ki kell használni. Ugyanígy egyetértés volt abban, hogy ezek az elõnyök egybeesnek az Európai Unió célkitûzéseivel, és ezeket az elõnyöket is feltétlenül ki kell használnia Magyarországnak. Tulajdonképpen egyetértés volt abban is, hogy a közlekedéspolitikával kapcsolatban egységes rendszerként kell kezelni a közlekedést, és a különbözõ fejlesztéseket egymással összhangban kell megvalósítani.
Ugyanakkor természetesen vita volt különbözõ részletkérdésekben. Az egyik legfontosabb vagy leginkább kiélezett vita arról szólt, hogy lehet-e egyszerre négy stratégiai fõirányt megjelölni. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõje egyértelmûen helytelenítette azt, hogy négy stratégiai fõirány jelenik meg az anyagban. Õ úgy gondolta, hogy egyetlen ilyen megjelenés kell. Végeredményben mi is egyetértettünk azzal, hogy jó lenne, ha egy konkrét mondatban röviden meg lehetne fogalmazni a stratégiai fõirányt, ugyanakkor ezt a bonyolult témát nem lehet egy mondatba besûríteni. Azok a feladatok, amelyek négy stratégiai fõirányt jelölnek meg, egymással szoros összefüggésben vannak; ilyen értelemben lehet ezt a gazdaságpolitikát négy fõirányra felfûzni.
Ugyanígy vita volt abban, hogy adott esetben lehet-e a szûkös gazdasági- pénzügyi helyzetben ilyen nagyságrendû, ilyen nagy pénzigényû célkitûzéseket tenni, vagy a jelenlegi pénzügyi helyzethez igazodva kellene egy-egy prioritást kijelölni, és ezekhez igazodva egy szûkebb és minimálisabb programot megfogalmazni.
A vitában az kristályosodott ki, hogy a közlekedéspolitika minden körülmények között egy hosszabb idõtávot foglal át, és ha a parlament - amely az ország közvéleményének a megtestesítõje - egy ilyen programot el tud fogadni, akkor erre - mint ahogy miniszter úr azt az expozéjában is kifejtette - az éves költségvetés tárgyalásakor a mindenkori pénzügyi lehetõségek mentén fel lehet fûzni azokat a feladatokat, amelyeket idõrõl idõre kijelölünk.
Az akkoriban még egységes MDF-nek a képviselõje különösen fontosnak tartotta kiemelni azt, hogy szükséges megfogalmazni a közszolgálatiság fogalmát; ezt elsõsorban a személyszállításra, de bizonyos körülmények között az áruszállításra is értelmezte. Ebben igazából nem volt vita közöttünk, bár a miniszter úr ezzel kapcsolatban óvatosságra intett, hiszen a közszolgálatiság - mint ahogy az expozéban is elhangzott - részint állami feladatokat jelent, részint önkormányzati kötelezettségvállalásokat is kell hogy jelentsen.
A vita keretében elõjött az is, kell-e, hogy a Kijev-Rijeka tervezett autópálya ebben a koncepcióban szerepeljen. Gyakorlatilag úgy ítéltük meg, hogy ez egyéb környezetvédelmi, területfelhasználási szempontok figyelembevételével ma elég vitatott téma. Úgy gondolom - és engedjék meg, hogy most egy picit a saját véleményemet is befûzzem a bizottsági véleménybe - , hogy a kombinált fuvarozás keretében talán eredményesebb árufuvarozási kapcsolatot lehetne Rijeka és Kijev között megvalósítani, mintsem egy autópályát kiépíteni, ami kifejezetten árufuvarozási céllal épülne meg ebben a vonatkozásban. A bizottság egyébként nagyon fontosnak tartotta azt is, hogy a kombinált fuvarozás, a logisztikai központok kiépítésre kerüljenek, tehát ebben igazából vita nem volt közöttünk.
Vitát képezett az is, hogy a vasúti tranzitútvonalaknak a 160 kilométeres sebességre történõ kiépítése vajon reális cél-e. A vita keretében abban maradtunk, hogy hosszú távon - az Európai Unió Balkán felé történõ kiépülésével - mindenképpen reális célkitûzés és fontos követelmény lesz az, hogy a 160 kilométeres sebességet a nemzetközi vasúti fõútvonalakon meg lehessen teremteni. Az expozéban miniszter úr szintén ezt a két fõirányt - a hegyeshalmit, ami jelen pillanatban már épül, és a budapest-kelebiai vonalat - említette. Nyilvánvalóan vannak egyéb fõirányok is, amelyeket egy hosszabb távú idõintervallumban lehet megvalósítani.
Körülbelül ezek voltak azok a témák, amelyek a gazdasági bizottság ülésén a közlekedéspolitikával kapcsolatban vitát váltottak ki.
Még egy igen érdekes észrevétel is elhangzott, amit gyakorlatilag nem vitattunk, de amit - a mai napirend elõtti hozzászóláshoz is egy picit kapcsolódva - fontosnak tartok elmondani: kialakult egy olyan vélemény - és mint mondtam, ezzel nem vitatkoztunk, ezzel egyetértettünk -, hogy nem elsõsorban az Európai Unióhoz való csatlakozás az, ami miatt a közlekedést Magyarországon fejleszteni kell, hanem a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a magyar nemzetgazdaság, közvetve Magyarország népessége és állampolgárai miatt kell ezt fejleszteni.
Ezzel a gondolattal ajánlom önöknek a gazdasági bizottság nevében megvitatásra és általános vitára a közlekedéspolitikáról szóló javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
(10.10)