DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõ Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nagy figyelemmel hallgattam képviselõ úr interpellációját. Egy helyütt úgy fogalmazott, hogy egy állítólagos külföldi tudományos tantételt alkalmazok a hazai viszonyokra.
Szabó András írta 1979-ben: "A nyugati országok kriminológiájában úgyszólván általánosnak mondható az a vélemény, hogy a fejlõdés és a szabadság árát szükségképpen a bûnözéssel kell megfizetni."
1993-ban Budapesten, a XI. nemzetközi kriminológiai kongresszuson az egyik elõadásban ez hangzott el: "Kelet- és Közép-Európa országainak, a fejlett ipari államokhoz hasonlóan, többek között az emelkedõ bûnözéssel kell fizetniük a szabadságért."
A "Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon" címû tanulmányban, 1984-ben olvashattuk: "Már eddig is kárt okozott és hosszú távon még inkább súlyos politikai és erkölcsi kárt okoz az a szemlélet, amely a társadalmi beilleszkedési zavarok - ezek egyike a bûnözés - jelenségeiben holmi takargatni és elkendõzni való társadalmi tényt lát, és nem néz szembe határozottan azzal, hogy minden fejlõdõ és modernizálódó társadalomnak meg kell tanulnia tartósan együtt élni e zavarokkal."
ENSZ-szakértõk 1992-ben tették közzé az 1970 és 1985 közötti évek bûnözésének a társadalmi-gazdasági fejlõdés kontextusában végzett vizsgálatáról készült jelentést. E folyamatok elemzése alapján a világ bûnözésének további emelkedésével számolnak az ezredfordulóig, és nagyobb növekedést tételeznek fel a világ fejlettebb régióiban, mint a kevésbé fejlettekben. Ez a növekedés számot vet azzal, hogy közben az államok egyáltalán nem tétlenkednek: növekedik a százezer lakosra számított rendõri létszám - remélhetõleg Magyarországon is -, fejlõdik a törvényhozás, fokozódik a bûnözés elleni nemzetközi összefogás, javul az igazságszolgáltatás, a bûnmegelõzõ tevékenység, és az egész büntetés-végrehajtási rendszer. Ezek a dolgok a kriminológiai irodalomban közismertek.
Álmomban sem jutott eszembe, hogy az általam elmondottak akként is értelmezhetõk, ahogy azt a képviselõ úr tette. Ellenkezõleg: arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a bûnözés növekedése Magyarországon - de másutt sem - nem nyári zápor és nem átfutó esõ, hanem tartós tendencia. A törvényhozásnak, a bûnüldözésnek és az igazságszolgáltatásnak erre kell felkészülnie. A bûnözés növekedésének többféle tudományos magyarázata ismert, az azonban nem kétséges, hogy ez összefügg a társadalmi-gazdasági fejlõdéssel.
Az elsõ kérdésre a válaszom: én nem kívánom sem az egyénnek, sem a társadalomnak felszámolni a szabadság árát. A bûnözés alakulásából fakadó veszélyek komolyságára szerettem volna felhívni a figyelmet.
(15.30)
A második kérdésre a válaszom: a bûnözés ebben a régióban is, de az egész világon is a maga törvényszerûségeinek engedelmeskedik. A bûnüldözés és az igazságszolgáltatás természeténél fogva az elkövetett bûncselekményre reagál annak érdekében, hogy újabbakat megelõzzenek. A bûnözés elleni küzdelem azonban nem korlátozható a hatósági fellépésre. Átfogó bûnmegelõzési stratégiára van szükség, amely átfogja az állami és a társadalmi tevékenységek egész rendszerét. Csak ilyen stratégia alapján bizakodhatunk abban, hogy a bûnözést ellenõrizhetõ folyamatként kezeljük és a lehetõ alacsony szinten tartsuk. Én annak idején még azt tanultam, hogy a kommunizmusban a bûnözés meg fog szûnni, mert megszûnik a kizsákmányolás. Én viszont már nem ezt tanítottam.
Kérem tisztelettel válaszom szíves elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)