DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én nem kívánok belebocsátkozni a Házszabály értelmezésébe - azt gondolom, valóban meg kellene tenni ezt az illetékes bizottságnak, meg elég sok érv el is hangzott itt elõttem -, azonban az utolsó felszólalásra reagálva szeretném megkérdezni, vajon miért nem tetszett szót ejteni arról, hogy indokolta-e az államtitkár úr a kérését vagy nem. Ez valahogy kezd elsikkadni a vitában, holott a lényeg itt van. (Közbeszólások a bal oldalról.)
A lényeg itt van, kérem tisztelettel. Nem elõször bontakozik ki ügyrendi vita arról, hogy a tisztelt kormány elmulasztja teljesíteni azt a kötelezettségét, amely különbözõ alkotmányos erejû törvényekbõl fakadóan rá nézve megvan e Ház elõtt, azaz, hogy a törvényhozás, amelynek itt a tagjai ülnek, ellenõrzi a végrehajtó hatalmat, vagyis a kormányt. Ezen ellenõrzési jogát többedszer nem sikerült gyakorolni interpellációs idõben, mert a miniszter úr vagy nem jön be, vagy nincs meg éppen a válasza, vagy nem kapta meg a kérdést, vagy éppen úgy gondolja, hogy két hét gondolkodási idõ nem volt elegendõ arra, hogy itt, a plénum elõtt választ adjon.
Óhatatlanul felmerül - nyilvánvalóan a tévénézõkben is - az a kérdés, hogy vajon nem az-e a probléma... (Zaj, közbeszólások a bal oldalról.) Nyugalom, uraim, nyugalom! Nem mostanról beszélek! Vajon nem az-e a probléma, hogy kínos itt és most, ebben a pillanatban választ adni egy meglehetõsen kínos kérdésre.
(16.40)
Azt gondolom, hogy azzal a lépéssel, amit Akar László államtitkár úr tett, nem az ellenzéknek ártott a legtöbbet, hanem a saját kormányának. De ezt talán önök tudják jobban. (Közbeszólások a jobb oldalról: Így van! - Taps az ellenzék padsoraiból.)