AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Amit kérdése elsõ részében elmondott, azzal, azt gondolom, egyet lehet érteni. Én is úgy látom, hogy az infláció gyorsulásának, egy magas inflációs szint állandósulásának valóban nagyon komoly gazdasági és társadalmi veszélyei vannak. Nem véletlen tehát, hogy a kormány az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai céljának jelenleg pontosan az infláció mértékének levitelét tartja.
Szeretném hozzátenni azt is, hogy természetesen nem jókedvünkben döntöttünk tavaly úgy, hogy tudomásul vesszük az infláció átmeneti emelkedését. Sajnos itt arról van szó, hogy amikor bizonyos gyógyszereket beadnak a betegnek, akkor azoknak kedvezõtlen mellékhatásai is lehetnek. Itt tehát konkrétan az történt, hogy egyrészt a régóta halogatott energiaár-emelésnek, másrészt pedig a fizetésimérleg-probléma egyszeri kezelésének - leértékelés, vámpótlékemelés -, miközben sok szempontból pozitív hatása volt, sajnálatos módon ebbõl az egy szempontból negatív hatást gyakorolt.
Én tehát azzal teljesen egyetértek - ez a törekvésünk is -, hogy most a gazdaságpolitikában már egyenrangúnak kell lenni az egyensúlyjavítás folytatásának és az infláció leszorításának.
Ami a számokat illeti, azért szeretném felhívni a képviselõ úr figyelmét, hogy ha a havi indexeket nézzük, akkor azért januárban a tizenkét havi visszatekintõ index 28,9, februárban 28,3, márciusban pedig már 25,6. Tehát a mostani március a tavalyi márciushoz képest már lényegesen alacsonyabb. És ha megnézem ennek a belsõ összetételét, akkor azt látom, hogy a 25,6-en belül az élelmiszerek esetében - ami azért a legalapvetõbb vagy egyik legalapvetõbb tétel az infláció megítélése szempontjából - csak 18,8 százalékról van szó.
Ezek a jelek világosan arra mutatnak, hogy az inflációs folyamat határozottan megindult lefelé, és ezt mindenképpen jó jelként kell értékelni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)