DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm szépen, elnöknõ. Bauer Tamás igen tisztelt képviselõtársam ennél az egész kérdésnél, a szerzõdés nyelvének a kérdésénél egy dolgot figyelmen kívül hagyott, tudniillik azt, hogy nem egy klasszikus magánvállalat volt a Budapest Bank, hanem egy állami tulajdonban lévõ bank volt. Következésképp ennek az elidegenítését nem lehet úgy kezelni, mint amikor - bocsánatot kérek - a sarki fûszeres eladja az 5 deka cukrot a boltjában. Ez a Budapest Banknak nemcsak egy privát ügye volt, hanem ez egy erõs állami érdekeltség mellett végbemenõ üzlet volt.
Én azzal teljesen tisztában vagyok, amit Bauer Tamás említett, hogy bizony vannak olyan országok, amelyek nem a saját nyelvükön kötik az üzleteiket. Ilyen például az összes volt gyarmati ország, amelyek a kiszolgáltatottság évszázadai alatt megtanulták a megszállók nyelvét, ma is azt beszélik, és kiválóan idegen nyelven folytatják a tevékenységüket. De azért az esetek nagy részében ez egy olyan kiszolgáltatottságot is jelent, mint amit ezekben az országokban annak a tradíciónak a kialakulása, hogy nem a saját nyelvüket használják, aminek történelmi háttere van.
Nagyon merem remélni azt, hogy Magyarország gazdasági-társadalmi fejlõdése nem ebbe az irányba halad. Köszönöm.