BOGÁRDI ZOLTÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy a közlekedés fejlesztésében óriási a lemaradás, és ezt a lemaradást valamilyen formában - gyorsított tempóban - be kell hoznunk, ha Európához akarunk tartozni.
Hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, egészen röviden át kell tekintenünk a közelmúlt, és egy kicsit a távolabbi múlt történéseit a közlekedéspolitikában. A szocialista gazdaság nem ismerte fel a közlekedés fontosságát, és tulajdonképpen egy folyamatos elmaradás, egy rossz régi helyzet konzerválása folyt, ami nagyon nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. Emlékezzünk csak: 1968-ban ismerte fel az akkori vezetés, hogy ebben az ügyben valamit tenni kell, és az akkori parlament akkor fogadott el egy nagyon sokat ígérõ, ám tartalmában, megvalósíthatóságában gyenge elképzelést. Arra sem árt visszaemlékeznünk, hogy az autópálya-építés Magyarországon csak a hatvanas években indult el rendkívül lassú, vontatott tempóban. A nagyvárosi körgyûrûk, a városokat elkerülõ szakaszok pedig egyáltalán nem is épültek meg. Ezek a teendõk az Antall-kormányra maradtak, mégpedig tûzoltás jelleggel.
Egyébként nemcsak Magyarországon volt ilyen a helyzet. Azt hiszem, erre a legjobb példa Németország. Érdemes megnézni, hogy milyen fejlettségû volt a közlekedés a nyugati tartományokban - a volt Szövetségi Köztársaságban -, és milyen volt a hajdani NDK területén.
Akkor, amikor az Antall-kormány kidolgozta a közlekedésre vonatkozó elképzeléseit, ezt mind figyelembe kellett venni. Tulajdonképpen ez a koncepció, ami most a parlament elé került, annak a folytatása; és nem szükségszerûségével, hanem annak tartalmával van csupán a Magyar Demokrata Fórumnak vitája.
Mivel a közlekedés mindegyik ágában jelentõs volt a lemaradás, ezért nagyon nehéz volt - fõleg pénz hiányában - mindennek eleget tenni. Emlékezzünk csak: annak idején kitaláltatott egy sosem volt verzió, az önfinanszírozó vasút, ez aztán teljesen padlóra is küldte a MÁV-ot. S úgy néz ki, a MÁV talpraállítása az elõzõ és a mostani kormánynak is túl nehéz feladatnak bizonyult, de mindenképpen meg kell oldani, mert vasúti közlekedés nélkül egy modern közlekedéspolitika elképzelhetetlen.
A koncepcióval kapcsolatos legfontosabb kifogásunk az, hogy nem mondatik ki egyértelmûen, hogy minden régióban, az ország bármely pontján lakó állampolgárnak ugyanolyan joga van a közlekedésre, a munkába járásra, mint a nagyvárosban lakónak. Ez ebben a koncepcióban sajnos nem érvényesül, nem mondatik ki. Ha figyeljük a piacgazdaság hatásait ezekre az - úgymond - lemaradó régiókra, akkor azt látjuk, hogy ez a lemaradásuk folytatódik. Folytatódik, mert tudjuk, hogy a MÁV azzal a kérdéssel foglalkozik - és ez egy folyamat, nem most kezdõdött -, hogy a gyenge forgalmú vasútvonalaknak a felszámolását végrehajtja, nem tartja fenn ezeket a vasútvonalakat. A Kósa képviselõtársam által említett privatizáció a Volán vállalatoknál pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ezeket a nyilvánvalóan nem kifizetõdõ személyszállítási járatokat nem fogja fenntartani az új tulajdonos. Szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a mindenkori kormányzatnak ebben kötelessége van. Kötelessége biztosítani az ezekben a régiókban lakó embereknek a közlekedés lehetõségét - és ez mindig állami feladat kell hogy legyen! Nem beszélve arról, hogy nemcsak a személyszállítás igénye jelenik meg ezekben a régiókban, hanem a fuvarozás, a gazdasági életbe való bekapcsolódás igénye is. Jól megszervezett szállítás nélkül ennek a lehetõsége sincs meg.
Meg kell említenem a környezetvédelmi hatást. Tudjuk, az egyik legnagyobb környezetszennyezõ maga a közelekedés, a szállítás. Jók a célkitûzések, jók az elképzelések arra vonatkozóan, hogy a kevésbé környezetszennyezõ szállítási módok kerüljenek elõtérbe - itt elsõsorban a vízi útra és a vasútra gondolok - , de nem látom biztosítva ezeknek a feltételeit. Nem tudom, hogy ezek az elképzelések milyen forrásokból, hogyan érvényesülnek, és hogyan tudja végrehajtani a kormányzat azt, amit ebben a koncepcióban leírt.
Egy gondolattal visszatérve a személyszállításra: szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy vannak olyan területei az országnak, ahol a tömegközlekedés szervezése, az utak karbantartása nem a kormányzat feladata volt ezideig, hanem az azon a területen gazdálkodó állami gazdaságé vagy más gazdálkodó egységé. Ezeknek a privatizációja, illetve megszûnése folytán könnyen elõfordulhat, hogy rövidebb, egyes településeket összekötõ utak gazda nélkül maradnak - ezek egyébként ma is tragikus állapotban vannak, tehát ezeknek a felújítása, karbantartása ma is szükséges volna -, ennek következtében magának a szállításnak a biztosítása sem megoldott. Erre mindenképpen gondolni kell, mert ez ugyancsak központi kormányzati feladat.
Még egy gondolat, ami nem kimondottan a vidéki, sokkal inkább a nagyvárosi, egyébként is erõsen terhelt, környezetvédelmileg erõsen szennyezett területekre vonatkozik; ez a legkörnyezetkímélõbb közlekedési eszköz, a kerékpár, és ezzel összefüggésben a kerékpárút-hálózat biztosítása. Nagyon sajnáltam, hogy az 1992-ben elindult folyamatot - emlékszünk rá, hogy az akkori kormány elfogadott egy elképzelést, miszerint az ország kerékpárút- hálózatát nagyobb tempóban kell építeni, mint a közúti hálózatot, hiszen ezen a területen nagyobb a lemaradás - a jelenlegi kormány nem folytatja. Nem biztosított eszközöket a kerékpárút-hálózat továbbépítésére, ebbõl adódóan Magyarországon, fõleg a nagyvárosokban sokkal kisebb a kerékpárhasználat, mint hasonló méretû nyugat-európai városokban. Nagyon jelentõs környezetvédelmi hatása van annak, ha erre a kormányzat odafigyel, és ezt tényleg szívügyének tekinti. Mert ha nem történik meg - ez már többször is elhangzott ebben a Házban -, akkor nagyvárosaink rövid idõn belül nemcsak lakhatatlanok, hanem járhatatlanok is lehetnek. Ugyanis elképzelhetetlen olyan úthálózat fenntartása egy Budapest méretû városban, amelyik mindenkinek biztosíthatja a személyautóval való közlekedést a városon belül, és tudjuk, hogy a tömegközlekedés szerepe a nagyvárosokban is jelentõsen csökkent az utóbbi idõben.
Tehát a Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy ebben a témában - a közlekedés fejlesztésében - sokkal sürgõsebb tennivalók vannak annál, mint amilyen tempóban ez jelenleg történik. Minden jó megoldásban partnerok vagyunk. A kormányzatnak segítünk biztosítani a forrásokat a költségvetésbõl, ha erre van szükség, akár többpárti egyeztetésen is hajlandók vagyunk részt venni, de ebben az ügyben sürgõs lépésekre van szükség, mégpedig olyan lépésekre, ahol a folyamatok egymásra épülnek. Tehát hogy az egyik kormány olyan elõterjesztést készítsen, amit a következõ - nem tudjuk, hogy milyen - kormány el tud fogadni, és nem fogja megmásítani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
(11.20)