DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyûlés! Közel 12 hónapos törvény-elõkészítõ és további 6 hónapos törvényalkotó munka eredményeként a tisztelt Ház néhány perc múltán megkezdi a határozathozatalt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról.
Úgy gondolom, nagyon fontos törvényjavaslatról van szó. Kérem, adjanak nekem lehetõséget, hogy körülbelül tíz percben összefoglaljam a vitát.
Ez a törvény elfogadása esetén mintegy százezer hivatásos katona, rendõr, határõr, pénzügyõr, tûzoltó és büntetés-végrehajtási dolgozó szolgálati viszonyához kapcsolódó jogaiban és kötelezettségeiben, valamint családtagjaikkal együtt közel félmillió állampolgár életkörülményeiben jelent a korábbiakhoz képest alapvetõen eltérõ, reményeink szerint kedvezõ viszonyokat.
A demokratikus jogállam a megszületése, 1990 óta volt adósa azoknak az egyenruhás állampolgároknak, akiknek életük minden mozzanatát olyan elõírások szabályozták, alapvetõen korlátozó jelleggel, mint a hivatásos katonák között csak rabszolgatörvénynek nevezett 1971. évi 10. törvényerejû rendelet. S ami a rendszerváltozás óta csak adósság, az 1992. július 1-jét - a munka világát és ennek keretében a köztisztviselõi jogállást szabályozó törvények hatálybalépését - követõen bûnös mulasztás volt, hiszen az állammal, önkormányzatokkal jogviszonyban állók, a közhatalmi feladatok megoldásában részt vállalók közül pontosan a fegyveres és rendészeti szervek hivatásos állományú tagjainak élet- és szolgálati körülményei feszítették leginkább a demokratikus jogállamiság kritériumait.
(18.30)
A törvényjavaslat vitájának legfontosabb politikai tapasztalata éppen az, miszerint valamennyi parlamenti frakció képviselõinek a szabályozási terület iránt tanúsított érdeklõdése, a vitában való részvétele, a benyújtott módosító javaslatok száma egyértelmûen pozitív jelzés az érintetteknek arról, hogy az általuk vállalt szolgálat elismerésének szándéka összhangban áll annak az ország élete mindennapi zavartalan mûködõképességének biztosításában betöltött jelentõségével.
A fegyveres és rendészeti közszolgálatnak a jelentõsége - a zárszó okán - talán hosszabb méltatást és jelentõsége felismerésének, nem utolsó sorban elismerésének törvényi rendelkezésekben történõ megjelenítése tételes utalásokat érdemelne. Ám úgy érzem, hogy az expozé és a vita, a többségében konstruktív vezérszónoki felszólalások, a problémaérzékeny, legapróbb részletekre is kiterjedõ képviselõi felvetések az Országgyûlés jegyzõkönyvében történelmi távlatokban is dokumentáltan bizonyítják a szándékot a szabályozási terület súlyának megfelelõ kezelésére.
Tudatosan említek másodszor is szándékot, mert végsõ formájában a törvény várhatóan magán hordozza majd kompromisszumok jegyeit, részben olyanokét, melyek a kormány, illetve a képviselõk, részben pedig olyan kompromisszumok jegyeit, melyek a kormány és az Országgyûlés, illetve a realitások között köttettek.
Ezeken túlmenõen van a törvénynek olyan koncepcionális része, amelyben a jobbító szándékú és szakmai létjogosultságot sem nélkülözõ módosító indítványt a kormány ugyan nem tette magáévá, ám ettõl ez a vita bizonyára nem zárult le, és nem kizárható, hogy az átalakulás, a társadalmi evolúció egy más szakaszában az az elképzelés is polgárjogot nyerhet. Ez utóbbira példának a rendvédelmi szervek civilesítését féltõ, illetve militarizációjától tartó gondolatokat hozom fel.
Elismerve a javaslattevõknek ezen felvetések teoretikus alapjait, mégis úgy vélem, hogy a rendszerváltozás óta folyamatban van az államviszonyok kialakításában egy jó értelemben vett demilitarizáció. A törvényjavaslat most ezt a folyamatot intézményesíti azáltal, hogy a miniszterek mérlegelés alapján dönthetnek egyes beosztások civilesítésérõl.
Tisztelt Országgyûlés! A továbbiakban szólnom kell a módosító javaslatok három csoportjáról, mert a törvény ezek által érintett részeinek jelentõsége, ha lehet, kiemelkedik a többi közül. Ezek a módosító javaslatok egyrészt a politikai tevékenység szabályozását, másrészt az illetményrendszert érintik. A harmadik csoportba tartozókban pedig az a közös, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselõcsoportokból egyaránt megnyilvánuló támogatottságuk és várható elfogadásuk esetén a kormány - bár álláspontját ezekben a kérdésekben nem módosította - természetesen tiszteletben tartja és tudomásul veszi az Országgyûlés döntését.
A politikai tevékenység korlátozása tekintetében a hivatásos állomány - és ez tapasztalatok alapján is elmondható - elfogadja az alapvetõ állampolgári jogoknak a szolgálat követelményei által megkívánt korlátozását, mindenekelõtt a politikai párttagság, illetve pártban történõ tisztségviselés korlátozásait. Ugyanakkor megosztott mind a hivatásos állomány, mind a civil és politikus közvélekedés a törvény alanyainak független önkormányzati képviselõi tiszte tekintetében. E körben a teoretikus vitát is az új alkotmány koncepciója körében kell lefolytatni, s annak hatálybalépését követõen véglegesíteni a törvényi szabályozást.
A törvényjavaslatnak az érintettek által legnagyobb várakozással, az Országgyûlés által legkiélezettebb vitával kísért része az új illetményrendszer és az azt hatályba léptetõ rendelkezések. A kérdésnek több vetülete van: úgymint maga az illetménytábla, a köztisztviselõkhöz képest magasabb juttatásokkal, a pótlékrendszer, a túlmunka díjazása és a legvitatottabb kérdés, a hatálybalépés idõpontja.
A pótlékokról a törvény-elõkészítés kezdeti szakaszában az volt a felfogásunk, hogy azok jogcímeit csökkentsük és abban csak azok részesülhessenek, akiknek a sajátos többlettevékenysége a beosztási illetményben nem jut kifejezésre. Utóbb azonban lényegében valamennyi, ma is intézményesülõ és kifizetésre kerülõ pótlék felvételre került a törvényjavaslatba.
Ami az egész rendszert illeti, azt hiszem, elenyészõ azon képviselõk száma, akik a törvényjavaslat szerinti illetményt, juttatásokat és kedvezményeket sokallnák. Ezt igazolandó, meggyõzõ tendenciákról beszélhetnék, számos példát említhetnék, amire késztetést érzek, de azt hiszem, ez nem szükséges, a szavazás errõl tanúskodni fog. Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a médiákat vagy meghallgatta képviselõk felszólalásait a hivatásos állomány kereseti viszonyairól, az illetményrendszer mielõbbi bevezetésének indokairól, az tudja, illetve tudhatja, hogy e tekintetben van tennivalónk. Ez a törvényjavaslat célmeghatározásában a preambulumban is megfogalmazódik. Ebben ugyanis az olvasható, hogy idézem: "Az Országgyûlés elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát stb., alkotja meg a törvényt."
A törvény-elõkészítés teljes idõszaka alatt arra törekedtünk, hogy a hivatásos állomány számára az ország teherbíró képessége függvényében olyan életfeltételeket biztosítsunk, amelyek az életpálya kiszámíthatóságára is tekintettel, vonzóvá teszik e terhes, sok nehézséggel és megpróbáltatással járó közszolgálatot. A törvényjavaslat és benne az illetményrendszer elfogadásával, majd fokozatos bevezetésével e célt elérhetjük.
E helyen is szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány elismeréssel adózik a fegyveres szervek hivatásos állományának helytállásáért, munkásságáért, amirõl az ország biztonsága érdekében nap mint nap bizonyságot tesz, s amiért joggal tarthat igényt az ezzel arányos megbecsülésre.
Nem áll ezzel ellentétben az a tény, hogy a költségvetés teherbíróképességére tekintettel az elõterjesztés 1999. január 1-jére célozta meg kötelezõ jelleggel az illetményrendszer teljes körû alkalmazását. Javasolja ezt a kormány azért, mert az illetményrendszer teljes körû alkalmazása 24 milliárd forintos forrástöbblet biztosítását feltételezi a költségvetés részérõl.
Szeretném azonban hangsúlyozni, miszerint maga az eredeti elõterjesztés sem zárja ki annak lehetõségét, hogy a források egy részének megléte esetén már 1997-ben és 1998-ban fokozatosan bevezetésre kerüljön az új rendszer. E lehetõségre egyértelmûbben utal a bizottsági ajánlás 544. pontjában szereplõ módosító javaslat. Ezért a kormány ezt a módosító javaslatot támogatja.
Mindezeken túlmenõen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az új illetményrendszer bevezetésétõl függetlenül az éves bérpolitikai intézkedések keretein belül a közszolgálati szféra egészét érintõ soros, évenkénti bérfejlesztéseknek differenciált elosztása oly módon, hogy az emelés aránya az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban jelentõsen meghaladja a felsõ jövedelmi kategóriákét, egyrészt tendenciájában önmagában is az új rendszert vetíti elõre, másrészt egy szervezeten belül csökkentheti a feszültségeket. Ezt a honvédség ez évi bérfejlesztésének tapasztalatai alapján is alá tudom támasztani.
Tisztelt Országgyûlés! Nem kívánok érveket újólag felsorolni azon rendelkezések alátámasztására, amelyek vonatkozásában a kormány a vitában elhangzott felvetések figyelembevételével is fenntartotta eredeti álláspontját. Ám kormánypárti és ellenzéki képviselõk együttes támogatásával várhatóan a módosító javaslatok megváltoztatják az elõterjesztést.
(18.40)
E körben három ponton nem sikerült megtalálni a kompromisszumot: az egyik a nyugdíjkorhatár kötelezõ érvénye; a másik az állami vezetõk - tehát államtitkárok, helyettes államtitkárok - szolgálati viszonyáról és az ezzel együtt járó rendfokozati pótlékról történõ lemondása; a harmadik pedig a nyomozói pótlék kérdése. Mindhárom kérdésben fejet hajtunk a törvényhozói akarat elõtt.
Befejezésül az elõterjesztõ tárcák nevében megköszönöm a tisztelt Ház aktivitását, részvételét a vitában, a törvény végsõ formájának bölcs, kompromisszumokkal történõ kialakításában.
A kormány úgy érzi, hogy köszönettel tartozik a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak nemcsak példamutató helytállásukért, áldozatvállalásukért, hanem azért a türelemért is, amelyet 1992-tõl napjainkig tanúsítottak ennek a törvénynek a meg nem születése kapcsán, és amelyre apellálunk azért, mert a törvény jótékony hatásainak fokozatos kiteljesedése további két esztendõ folyamán várható.
A vitában elhangzottak alapján mondhatnám azt is, hogy az Országgyûlés hasonlóan ítéli meg azt az áldozatvállalást, amelyet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai az ország mindennapi mûködõképessége érdekében az eddigiek során is tanúsítottak. Kompetenciámat azonban meghaladja ilyen következtetés levonása, s legfõképpen annak kinyilatkoztatása. Kérem ezért a tisztelt Országgyûlést, fejezze ezt ki azzal, hogy elfogadja a törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)