KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Az ön kérdése mögött tulajdonképpen az húzódik meg, hogy egy térségben problémák vannak, ott megjelenik a miniszterelnök és utána megoldja a problémákat. Azt gondolom, ehelyett az a célszerûbb, az a célravezetõbb, ha megtaláljuk a különbözõ felmerülõ problémáknak az intézményes megoldási lehetõségeit, illetve egyeztetési lehetõségeit.
Ez történik az adott térségben is akkor, amikor egy 1995-ös kormányhatározat alapján létrejött az a tárcaközi bizottság, amely egyezteti a felmerülõ problémákat, és keresi rájuk a megoldásokat, ha szükséges, akkor ott helyben, azonnal. Ha pedig az egy kormányzati intézkedést igényel, akkor jelzést tesz a kormányzatnak.
Ugyanezt a célt szolgálják azok a bizottságok, amelyek akár megyei szinten, akár a településeken, helyben megalakultak, s amelyek munkájában egyébként a kormány képviselõje részt vesz. Ezen túlmenõen valóban voltak olyan személyes látogatások, amelyek kapcsán információkhoz lehetett jutni, illetve a térség polgármesterei különbözõ felmerülõ gondjaikat levélben is jelezték a kormány részére, illetve ezzel kapcsolatban megfogalmazták azon igényeiket, amelyekrõl azt gondolják, hogy az IFOR-erõk kapcsán mindenképpen kielégítendõk, és amelyek között valóban vannak olyanok, amelyeket ki kell elégíteni és ezek kielégítést is nyernek. Más ügyekben természetesen vita van a kormányzat és az érintett polgármesterek között, hiszen a költségvetés keretei itt sem adnak lehetõséget arra, hogy széles körben kerüljenek sorra beruházások azért, mert az IFOR-erõk ott tartózkodnak.
Ugyanakkor nem vitatja senki, hogy az adott térség lakosságának valóban el kell viselnie ezt a helyzetet és ez a helyzet az ország megítélése, külföldi kapcsolatrendszere, illetve jövõbeni céljai szempontjából valóban fontos.
Én azonban biztos vagyok abban, hogy egyrészt a Clinton-látogatás nem adott volna lehetõséget a széles körû tájékozódásra a szükségképpen rövid ideig tartó és ezért a protokolláris jellegû beszélgetéseknek ilyen hozadéka általában nem szokott lenni. Másrészt a Clinton-látogatás kapcsán annyira bizonytalan volt a program összeállítása, illetve a látogatás idõpontja, illetve idõtartama - mint arról egyébként a korabeli sajtóból is értesülhettünk részletesen -, hogy eleve nem volt lehetséges egy ilyen találkozónak a megszervezése.
El tudom képzelni természetesen, hogy a jövõben a miniszterelnök úr akár a térségbe látogatva, akár más módon találkozik az érintett polgármesterekkel, illetve a helyi vezetõkkel. Azonban ez a látogatás sem fog változtatni azon a tényen, hogy a kialakított mechanizmusoknak megfelelõen mûködik a problémák kezelése és ez a jövõben is így kell hogy legyen.
Azt tartom célszerûnek, ha ilyen intézményes mechanizmusokon keresztül foglalkozunk a kérdésekkel és keressük a megfelelõ megoldásokat a térség egyébként valóban létezõ problémáival kapcsolatban. Köszönöm a figyelmet. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormányzópártok padsoraiban.)