KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! A tények, amelyeket ismertetett a kérdésében, kétségtelenül megtörténtek.
Én a válaszban természetesen a magyar állampolgárokról szólok, hiszen a Magyar Külügyminisztériumnak, a magyar nagykövetségnek, külképviseletnek csak magyar állampolgárok ügyében van lehetõsége eljárni. A magyar állampolgárok, akiktõl megtagadták a határ átlépését, érvényes útlevéllel rendelkeztek, és mivel 1966-ban született megállapodás a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a vízummentességrõl, így vízummal nem kellett rendelkezniük, tehát a határátlépés törvényes feltételei adottak voltak. Ezek után tagadták meg a belépést, amely - és Csapody képviselõ úr nagyon pontosan fogalmazott - nem jogsértés, hanem barátságtalan lépés, ugyanis minden államnak szuverén joga, hogy akár érvényes útiokmányok birtokában is visszautasítsa valakinek az ország területére történõ belépését.
A Külügyminisztérium két dolgot tett. Április 25-én belgrádi ügyvivõnk a jugoszláv külügyminisztérium területileg illetékes fõosztályánál tette szóvá az ügyet, hivatkozva arra, hogy ez barátságtalan lépés, és kért magyarázatot. A magyarázat annyiból állt, hogy a rendezvényt egy Jugoszláviában be nem jegyzett szervezet rendezte, és erre nem kívánták a belépést biztosítani. napon kérette be a Külügyminisztérium területileg illetékes fõosztályvezetõje a jugoszláv képviseletet vezetõ ideiglenes ügyvivõt, tette szóvá és kért magyarázatot az esetre, hangsúlyozva, hogy az ilyen lépések nem szolgálják a két ország közötti együttmûködést, azokat a kapcsolatokat, amelyek bõvítésére most valóban megnyíltak a lehetõségek. Köszönöm. (Taps.)