DR. HATVANI ZOLTÁN, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A kormányok az egyes nemzetgazdasági ágazatokra kidolgozott fejlesztési irányokat és célokat ágazati politikákban fejezik ki. Ugyancsak az ágazati politikákban határozzák meg a fejlesztésekhez szükséges eszközöket is. Ezek az ágazati politikák természetesen összhangban állnak a kormány programjával, hiszen annak megvalósítását is hivatottak szolgálni. Az egyes kormányok ágazati politikáinak idõhorizontjai azonban általában messze meghaladják a kormányzati ciklusidõt, hiszen az azokban megfogalmazott fejlesztések hosszú idõre meghatározzák egy-egy nemzetgazdasági ágazat fejlõdésének irányait, növekedési ütemét, belsõ arányait, más ágazatokhoz való viszonyát és így tovább. Az ágazati politikák végül is meghatározóak az ország gazdaságának fejlõdésére, jövõjére.
Az ágazati politikák nélkül való kormányzás elõbb-utóbb súlyos konfliktusokat, aránytalanságokat és fejlõdési zavarokat idéz elõ bármely ország gazdaságában. Hasonló következményekkel jár a helytelen koncepcióra alapozott ágazati politika is, vagy akár a legjobb szakmai és politikai alapokon készült ágazati politika is, ha az nincs összhangban a nemzetgazdaság más ágazatainak fejlesztésével, esetleg magával az állami költségvetéssel.
Tisztelt Országgyûlés! Mint tudjuk, a közlekedés az egyik olyan stratégiai ágazata a nemzetgazdaságnak, amelynek fejlesztése a legalaposabb összehangolást igényli a kormány programjával, a nemzetgazdaság más ágazatainak fejlesztési céljaival, az ország gazdaságföldrajzi helyzetével, a világgazdaság adott régióra vonatkozó prognózisával, de nem utolsósorban az ország pénzügyi lehetõségeivel.
A magyar közlekedés történetében a Széchenyi István nevéhez fûzõdõ elsõ közlekedéspolitikai koncepciótól napjainkig olyan történelmi események játszódtak le, amelyek a közlekedési ágazat mai irányítóit rendkívül nehéz feladatok elé állítják.
(10.40)
Hiszen mûködtetniük kell egy olyan ágazatot, amelynek eszközei rendkívüli mértékben leromlottak és korszerûtlenek, amelyeknek a nyomvonalai nem felelnek meg az ország belsõ szállítási, közlekedési igényeinek, de még annyira sem felelnek meg a gazdaságföldrajzi helyzetünkbõl prognosztizálható jövõbeni feladatainknak.
Rendkívüliek a közlekedési tárca feladatai akkor is, amikor közlekedéspolitikai koncepciót, illetve közlekedéspolitikát kell kidolgoznia. Olyan helyzetben kell stratégiai tervet készítenie ugyanis a magyar közlekedés jövõjérõl, amikor a belgazdaság elsõsorban minõségi változásokat, korszerûsítést igényel, jövõbeni igényei pedig nem ismertek. Ugyanez a helyzet a külgazdaság igényeit illetõen is. A maiak elsõsorban a korszerûsítést várják, a jövõbeniek pedig csak prognosztizálhatóak. A minisztériumnak olyan körülmények között kellett közlekedéspolitikát kidolgoznia, amikor a fejlesztés hazai forrásai a minimális fejlesztési igényekhez sem elégségesek.
Tisztelt Országgyûlés! Végül is a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szakértõi által 1993-ban megkezdett munka termékeként 1995 nyarára elkészült a Magyar Köztársaság közlekedéspolitikája, amelyet a kormány a H/1311. számú országgyûlési határozati javaslat kíséretében az Országgyûlés elé terjesztett, mi pedig általános vitáját a mai napon megkezdtük.
A közlekedéspolitika, csakúgy, mint más ágazatok politikája, a kormány eszköztárának része, megvalósításához rendelkezik a szükséges eszközökkel. Az ilyen és hasonló jelentõségû ágazati politikákat azonban a kormányok tájékoztatási célból rendszerint az Országgyûlés elé terjesztik. A megismerés és a vita azonban nemcsak az ügy nemzetgazdasági és társadalmi jelentõsége miatt fontos, hanem azért is, mert mint a bevezetõben említettem, az ágazati politikák idõhorizontja több kormány ciklusidején is átível. Éppen ezért is jó lenne, ha a szakmai alapokon folyó vita után az Országgyûlés teljes egyetértéssel fogadná el a kormány ezen elõterjesztését.
A kormány az országgyûlési határozati javaslatában kiemelte a közlekedéspolitika stratégiai fõirányait, annak fõ pilléreit. Az elõterjesztõ javaslata szerint az Országgyûlés határozatban venné tudomásul a közlekedésfejlesztés négy fõirányát.
A közlekedéspolitika elsõ stratégiai iránya az Európai Unióba integrálódás elõsegítése. Vajon vitatható-e, tisztelt képviselõtársaim, hogy a gazdasági és politikai integrálódás szerelvényei csakis valódi közlekedési útvonalakon haladhatnak nyugatról keletre?
A közlekedéspolitika második stratégiai iránya a szomszédos országokkal az együttmûködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlõdésének elõsegítése. Ez a fõirány a közlekedés határsemleges, regionális jelentõségét emeli ki. Vajon nem várjuk-e mindnyájan, hogy az olyan gyakran emlegetett elõnyös földrajzi helyzetünkbõl valós gazdasági eredményeket élvezzünk? Vajon nem szeretné-e valamennyi ország itt Kelet-Európában is, hogy a kényszer intézményei helyett a közlekedés sûrû, erõs hálója kapcsoljon össze? És vajon nem várjuk-e - mi, az ország keleti felén élõ polgárok különösen -, hogy korszerûsödõ vasútvonalak és autópályák oldják elmaradottságunkat, és hozzák el térségünkbe a munka és alkotás örömét?
A közlekedéspolitikánk harmadik stratégiai iránya az emberi élet és a környezet védelme. Amikor közlekedési útvonalakról álmodunk, egyetlen percre sem feledhetjük, hogy a közlekedés olyan ágazat, amely áldásai mellett az ember számára rengeteg veszélyt rejt. Nem fogadható el közlekedéspolitika, amely nem helyezi elõtérbe az ember és környezetének védelmét.
A közlekedéspolitika negyedik stratégiai iránya a hatékony, piackonform közlekedésszabályozás. A közlekedési ágazat számára ma ez az egyik legnagyobb feladat. Jóllehet megszülettek azok a legfontosabb törvények, amelyek megteremtették a piackonform közlekedésszabályozás lehetõségeit, közel sem mondható el, hogy ezzel biztosítva volna valamennyi feltétel a közlekedési ágazat fejlett piacgazdaságokra jellemzõ mûködéséhez. Nagyon fontos fejlesztési iránya ez a magyar közlekedési ágazatnak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Természetesen a négy fõirány nem alternatívákat jelent és nem bizonytalanságon alapszik. Ahogyan az elérendõ cél sem - mint hallottuk már több felszólalásból is - fogalmazható meg precízen és elég kifejezõen egyetlen mondatban, úgy természetesen a célok elérési irányai sem fejezhetõk ki egyetlen mondatban.
Az elõterjesztett határozati javaslatban a kormány azt kéri az Országgyûléstõl, hogy értsen egyet a határozatban megjelölt közvetlen és közvetett eszközök felhasználásával. Természetesen egy nemzetgazdasági ágazat politikáját nem lehet néhány mondatba zsugorítani. De nem lehet olyan részletekkel sem terhelni, ahogy azt Torgyán József képviselõtársam felsorolta, hiszen ez pontosan a lényeg kiemelését veszélyeztetné. Az õáltala felsorolt igényeket majd e politika alapján az úttervezõ, a vasúttervezõ mérnökök és a menetrendkészítõk fogják részleteiben kidolgozni.
Tisztelt Országgyûlés! Tudva, hogy közlekedési ágazatunknak e közlekedéspolitikában körvonalazott fejlesztése létkérdése a magyar gazdaságnak, azt javaslom, támogassuk országgyûlési határozattal is a fejlesztési stratégia fõirányait és az ehhez szükséges eszközrendszert. Vitassuk meg, ha kell, javítsuk és fogadjuk el egyetértéssel a kormány határozati javaslatát.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)