DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindössze egy elemre szeretnék utalni Szabó Iván hozzászólásából. Nevezetesen: mi volt az eredendõ oka annak, hogy ezt az úgynevezett kiegészítõ konszolidációs eljárást, amely körül olyan nagy vita bontakozott ki, le kellett bonyolítani.
Szabó Iván azt vezette elõ, hogy a konszolidáció összegének meghatározása, tehát a kétes, behajthatatlan követelések állománya összegének meghatározása a bank menedzsmentjének a feladata. Ez rendben van. Azt azonban a Pénzügyminisztériumnak kellett tudni, hogy a tõkemegfelelési mutató elérése nem bruttó, hanem nettó tõkemegfelelési mutatót jelent. Ha tehát a Pénzügyminisztérium követelményként elõírja, hogy a kockázati tõketartalékot nem három év alatt, hanem egyetlen év alatt kell feltõkésíteni, akkor tudnia kell, hogy ennek a meglevõ tõkeállomány csökkenése lesz a következménye. Ha azt akarja, hogy ezek után is meglegyen a célul kitûzött és kormány által vállalt úgynevezett 8 százalékos tõkemegfelelési mutató, akkor ennyivel meg kellett volna emelni a konszolidációs juttatást. Miután ez nem történt meg, innentõl kezdve már nem a bank menedzsmentje volt az, aki döntési helyzetben volt, hanem az állam mint tulajdonos, és ezt bizony a Pénzügyminisztériumnak kellett csinálni.
Tehát a logika ott törik meg, hogy a pótlólagos konszolidációs lépésnek az oka nem a bankmenedzsment rossz kalkulációja, hanem a bruttó és a nettó tõkemegfelelési mutató közötti különbség összekeverése, ami viszont pénzügyminisztériumi ügy. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)